Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-04-01 / 2. szám
SO ООО m3/nap. Az előírt t-isztítási hatásfok napi 30 000 m3-ig 90%, 40 000 m3-ig 80%. A telep tényleges szennyvízterhelése ma 43 500 m3/nap. A tervezett üzemeltetési költség 60 fő üzemeltető létszámot és napi 5000 kWó villamosenergia-szükségletet alapul véve, 30 000 m3 szennyvíznél 51 fill./m3. A tényleges fajlagos üzemeltetési költség 68 fős létszám és napi 3000 kWó tényleges villamoSenergia-felhasználás mellett 43 500 m3/nap szennyvízhozamnál 32 fill.,/m3. Méréseink szerint (a telep betorkolló csatornája alatt 500 m-re) a Duna-ág szennyezettsége a következőképpen változott: Vizsgálat éve 1961 1966 1967 Oxigénfogyasztás mg/1 58,6 32,6 24,6 A telep tisztítóhatása a Duna-ágra 0,0% 44,4% 58,0% Az adatokból látható, hogy a telep részleges, majd teljes üzembe helyezése után a Duna-ág helyi szennyezettsége javult. Véleményünk az, hogy a Duna-ág még nem mutatja a szennyezetten vízfolyás képét, mert a hosszú évek során a mederfenékre ülepedett vastag iszapréteg anaerob rothadásban van, ami állandóan szennyezi a felette levő vízréteget. A felgyülemlett iszap természetes úton való letisztulása évtizedekig tarthat. Gyökeres javulás csak az iszap kikotrása után várható. Az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálata szerint a baktériumszámbán elért csökkenés a 20 C° hőmérsékleten ki tenyésztett baktériumoknál 85%, a 37 C" hőmérsékleten kitenyésztett baktériumoknál 80%. A coli-számban elért csökkenés 80%-os. A KÖJÁL vizsgálatai is hasonló értékűek voltak. Az eredmények megfelelőek. A csatornafenntartás területén a tisztítási munkálatoknál komoly fejlődést értünk el. Jelenleg négy magasnyomású vízsugárral működő csatornamosó gépkocsival rendelkezünk. Ezek közül kettő az iszap kiemelésére, elszállítására és az iszapvíz dekantálására is alkalmas. Teljesítményük 9 órás műszakban esőcsatornákban 150—300 fm, 50/75—60/90 cm belméretű csatornákban pedig 50—100 fm. A csatornákban dolgozók baleseti veszélyeztetettségének csökkentése érdekében tanulmányokat és kísérleteket végeztettünk és végeztünk. Megfelelőnek a túlnyomásos szellőztetés bizonyult, a szükséges túlnyomás 50—60 mm vízoszlop. A szellőztetéshez szükséges levegőt szállító berendezésnek 8000—12 000 m3/óra teljesítményűnek kell lennie, a teljesítmény szabályozása is kívánalom. Néhány berendezést készíttettünk, és ezekkel a vizsgálatok tovább folynak. Meglevő hálózatunk állapota sok kívánnivalót hagy maga után. A törzs-csatornahálózat 19%-a 72 évesnél, 15%-a pedig 57 évesnél öregebb. A TMK-vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a törzs-csatornahálózat 25%-a megérett az azonnali átépítésre. A hálózat rohamos elhasználódására vagy a fokozott forgalmi terhelés okozta anyagelfáradásra jellemző, hogy amíg 1962- ben a csatornaszakadások száma 84 volt, addig ez a szám öt év után 142-re emelkedett. Néhány szóval kitérünk a főgyűjtők állapotára. Az 1900-as évek körül épült mintegy 25 km hosszú főgyűjtőhálózat — az Ördögárok kivételével — a legrégibb. Ezekről is és a később épültekről is megállapítható, hogy gondos fenntartási munkával általában még hosszú évtizedekig biztonsággal üzemben tarthatók. Kilenc nagy, törzs-szivattyútelepünk közül hat részben kapacitáselégtelenség, részben üzemeltetési nehézségek miatt bővítésre, korszerűsítésre szorul Fejlesztési és szinttartási terv A csatornázás távlati tervét