Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-10-01 / 5. szám
Az egész világra kiterjedő nagy vízügyi program — az Egyesült) Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) szervezte Nemzetközi Hidrológiai Decennium — keretében Európa öt városában folyik a fejlődő országok mérnökeinek hidrológiai kiképzése: Budapesten, a hollandiai Delftben és Prágában angolul, az észak-olaszországi Padovában franciául és angolul, végül Madridban spanyolul. A tanfolyamok közt kialakult együttműködésnek köszönhetem, hogy a madridi tanfolyam igazgatójának meghívására folyó év júniusában a spanyol nyelvterület 33 mérnökével (közép- és délamerikaiakkal, ÉNy-afrikaiakkal és anyaországbeli szakemberekkel) ismertethettem meg a magyar hidrológiai kutatás módszereit és eredményeit. Nyolc napot töltöttem Madridban és ez bizony túlságosan rövid idő ahhoz, hogy az ember véleményt alkosson egy országról, annak népéről és törekvéseiről. Egy nagy szálloda légköre és a belváros kirakatai különben is könnyen félrevezetik azt, aki még hozzá az ország nyelvét sem ismeri. Vízügyi vonatkozásban kevés tapasztalatot szereztem, benyomásaim általános ismertetése pedig nem tartozik ide. A spanyol földre lépő idegen azonban első pillanatra is megállapíthat annyit, hogy nagy, és gazdag történelmi múltú országba érkezett, amely hatalmas lépésekkel igyekszik elmaradottságát behozni. Spanyolország öt és félszer nagyobb hazánknál és bővelkedik természeti kincsekben. Az altamirai barlang-festmények kultúrájának 10—12 000 éves múltjáról tanúskodnak, és tudjuk, hogy az ország a XVI—XVII. században világhatalmi helyzetet foglalt el. A latin-amerikai országokkal való szellemi közösség révén ez a nagyság — ha nem is gazdasági vonatkozásban, de a spanyol lélekben — valahogyan ma is él, és a műszaki alkotások nagyvonalúságában is megnyilvánul. Spanyolország bevételi forrásai közt jelentékeny helyet foglal el a turisztika. (A múlt évben 14 millió idegen fordult meg az országban.) Ezért erőteljesen fejlesztik a közlekedési berendezéseket és a vendéglátóipari létesítményeket. A külföldi elsősorban ezek alapján ítél. Nézzük azonban a természeti adottságokat. A vízgazdálkodás fontossága Az ibériai félsziget nagy részét elfoglaló hatalmas fennsíkon az évi csapadék 500 mm, sőt nagy területeken 300 mm alatt van, ugyanakkor az évi középhőmérséklet mintegy 5 C°-kal magasabb, mint hazánkban. Az éghajlat mostohasága rányomta bélyegét az ország gazdasági fejlődésére. Fokozzák a nehézségeket a kedvezőtlen domborzati viszonyok. Spanyolország tengerszint feletti átlagos magassága 600 m, — Európában e tekintetben csak Svájc előzi meg. A hegyes-dombos felszín és a mostoha éghajlat együttes következménye, hogy az ország vízfolyásai igen szélsőséges vízjárásúak. Jellemző, hogy egyetlen folyójuk hajózható, a Quadalquivir, ez is csak 80 km hosszú torkolati szakaszán. Az elmondottakból érthető, hogy a spanyol népgazdasági tervekben igen előkelő helyet foglal el a vízgazdálkodás, és ezen belül első helyen a víztározás áll. A völgyzáró gátak száma 400 körül van. Főként a mezőgazdasági termelést szolgálják, hiszen az öntözött terület kiterjedése meghaladja a 2 millió hektárt, de jelentékeny szerepük van a tározóknak az ipar és a nagyvárosok vízellátásában, valamint az energiatermelésben is. (Maga Madrid városa is egy 5 tározóból álló, 226 millió m3 térfogatú rendszerből kapja, 23—59 km távolságból a vizét.) A nagy vízi építkezések irányító szerve a Közmunkaügyi Minisztérium vízügyi főigazgatósága. A Hidrológiai Intézet A vízügyi tudományos kutatás legfőbb szerve a Tudományos Kutatás Legfőbb Tanácsa alá tartozó Hidrológiai Intézet (Instituto de Hidrológia), az OVH Vízügyi Műszaki Tanácsára emlékeztető tudományos testület, amelynek feladata a kezdeményezés, irányítás és koordinálás kutatási vonatkozásban. Az „intézet” munkabizottságokban fejti ki tevékenységét. Az egyes munkabizottságokban természetesen a közmunkaügyi minisztérium illetékes tudományos szerveinek képviselőjéé a vezető szerep, aki mellett érdekeltségük szerint kaptak helyet a meteorológia, a geológia, az erdészet1, a növénytermelés, az energiatermelés, a felsőoktatás és a gazdasági csúcsszervek képviselői. A testület függetlenségére jellemző, hogy a vízügyi főigazgatóság csupán külső tagja az „intézet”-nek, súlyára pedig az, hogy igazgató tanácsának jelenlegi elnökét 6 évi főigazgatói működés után emelték erre a polcra. Az „intézet” igazgató tanácsa különben a Nemzetközi Hidrológiai Decennium spanyol nemzeti bizottságának szerepét is betölti. A Hidrológiai Intézet munkabizottságainak ügykörét nem a vízgazdálkodás egyes szakágazatai, hanem tudományos kérdések szerint és talán nem is állandó jelleggel szabták meg. Így külön-külön munkabizottság foglalkozik — nyil-
