Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
A vízügyi igazgatóságok tervezési osztályain törpevízművek tervezésével 1963-ban kezdtek el foglalkozni. A gyakorlatlanság és a kezdeti bizalmatlanság, az új munkával kapcsolatban gátlólag hatott. A fokozódó igények azonban parancsolóan megkövetelték a további munkát, sőt a szélesebbkörű tanulmányozást és elmélyedést is. Ma már az igazgatóságok többsége foglalkozik törpevízmű-tervezéssel és nem idegenkednek tőle. A további munka serkentésére, tapasztalatcserére, újabb eljárások megismerésére adott lehetőséget az 1966. IX. 22—24-én szervezett tanulmányút. A szervezésnél azért esett a választás a Balaton-környéki településekre, mert ezek nyaralóhelyi igényüknél fogva vízellátás és szennyvíztisztítás szempontjából az átlagos falusi szintnél ellátottabbak, nagyságrendjük pedig azonos, vagy megközelíti — a vizigeknél jelenleg fellépő, vagy a közeljövőben várható — igényeket. Az első állomás Balatonalmádi volt. A község vízellátásának fő bázisa a Ferenc-forrás, melynek vízhozama 300—3000 1/perc között változik az időjárástól függően. A forrás jellege: magaslati karsztvíz-forrás, mely galériás rendszerrel, gravitációsan üzemel. Lehetőség van gépi kiemelésre is, 4 db beépített szivattyú segítségével. Ezeket azonban csak vigyázva, hozzáértő állandó ellenőrzése mellett szabad üzemeltetni, mert ellenkező esetben túlszívás következik be és a forrás időlegesen meddővé válhat. Az elmúlt 5 év alatt a szivattyúk kb. 3 hét időtartamot üzemeltek. Ha a forrás vize nem tudja a 6000 fős települést ellátni, akkor bekapcsolják a vízforgalomba a két fúrt kutat, melyek vízadó képessége együttesen cca 250 1/perc. A víztermelő hely után 120 m3-es medencébe kerül a víz. Jelenleg Balatonalmádi vízellátottsága 90—95%-os. Ennek ellenére az elkövetkezendő időszakban további hálózatbővítést irányoztak elő. A szennyvíztisztítás terén, a vízellátásénál kedvezőtlenebb a helyzet. A házi szennyvizek a tisztítótelepen belül durva rácsra, majd kétszintes ülepítőbe kerülnek egy szivattyúházon keresztül. A legtöbb problémát a rácsszemét kezelése okozza, mivel a mély aknában levő rács letisztítása és a szemét tárolása, ill. megsemmisítése problematikus. Jelenleg, jobb megoldás nem lévén, a telep területén elássák a rácsszemetet. A strand szennyvize nem kerül a tisztítótelepre. A rácsszemét itt nem okoz gondot, mert korszerű aprítószivattyút építettek be. A második napot a tihanyi szennyvíztelepen tett látogatásunk vezette be. A jelenleg építés alatt álló telep érdekessége, hogy „elődje” az építés befejezésekor már kicsinek bizonyult. Remélik, hogy ez nem fog megismétlődni. Az első ütemben föld-oldómedence és klórozó épült a szennyvíz tisztítására. A szálloda megépítése után Kessener-medence készült, de kicsinek bizonyult. Ezért vált szükségessé a jelenleg folyó bővítés, melynek befejezésekor a szennyvíz útja: kétszintes ülepítő levegőztető medence (Kessener), utóülepítő, klórozó. Az előülepítőt nem bővítik. Az iszapot így gyakran ki kell majd szivattyúzni. Ennek elhelyezésére rothasztót építenek. A telepre érkező szennyvíz „felemelése” aprítószivatytyúval történik, így a rács elhagyható volt és a rácsszemét sem okoz problémát. A bővítés utáni kapacitás 1600 m3/nap lesz. A gépházban van egy 15 kVA teljesítményű Diesel agregátor is, ami áramkiesés esetén a szivattyúkat üzemelteti. A bővítés után csak a minimális szükségletet tudják ezzel a géppel