a Fővárosi Tanács VB-a 1963-ban fogadta el. A távlati terv alapján készült egy, a főváros csatornázásának — 1980-ig terjedő — fejlesztéséről szóló keretterv. Célkitűzéseit röviden a következőkben foglalhatjuk össze: a) A lakásépítési program alapközmű jellegű csatornáinak biztosítása. b) A már beépített területeken a csatornázás területi ellátottsági mutatóját 40%-ról 60%-ra kell emelni. Ennek érdekében valamennyi tervezett főgyűjtőt meg kell építeni és a mellékhálózatot a mutatónak megfelelően bővíteni kell. A csatornázásba elsősorban azokat a területeket kell bevonni, ahol magas a talajvíz állása, a talaj a szennyvíz helyi elszikkasztására alkalmatlan. c) A Duna fővárosi felső — a déli összekötő vasúti hídtól északra eső — szakaszát a nyers szennyvíz bevezetésétől mentesíteni kell. Megépítendők ezért a budai északi szennyvíz főgyűjtő és az üzemeltetéséhez szükséges átemelőtelepek, továbbá meg kell építeni az angyalföldi szennyvíztisztító telepet. d) A szivattyútelepek — távlati terv szerinti funkcióinak megfelelő — rekonstrukcióját el kell végezni. A csatornafejlesztési terv lakótelepeket érintő része problémákat vet fel. A tervezett lakótelepek egy része ugyanis kívül esik a főváros 1960. évi általános rendezési tervében megállapított beépítési terület határán és így a csatornázás távlati tervében sem szerepeltek. Ennek következtében felül kell vizsgálni és bővíteni kell a csatornázás távlati tervét. Véleményünk szerint a szennyvízbevezetések helyét és tisztítótelepek számát az eddig engedélyezett négyről ötre. vagy hatra kell emelni. A hálózat elavult részeinek átépítésére külön szinttartási terv készült. A feladatokat az 1980-ig teriedő időszak alatt kívánjuk megoldani. Az átépítési igény 1980- ig: 420 km csatornahossz, évente átlagosan tehát mintegy 35 km. A fejlesztési terv kereken kétmilliárd forint beruházást igényel. Az eddig rendelkezésre álló fedezeten és kapacitáson felüli szükséglet biztosítására a Fővárosi Tanács a kezdeményező lépéseket megtette. A szinttartási terv teljesítéséhez szükséges kb. 1,5 milliárdos pénzügyi fedezet a Fővárosi Csatornázási Művek saját beruházási alapjából biztosítottnak látszik. Az építőipari kapacitás nagy részéről a Fővárosi Tanács úgy kíván gondoskodni, hogy a Csatornázási Művek építőipari részlegét felfejleszti. Célunk mindenesetre az, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségek maximális igénybevételével a főváros csatornázását világvárosi színvonalra emeljük. Szilágyi Mihály főmérnök. Fővárosi Csatornázási Művek HÍREK A Budapesti Nemzetközi Vásár 1968. május 17—27. között ismét megrendezésre kerül. Az Országos Vízügyi Hivatal ez évben is a Városligeti-tó partján és a tóban elhelyezeti; üvegpavillonban mutatkozik be a közönségnek. A Vízgépészeti Vállalat újszerű megoldású alumínium zsiliptáblát, komplett törpevízművet — szivattyúházzal, víztisztítóművel és hidroglóbuszszal — mutat be. A Vízügyi Építő Vállalat az elmúlt évben bemutatott TITÁNIA réselőgép markolós változatával, mint saját gyártmánnyal mutatkozik be. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Vízkutató és Fúró Vállalat saját készítésű műszereket állít ki. A Vízügyi Tervező Vállalat színes tablókon mutatja be külföldi kapcsolatait, valamint az általa tervezett és megépült vízilétesítményeket. A Fővárosi Vízművek ugyancsak az OVH területén mutatja be színes tablókon működési körét és fejlesztési tervét.
