Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-02-01 / 1. szám

— nyári gátak elmosás elleni védelme;

— árapasztó földbukók, surrantok védelme;

— szennyvízhasznosítás révén, vízminőség-védelem.

A biológiai védőelemek igen gazdag faj- és fajtaválasztékot kínálnak ahhoz, hogy ne csak a fenti, jelentősen eltérő feladatokra alkalmazhassuk őket, hanem segítségükkel termőfelületként kezelhessünk, sok sajátos rendeltetésű vízügyi területet is.

Milyen gazdasági — műszaki előnyök várhatók a biológiai védőelemek alkalmazása során?:

— olcsók, alkalmazásuk kevés ipari eredetű anyagot kíván;

— anyag- és vele szállítási igényük minimális, a védőképességüket képviselő testtömegüket, helyben, maguk termelik meg. E tulajdonságuk különösen kedvezőtlen szállítási viszonyok mellett igen jelentős;

— minimális a fenntartási költség- és munkaigényük;

— termelési érték szolgáltatására képesek, így közvetlenül amortizálják létesítésük költségeit; fenntartási és ápolási költségeiket nemcsak fedezik, hanem a lehetséges jövedelemtöbblettel fejlesztésük anyagi alapjainak a képzéséhez is hozzájárulnak;

— nagy faj- és fajtaválasztékuk, alkalmazkodóképességük, a legváltozóbb körülmények között is alkalmazhatóvá teszi őket;

— nagy regenerálódó képességük folytán, egészen változó erejű igénybevétel elviselésére is képesek;

— nem különösebben érzékenyek a víz és a fagy mechanikai hatásaira;

— fiziológiai, szaporodásbiológiai jellemzőik és ökológiai igényeik

ismerete lehetőséget nyújt arra, hogy jelentős részüket előregyártással a vegetációs időn belül, a műszaki készültség idejére állítsuk elő és így fejlettebb, erőteljesebb állapotban építsük be őket. Ezzel megnöveljük kezdeti védőképességüket;

— szakszerű ápolás és használat esetén jelentős részük felújításra egyáltalán nem szorul, állandó jellegűnek tekinthető.

A fenti, a vízügyi földművek nagy területi kiterjedése miatt igen jelentős gazdasági-műszaki előnyök megkívánják, hogy alkalmazásuk kiterjesztése egyrészt korszerű formában történjék, másrészt kutatáskísérleti úton tisztázzuk mindazokat a kérdéseket, amelyek ez idő szerint még gátjai szélesebbkörű elterjedésüknek, optimális védőképességük, műszaki és gazdasági hasznuk elérésének. Az ez irányú igények alapján kísérletek folynak több vízügyi igazgatóság területén. E kísérletek célja a védőképesség növelése, a telepítés, ápolás és használat gépesített módszereinek a kimunkálása és az ökonómiai vonatkozások tisztázása.

E néhány gondolatot csupán bevezetőnek szántam. A továbbiakban részletesen ismertetem a legfontosabb és legkiterjedtebben alkalmazott biológiai védőelemek fontosabb jellemzőit, alkalmazásuk korszerű módszereit és az eddig elért eredményeket. Kérem az olvasók közül mindazokat, akik érdeklődéssel foglalkoznak e témakörrel, közöljék tapasztalataikat, problémáikat, eddig nem publikált módszereiket, mert bizonyára nagyon sok kiaknázatlan lehetőség rejtőzik még a vízgazdálkodás biológiai eszközeinek ez ideig még kellően fel nem tárt területein.

Szarvas Ferenc

8. ábra. Kezdődő erózió az árvédelmi töltésen

7. ábra. A helytelen védelem következménye

„Vízi zene“

Baján nagysikerű hangversenyt tartott a vízügyi igazgatóság kamarazenekara december 19-én. A műsoron többek között Purcell, Vivaldi és Corelli művei szerepeltek.

Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói 1964-ben alakították meg a zenekart. A 30 tagú együttes zömét a kamaramuzsikát kedvelő vízügyi dolgozók alkotják. A

megalakulás óta — hivatali munkájuk után, sokszor nehéz körülmények között — hetenként rendszeresen próbálnak. Ennek a lelkes, áldozatkész munkának az eredménye a sikeres zombori fellépés és 1965. évben a kamarazenekarok veszprémi találkozóján elért első helyezés. A zenekar karnagya Gasztner István, szervező titkára pedig dr. Magoss János.

A kamarazenekar minden évben két nyilvános hangversenyt tart. Ez év május 22-én Baján Kocsis Albert hegedűművész közreműködésévél Bach E-dúr hegedűversenyét adják elő. Az őszi hangversenyen pedig — a muzsikában sem tagadva meg a szakma szeretetét — Händel: „Vízizene” c. szerzeményét kívánják bemutatni.

N. L.

5