fedezni. Nagyobb gép beállítása azonban új, vagy egy külön gépházat igényelt volna, mivel a meglevő, ilyen feltételeknek, helyhiány miatt nem felelt volna meg. Keszthely! Túlnőtte már eddigi adottságait. Ezért vált égetően szükségessé a csatornázás és szennyvíztisztítás megoldása is. A városnak jelenleg 10 000 fő ellátására 12 km-es csatornahálózata van. 1980-ig a település 70 %-át, azaz 360 ha-t csatornáznak. A domborzati viszonyok közbenső átemelő szivattyúház építését teszik szükségessé. A szennyvíztisztító telep látogatásunk idején volt a befejezés stádiumában. A nyers szennyvíz durva rács és homokfogó után kerül a szivattyúházba, ahol 3 db VCS 3-as szivattyú emeli fel a további műtárgyakhoz. Az előülepítőből 1,55—2,8 óra tartózkodás után kerül a szennyvíz a Kessener-rendszerű levegőztető medencékbe, majd innen az utóülepítőbe. A telepen oxidációs árok is van, amellyel a napi 1500 m3 szennyvíz egyharmadát direkt módon kívánják tisztítani. Innen jut azután ez a vízmennyiség is az utóülepítőbe. A visszamaradt szenynyeződés az 550 m3-es rothasztóba kerül. (A későbbiek folyamán még egy rothasztót építenek.) A felszabadult gázt elégetik. Hasznosítás a kis mennyiség miatt nem történik. A harmadik nap az előzőnél is korábban kezdődött, hiszen a leghosszabb út előtt álltunk. Balatonlelle volt az első állomás. A központi szivattyútelepre 4 db mélyfúrású kút (162—74 m) dolgozik. Általában egyenként 4 m-es szűrőfelületűek és 140—320 1/perc a vízadó képességük. A depresszió mértéke 8—12 m. A korábbi centrifugál szivattyúkat búvárszivattyúkra cserélték ki. Ehhez a rendszerhez tartozik Boglár és Szemes is, ezért automatizálni kívánják a Szántódihoz hasonlóan. A központi gépház mellett 200 m3-es medence van, mely a csúcsidejű és tűzivíz tározó szerepét tölti be. Mivel a víz hosszabb ideig tartózkodik ebben a medencében, azért ülepítőként is működik. A rendszerhez egy 400 m3-es ellennyomómedence is tartozik. A medencéket félévenként tisztítják. A víz vastartalma 0,4 gr/1, a megengedettnél magasabb, jelenleg azonban nincs vastalanítás. A vas nagy része lerakódik a hálózatban, ezért mosatják a vezetékeket. A vízellátás 90%-os. Az 5000 lakos átlagos napi vízfogyasztása 800 m3. A balatonföldvári vízmű legérdekesebb berendezése egy ozonizáló. Sajnos ennek a kezelésével és működtetésével még nincs minden rendjén, ezért üzem közben nem láthattuk. A másik érdekesség a balatoni felszíni vízkivétel. A szívófej 250—300 m-re van a parttól. A beszívott víz mennyisége 1500 1/perc. A tisztítási folyamat kapcsán homokfogón, derítőn, szűrőn, savtalanítón megy át a víz. A derítéshez alumíniumszulfátot használnak, melyet 0,5 m3/óra teljesítményű német gyártmányú szivatytyúval adagolnak. A szűréshez kavicsot és őrölt szenet alkalmaznak. A szűrőképesség 60 m3/óra. A telep területén 150 m3-es tiszta víz-medence van. Szántódon az automatikus üzemre voltunk elsősorban kiváncsiak. Érdekes volt megfigyelni a konyhai asztal nagyságú vezérlőasztalon kigyulladó fényeket, melyek több km-re lezajló eseményeket közöltek. Az automatika a tartályok víznívója alapján működik. A szivattyúegységeket a medencék víznívója vezérli úszók segítségével. A rendszerbe hidroelektro tolózárakat építettek. Az automatikus üzem szükség esetén átkapcsolható félautomata rendszerre is. Hasonló rendezvényekre a továbbiakban is igényt tartanak szerveink és mi igyekezni fogunk ezeket az igényeket kielégíteni. Szakatsits György főm. 63
