Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-02-01 / 1. szám
и SAROSFURDO 1. ábra. A régi Sárosfürdő a XIX. század közepén Valamikor régen, amikor fővárosunk XI. kerületének nagy részét vizes, mocsaras területi borította, a Gellért tér helyén, a mai térszint alatt több méterrel törtek fel és a Gellérthegy dolomit szikláinak hasadékaiból bugyogtak elő azok a ma is meglevő források, melyek egy nagyobb területű mélyedést mostak ki. Ebben a forrásvíz vájta tóban fürödtek kezdetben az emberek. Az Aquincum környéki források felhasználása, ismereteink szerint ugyan régebbiek, azonban egyes leírások szerint a déli forrásterület — a Gellérthegy környéki — vizeinek, ha felhasználása nem is, de napvilágra kerülése még régebbi. A budai gyógyforrások már az első Árpádházi királyok korában ismertek voltak és, hogy azoknak már abban az időben nagy jelentőséget tulajdonítottak, többek között az is bizonyítja, hogy a város felső és alsó részeit Felső hévíznek és Alsó hévíznek nevezték el. Kelenhegynek hívták azt a sziklás hegyet, melynek lábánál az alhévizek fakadtak. Ennek a hegynek a sziklacsúcsáról taszították le Gellért püspököt, akinek emlékére elnevezték a Kelenhegyet Szent Gellért hegynek. A hegy déli alján levő települést Erzsébetfalvának nevezték. Itt volt II. Endre leányának, Erzsébetnek egy kórháza, melyben betegeket fürdettek. A kutatók többsége a mai Gellért fürdő területét jelöli meg a fürdőkórház helyéül. A török uralom, mely annyi pusztulást okozott az országban, a budai fürdők fejlődésére kedvező hatással volt. Bár ez első sorban az északabbra eső fürdőkre (Rudas, Császár stb.) vonatkozik, mert a Gellért fürdő kívül esett az akkori település középpontjától, sőt a város kapuin kívül eső fürdő volt. Érdekesek a fürdő nevére, azok magyarázatára vonatkozó leírások. Az egyik szerint a fürdőt Purgatóriumnak nevezték, mert amint a bűnösök bűneik nagysága szerint a tisztítótűzben szigorúbb, vagy enyhébb büntetést nyernek, úgy ebben a fürdőben is a víz melegsége különböző. Ha az ember a Duna felől megy bele, először hűvös, majd langyos, még beljebb elviselhetetlenül forró. Egy másik leírás szerint a törökök Aga fürdőnek nevezték. Evlia Cselebi — híres török utazó —, aki az 1660-as évek elején járt Budán, a mai Gellért fürdő helyén levő fürdőt „Acsik Ilidzse”, vagyis nyílt, szabad fürdő nevén említi. Ez azt bizonyítja, hogy a fürdő akkor még nyílt, szabad medencével működött. „Szüzek fürdője” néven is szerepel a fürdő egyes leírásokban. Dr. Vári Szabó fürdőorvos az elnevezés magyarázatául a következőket írja: „ezt a nevet azon hagyománnyal hozzák kapcsolatba, miszerint a fürdőben őrizet alatt, elrejtve tartott hölgyek laktak, hogy kik lehettek e hölgyek, az agák, vagy a pasák háremhölgyei? vagy az elrablóit és főbb rangúaknak szánt áldozatok? erről hallgat a krónika.” Ezen a magyarázaton kívül azonban dr. Vári Szabó bizonyos női funkciózavarok gyógyításával is magyarázza az elnevezést. Buda visszafoglalása után I. Lipót a rombadőlt fürdőt udvari orvosának, Ilmer Frigyesnek adományozta, aki azt újra felépítette. A fürdő neve ekkor már Sárosfürdő és ez is marad egészen a XIX. század végéig. Ezt a nevét onnan kapta, hogy a források finom szemcsés iszapot hoztak a felszínre és amikor ezt a lera-5
