Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-06-01 / 3. szám
nagy erőket. Kellő beruházási eszközök híján azonban e munka nem halad a kívánt ütemben. Emiatt az üzemek helyenként még nem érzékelik eléggé saját gazdaságaikban a mentesítés, a vízgazdálkodás korszerű módszereinek minden előnyét. Sokat lendítene ezen az üzemek érdekeltségi hozzájárulásának emelése, amely esetben az állami dotáció is ezzel arányban növekedne. De természetes, hogy így is következetesen haladunk előre a kitűzött cél felé. Tíz termelőszövetkezet területén a befogadók felújításával párhuzamosan már készül az üzemen belüli csatornarendszer és már ma is akad néhány olyan terület, ahol az üzemi csatornák működésben vannak. Ilyen helyeken természetesen jóval meggyőzőbb, „megfoghatóbb” a vízgazdálkodás jelentősége. Gépeinket teljes kapacitással foglalkoztatjuk. Az utóbbi hetekben néhány jó műszaki tervező munkába állításával is erősödtünk és ez bízvást hozzájárul majd egyrészt a vízelvezetés ütemének gyorsításához, másrészt egyéb tervek rugalmasabb készítéséhez. A megnövekedett tervezőkapacitáshoz azonban szükséges, hogy a megrendelők igényeiket a jövőben is kellő időben jelentsék. Munkánk eredményét, kedvező visszhangját igazolja, hogy a termelőszövetkezetek esetenként ma már fuvareszközt, munkásszállást és egyéb tárgyi segítséget adnak. És ha a kezdet nehézségeire, a nagyüzemek korábban jellemző huzakodására gondolok, a mai helyzet már jogos derűlátással tölt el valamennyiünket. Az elnökkel folytatott beszélgetés után a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóival kerestünk kapcsolatot. Örömmel állapítottuk meg, hogy az üzemek egyértelműen értékelik a társulat irányító, koordináló szerepét és a hatáskörébe utalt helyi jellegű munkák eredményes vitelét. A józan parasztemberek szavaiból egyre inkább kicsendül, hogy most már mindenképpen szeretnék megváltoztatni a táj egész növénystrukturáját. Szinte egyértelműen csendül ki szavaikból, hogy a sovány homokvidéken az új gazdaságirányítás bevezetésének előestélyén is holdszámra állapítják meg a gabonatermesztés területét. Emiatt a gazdaságok még mindig területüknek mintegy 40 százalékán kenyérgabonát kénytelenek termelni. Ha a gabonamennyiséget nem a területre, hanem mennyiségben állapítanák meg, az üzemeket arra ösztönöznék, hogy minél kisebb területről takarítsák be az előírt kenyérmag-mennyiséget. Jól járna ily módon az üzem, de mindenekelőtt jól járna a népgazdaság, mert a felszabaduló területen sokkal intenzívebb kultúrákat honosíthatnának. A maximálisan elérhető 8—13 mázsányi kenyérgabona-termés a nagyüzemeknek 2400—3900 forint holdankénti bruttó bevételt hoz, a kertgazdaság, a főzelék, a szőlő és gyümölcs öntözve holdanként 30—70 ezer forint jövedelmet is hozhat. Ha mindehhez azt is mérlegeljük, hogy Nagykőrösön van az ország legnagyobb kapacitású konzervgyára, amely a következő időszakban sorra kerülő nagy felújítás után Európa legnagyobb és legkorszerűbb konzervgyári üzemévé fejlődik, feltétlen fontolóra kell venni, hogy vajon nem volna érdemes Nagykőrös egész tágabb körzetét a vízgazdálkodás és a tájkultúra gyors fejlesztése szempontjából kiemelt területnek minősíteni. Ez azt jelentené, hogy a Kőröséri Vízgazdálkodási Társulat érdekeltségi területén a víztárolást és vízelvezetést gyorsabb iramban kellene fejleszteni. További fontos teendő volna, hogy a társulat területén a 75—80% szántóból a konzervgyár növekvő szükségletének