Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
V. A parti vegetáció, mint a mederrendezés biotechnikai eszköze A vízügyi földművek és a természetes vízfolyások növényi építő- és védőelemei között különösen fontos szerepe van azoknak a növényeknek, amelyek különböző társulásait az ún. parti vegetáció fogalomkörébe soroljuk. Jelentőségük elsősorban azokból az élettani és mechanikai jellemzőkből fakad, amelyeket e vegetáció összetevőinek föld alatti és föld feletti részei képviselnek. További bizonyítékokat kapunk jelentőségükről, ha azon a hatáskomplexumon keresztül vizsgáljuk, amelyet a parti vegetáció az élő vizekben és közvetlen környezetükben meglevő, állandóan változó élettérben, hidrológiai-hidraulikai és élettani vonatkozásban kifejt. Közvetlen és közvetett hatása hatékonyan segíti azokat a korszerű vízgazdálkodási célokat, amelyeket egy-egy vízgyűjtő rendezése során az érintett terület vízháztartásának megjavítására kívánunk megvalósítani. Szükséges azonban a parti vegetáció mind pozitív, mind negatív irányú hatását akkor is tekintetbe venni, ha csak mederrendezést végzünk. A tervezett nagyarányú vízrendezési program megköveteli, hogy megvalósításában műszaki és gazdasági jelentőségének megfelelő mértékben helyet kapjon a parti vegetáció célszerű alkalmazása és szakszerű kezelése is. A parti vegetáció fogalma Parti vegetáció alatt általában a vízfelület és a csatlakozó szárazföld határkörzetében tenyésző növényállományt értjük. Természetes kialakulásában, de céltudatos alkalmazása esetén is, e növényállomány mindig többféle, a fajta-kapcsolatban, az életformában, az anyagforgalomban jelentős különbséget mutató, a sajátos parti élettér változásaira eltérően reagáló növénytársulás, amely jellegét, szerepét és hatását illetően, adott terület növényvilágában különleges helyet foglal el. Mederkárosodás vegetáció nélküli rendezett szakaszon A nem szakszerűen telepített vegetáció nem véd megfelelően 9
