Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-02-01 / 1. szám

4. ábra. Budapest csatornahálózatának kikapcsolt, illetve gázveszélyes szakaszai biológiailag tisztítani. A döntés foly­tán a Duna fővárosi szakaszán ösz­­szesen négy állandó szennyvíz­beömlési hely lesz, ezek közül a Duna jobb partján egy, a bal part­ján kettő a Dunába és egy, a ne­gyedik, a soroksári Duna-ágba tor­kollik. Pesten a három nagy hálózati rendszer megmarad, Budán a Duna­­parti mély zónában a szennyvizet összefogó és a kelenföldi szivattyú­­telepre vezető budai főgyűjtő rész­beni módosítására kerül sor. Albert­falva szennyvizei a korábbi hely­zettel egyezően nyomócsövön jutnak a kelenföldi szivattyútelepre. Nagy­tétény, Budatétény, Budafok és Cse­pelről átszivattyúzandó szennyvizek a mély zónában építendő főgyűjtőn folynak a Buda-déli szennyvíztisz­tító telepre. ÁTEMELŐ SZIVATTYÚTELEPEK A szivattyútelepek szerepe a jö­vőben változik, egyik része a szá­razidei szennyvíz közbenső átemelé­sét fogja végezni másik része a szennyvíztisztító telepről nyomja majd a tisztított szennyvizet a Du­nába. A szivattyútelepek egy része elavult, teljesítményük elégtelen és lényeges felújításra szorulnak. Szükség van korszerű szennyvíz­­szivattyúkra, melyek a rácsok és homokfogók elhagyását teszik le­hetővé. A szivattyútelepek az üzem­­biztonság fokozása érdekében tarta­lék áramforrással látandók el. Az üzembiztonság fokozását és a sze­mélyzeti költségek csökkentését cé­lozza az automatizálás, valamint a távjelző és távműködtető hálózat ki­építése. A tervek szerint körzeti al­központba futnak majd be az egyes telepekről, állomásokról a jelzések és az innen kiinduló impulzusok a gépek ki- és bekapcsolására, vala­mint szabályozására fognak szolgál­ni. Végső fokon a főváros területén 31 szivattyútelep és állomás fog mű­ködni, ebből 18 átemelőhelyet kell felújítani, illetve megépíteni. Az összes^ szivattyúteljesítmény a mai 57 ms-ről 138 m:*/mp-re emelendő. TOVÁBBI FELADATOK összhangba kell hozni fenti te­lephelyek területének biztosítását a városperemen történő települések igényeivel. Az ipari szennyvizek okozzák az üzemvitel terén a leg­súlyosabb gondokat. Az 1950-es évek elejéig a háztartási szennyvíz volt az uralkodó, attól kezdve azonban az ipari szennyvíz mennyisége roha­mosan emelkedett és kezdetét vette a közcsatornába kerülő veszélyes ipari eredetű anyagok okozta szeny­­nyeződés fokozódása. Ezzel egyidejűleg a csatornák fenntartási és tisztítási munkálatait a hálózat egyre nagyobb területén kellett korlátozni, sőt esetenként be­szüntetni, az elszenvedett halálos balesetek következtében. Jelenleg a fővárosi közcsatorna-hálózat mint­egy 300 km hosszban gázveszé­lyes. A csatornák szennyezettségét a Csatornázási Művek laboratóriumai indikátorokkal, illetve a Drager-féle készülékkel vizsgálja. AZ EGÉSZSÉGET veszé­lyeztető KÖRÜLMÉNYEK MEGJAVÍTÁSA érdekében kell az ipari szennyvizek előtisztítása kérdésében erélyesebb eszközökhöz nyúlni. Jellemző, hogy az ipartelepek jelenlegi eljárása folytán, midőn veszélyes anyagokat juttatnak közömbösítés nélkül a közcsatornába, a közcsatornákban előidézett korrózióhatás a népgaz­daságnak évente 40—50 millió fo­rintos kárt okoz. FELÚJÍTÁSI igények Az 1962-es év végén 350—380 km hosszú törzscsatorna várt felújításra. 1963—65 között 15 km törzscsator­nát építettek át, 1966—76 évek kö­zött évenként 8—10 km, 1976—80 között pedig 15 km törzscsatorna lesz felújítandó évenként. Tájékoztatásul szolgálhat, hogy a helyi viszonyoktól függően egy m törzscsatorna építési költsége a je­lenlegi árviszonyok között 2000— 3000 Ft. 1980 után a portlandcement­­betoncsatornák felújítása is szüksé­gessé válik évenként legalább 20 km hosszban. A hálózat jelenlegi leromlott állapota mellett számolni kell a következő években a hibák ugrásszerű emelkedésére. Az üzemeltetés biztosítása céljá­ból és a karbantartó létszám csök­kentése érdekében jól beváltak a WOMA csatornatisztító gépek, me­lyek nagynyomású (70 atm.) víz­sugárral a csatornák állagának ép­­ségbentartása mellett napi 800— 1000 m csatorna tisztítását végzik. Jelenleg két WOMA-gép van a Csatorna Művek birtokában és a fejlesztés során további 3—4 WOMA gépre lesz szükség. A csatornamű fejlesztését szolgáló beruházásokkal egyidejűleg a Fő­városi Csatornázási Műveknek még egyéb szükséglet kielégítésére is elő kell készíteni a beruházások mű­szaki. munkaügyi, gazdasági terveit, hogy a kívánt szintre emelhesse közérdekű működését. Berényl László gm. IRODALOM: Szablya Ferenc főmérnök előadása a Magyar Hidrológiai Társaság 1963. június 6. ülésén. 29

Next

/
Thumbnails
Contents