Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
ZÖLDOSZLOPOS FÜRDŐ 1. ábra. A Rudas gyógyfürdő török kupolás medencecsarnoka Az új Erzsébet-híd építésével és megnyitásával a Főváros ismét reflektorfénybe került pontján, a budai hídfő déli lábánál, a Duna és a Gellérthegy között szerényen húzódik meg a Rudas gyógyfürdő épülete. Az idegen előtt a terméskőből épült, kupolávol fedett épületrész csak sejteti, hogy nem közönséges középületről van szó. Budapestnek ez egyik legrégibb — belsejében különösen — értékes műemléke, szinte kuriózumszámba megy. A törökkori kupolás boltozat alatt gomolygó, forró és homályos gőzfelhők, a Gellérthegy dolomit sziklahasadékai mögött — melyekből gőzös, párás levegőjű környezetet teremtő, meleg és langyos gyógyvizek törnek fel — évszázadok, évezredek emlékei húzódnak meg. Az egy-egy pillanatra meglibbenő ködfátylak visszapillantást engednek a múltba. A budai gyógyfürdők története együtt kezdődött az ottani településekkel. A budai hegyek, így a Gellérthegy lábánál levő települések kialakulásában is a nagy hadi és kereskedelmi, szárazföldi és vízi utak kedvező dunai átkelőhelyek mellett jelentős szerepet játszottak az itt fakadó meleg és langyos hévizek. Az óbudai, aquinkumi ásatások eredményei, a feltárt műemlékek azt bizonyítják, hogy már 2000 évvel ezelőtt fejlett fürdőkultúra volt e környéken. Anonymus megemlékezik arról, hogy Attila, majd később Árpád is a Duna mellett levő meleg források környékén ütöttek tábort. A középkori Szent Margit legenda szerint a Gellérthegy tövében II. Endre lányának, Szent Erzsébet királykisasszonynak volt egy „ispotálya”, amelyben maga a királylány fürdette, ápolta a betegeket. Oláh Miklós esztergomi érsek 1536- ban, 46 évvel Mátyás király halála után megjelent munkája is arról tanúskodik, hogy Mátyás király idejében újabb fellendülési kor következett be a budai fürdők életében. A leírás szerint — mely egyébként még a mohácsi vész előtti állapotokat tartalmazza — a Gellérthegy alján volt a királyi fürdő, s mellette a Duna partjától húsz lépésnyire a források, amelyeket különösen kiütéses és sorvadásos betegségek gyógyítására vettek igénybe. Dr. Kunszt János, aki 1932—1960-ig a Rudas gyógyfürdő főorvosa volt, kiváló balneológusnak is bizonyult és lelkes kutatója a gyógyfürdő történeti fejlődésének. Oláh Miklós munkájával kapcsolatban megállapította, hogy ez az első leírás, mely határozottan elkülöníti a Rudas gyógyfürdő forrásait Mátyás király volt fürdőjének — a mai Rácz fürdőnek — forrásaitól. A leírás a korabeli gyógy javaslatokat is közli, ami azt jelenti, hogy a Rudas fürdő valamelyik forrásának vizét már fürdésre, sőt gyógycélokra is használták, tehát már állt a fürdő is. A török hódoltság idején a budai fürdők újabb fénykorukat élték. A feltörő hévizek szinte korlátlan fürdési lehetőséget nyújtottak. A budai pasák pedig a díszes fürdők egész sorát építtették, vallási és politikai érdemeket szerezve azokkal. Tévesen szerepelt a köztudatban, hogy a Rudas fürdőt Szokoli Musztafa pasa 1556-ban építtette. Dr. Kunszt János szerint a fürdő már a török hódoltság előtt állott. Minden valószínűség szerint Ali budai pasa kezdte meg a javítgatását. Mohamed folytatta és Szokoli Musztafa a még mindig rossz állapotban levő fürdőt nagy gonddal újjáépíttette. Az újjáépítés olyan eredményes volt, hogy apró javítgatásokkal felépítése óta állandóan üzemben van a török kupolás medencecsarnok. Akkor is dísze volt és ma is látványossága Budának az azóta műemlékké nyilvánított török fürdő. 2. ábra. A Törökfürdő nagy medencéje 19
