Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-02-01 / 1. szám
A vízügyi dokumentáció továbbfejlesztése Az Országos Vízügyi Főigazgatóság felügyelete alatt működő Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízügyi Műszaki Tájékoztató Irodája az OVF 34/1962/VÉ. 20. sz. utasítása alapján országos feladatokat lát el, más szóval az egész magyarországi vízügyi szolgálatra kiterjedő dokumentációs, ill. műszaki információs feladatokat végez a felsőbb vezető és elvi irányító szervek, valamint az operatív kutató, tervező és kivitelező intézmények és személyek részére. A fenti utasítás szellemében figyelemmel kíséri a bel- és külföldi vízügyi és a vele határos tudományterületek szakirodalmát (könyveket, időszaki kiadványokat, kutatási jelentéseket, tanulmányúti beszámolókat, a kongresszusok, konferenciák, szimpóziumok és tanácskozások anyagát, a vonatkozó szabványokat, szabadalmakat, prospektusokat, gyártmányismertetőket, gyári katalógusokat, fényképeket, filmeket, diafelvételeket, vizuális és auditív, ill. audio-vizuális információs anyagot), azt a vízügyi szolgálat kutatási igényeinek megfelelően sokoldalúan feltárja, rendszerezi és az így kapott információs anyagot a Vízügyi Figyelő c. tájékoztató lapban közreadja, ill. — az egyes kutató osztályok és személyek kutatási tematikájának ismeretében — „névre szólóan” gyorstájékoztatás formámban eljuttatja a felhasználóhoz.* A felhasználó „veszi a jelzést” és vagv magát az eredeti anyagot kéri kölcsön a VTMTI könyvtári bázisaként működő Vízügyi Műszaki Szakkönyvtár könyv- és folyóiratállománvából, vagy fordítást, ill. kivonatot rendel belőle. A fordításokat, illetve a kivonatokat ugyancsak a VIMTI-nél lehet megrendelni, a hatályos rendelkezéseknek megfelelő díj ellenében. * A Vízügyi Figyelő szerkezeti beosztása és megjelenési formája lehetővé teszi, hogy a folyóiratcikkekről készült címfordításokat és a hozzájuk tartozó bibliográfiai adatokat felölelő cédulákat a Vízügyi Figyelőből kivágják és a címleírásokon szereplő szakcsoportok szerint gyűjtsék. A VIMTI az adatgyűjtés, a feltárás és az információtovábbítás korszerű útjait keresve, kísérletképpen két nyilvántartását vitte át kézi válogatásé peremlyukkártyára: külföldi kiadványcsereforgalmának nyilvántartását és külső fordító-, lektor- ill. íolmácsgárdájának számbavételét. A fokozott devizatakarékossági kényszerűség ma még inkább előtérbe helyezi a külföldi csere mind nagyobb mértékű kiterjesztését. A VITUKI jelenleg 50 ország 650 társintézményével tart fenn igen gyümölcsöző cserekapcsolatot s ezektől az intézetektől, könyvtáraktól, hatóságoktól stb. 255 szakkiadványt kap cserébe az általa küldött Vízügyi Közleményekért, a VITUKI munkásságának évről évre kiadott Beszámolójáért, a Vízrajzi Évkönyvekért és más, speciális területekről szóló kiadványokért. A VIMTI — mint a vízügyi szolgálat igen számottevő kiadványának kezelője és elosztója — tervbe vette e hatalmas anyag lyukkártyás nyilvántartásba vételét is. Helyszűke miatt az anyag tömör raktározásának kérdésével is foglalkozik. A külső fordítók lyukkártyarendszerű katasztere 168 fordítót ölel fel és 16 nyelvet tart nyilván, 10-féle nyelvre való fordítás és 16 nyelvről való fordítás szerinti bontásban. A külső szakfordítók legnagyobb része „vizes” szakmérnök, akik a VIMTI fordítási kataszterében mintegy 50 téma-területet képviselnek. Minthogy a VIMTI jórészt igen jeles fordítókkal dolgoztat, fordítás-lektorálást csak külön megrendelésre végez a lyukkártyanyilvántartás kártyakészletéből pillanatok alatt megállapítható nyelvi, ill. szaklektorral. A VIMTI feldolgozó, feltáró és információtovábbító munkájának korszerűsítéséről, ill. a kül- és belföldi társintézmények ilyen irányú tapasztalatairól, a vízügyi szolgálat ide vonatkozó elképzeléseiről következő közleményünkben adunk számot. Papp Sámuel A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén Borgáta (Vas megye) község határában feltárt 50—60 fokos meleg víz hasznosítására december hó 28. napján hévízhasznosító társulat alakult. A társulat megalakítását a környékbeli termelőszövetkezetek és tanácsok kezdeményezték. A Salgótarjáni Ipoly-regionális vízmű 1965. május 15-től 1967. november 4-ig épült, mintegy 62 millió összköltséggel. Ebből megvalósult az Ipoly folyó melletti vízkivételi mű, a Mihálygerge község melletti tisztítóberendezés és 25 km távvezeték, közbenső átemelőkkel. A vízmű Salgótarján részére naponként 5000 m3 ivóvizet szolgáltat, amivel a város vízellátása nagymértékben javul. Az ünnepélyes átadásra 1967. november 4-én került sor, amelyen a Megyei Tanács és Pártvezetőség, valamint az OVF vezetői is részt vettek. Az Ipoly völgy ármentesítése során a magyar oldalon elsőnek a balassagyarmati öblözet ármentesítésére került sor. A belterület védelme érdekében 4,1 km hosszú töltés épült. Szükségessé vált az Ipoly medrének kb. 4 km hosszban való áthelyezése is. A megemelkedő árvízszintek miatt a meglevő híd átépítésére is sor került. Äz új, háromnyílású vasbeton híd a legkorszerűbb igényeket is kielégíti. November hó 4-én került sor az új mederszakasz megnyitására. Az Ipoly vizének átterelése a régi mederből az átmetszésbe ünnepélyes keretek között történt, Nógrád megye tanácsi és pártvezetői, a csehszlovák kerületi tanács és vízügyi szolgálat képviselői, valamint a magyar vízügyi szolgálat szakembereinek jelenlétében. 2