megfelelően emelni kell a konyhakerti és gyümölcsterület kiterjedését. A gazdaságos termelés alfája, hogy a gyümölcs- és főzeléktermő bázist a gyár küszöbéhez minél közelebb alakítsák ki. Ezzel gyorsítjuk a gyár táplálását, közvetve a szedés műveletét és időben, fuvareszközben egyaránt csökkentjük a készterméket terhelő költséget. E termelési profilátalakítást még azon az áron is szorgalmazni kell, ha Nagykőrös egész közvetlen környékén a kenyérgabona termesztéséről kizárólag a konzervgyár által igényelt növényekre térnek át. Az itt kieső gabonatermés az ország számos más területén közgazdasági eszközökkel nemcsak bőségesen pótolható, ellensúlyozható, de a józan ész is ezt a megoldást tolja előtérbe. A kenyérgabonát tehát olyan vidéken kell termeszteni, ahol holdanként 30—40 mázsával fizet, a konzervgyár körzetében pedig csak annyi gabona termesztését szabad megtűrni, amekkora földterület a gyümölcs- és főzelék-felvevőképességen felül e célra megmarad. Olyan logikus ez, mint ahogy Svájc nem bugát és vasúti sint, hanem órát, óraalkatrészt igyekszik gyártani és exportálni. A vidék, a falu életében egy új szervezet van kialakulóban, amely sokoldalú munkájával, a helyi vízgazdálkodási kérdések ismeretével egyre inkább beépül a vidék, a mezőgazdaság mindennapi életébe és tevékenységével a következő években nagyban hozzájárul majd a nagyüzemi mezőgazdaság életfeltételeinek megjavításához. Vincze Oszkár HÍREK A KGST Villamosenergia Állandó Bizottság 3. (vízerőművek) szekciója keretében kőgátak tanulmányozására tanulmányutat szerveznek. A tanulmányutat a Szovjetunióban és a Bolgár Népköztársaságban bonyolítják le. A tanulmányút tervezett időpontja 1967. szept.—okt. A szovjet küldöttség az Üzbegisztánban épülő Csarvak gát megtekintésére tett javaslatot. A Csarvak vízlépcső a Csircsik folyón épül. A kőgát adatai Magasság Koronaszélesség Gáthossz Térfogat a következők: 168 m 12 m 764 m 19,25 millió m3 A térfogat a oszlik meg: agyagmag homokos-kavics kőszórás beton gátalap következőképpen 3,6 millió m3 1,9 millió ms 13,75 millió m3 40 ezer m3 A létrehozott tározó területe 40 km2 A tározó teljes térfogata 2006 millió m3 A tározó hasznos térfogata 1600 millió m3 A Csarvak vízlépcsőnél befejeződtek az építés alatti vízhozam levezetésére szolgáló alagúttal kapcsolatos munkák. 1966 őszén elzárták a Csircsik folyó medrét és elkezdték a gátalap készítését. A Doszpat és Belmeken kőgát jelenleg épül. Doszpat adata a következő: Magasság 57,5 m Térfogat 755 ezer m3 Ebből: agyagmag 92 ezer m3 drének 65,5 ezer m3 kőszórás 570 ezer m3 burkolat 27,5 ezer m3 A létrehozott tározó térfogata 440 millió m: B. D.-né Az Országos Atomenergia Bizottság és az OVF együttműködése jelentős eredményekre vezetett az izotóptechnika alkalmazásában a vízgazdálkodás területén. A VITUKI izotópokkal vizsgálja a Duna hordalékának mozgását. Izotópos nyomjelzést használ a talajvíz és karsztvíz áramlásának kutatása során. Kidolgozta a vízépítési földművek tömörségének vizsgálatára alkalmas műszert, amely rádióaktív izotópokkal működik. A vízminőségi vizsgálatok kiterjedtek a rádióaktív szennyvíz rögzítésére. A VITUKI munkatársai megírták az „Izotóptechnikai módszerek alkalmazása a vízgazdálkodásban” c. segédletet. A hazai vízgazdálkodás izotóptechnikai tevékenysége tovább bővül. Ennek érdekében a szükséges műszereket és berendezéseket folyamatosan fejlesztik és nemzetközi együttműködéssel fokozzák a kutatómunka hatékonyságát. W. I. 80
