Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
Víz gazdálkodás AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG FOLYÓIRATA + 1967. JANUÁR —FEBRUÁR A VÍZ, MINT ÁRU A víz földünk területének 71%-át borítja, összes mennyisége közelítőleg 1360 millió km3-ra tehető, amelynek mintegy 99%-a az óceánokban helyezkedik el. Annak ellenére, hogy a földön a vízfelület sokkal nagyobb, mint a szárazulatok területe, egyes vidékeken már a régi időkben sem állt az ember rendelkezésére elegendő mennyiségű víz. Az emberiség ennek következtében már ősidők óta nagy figyelmet fordított a megfelelő vízmennyiség biztosítására. Csaknem az összes ősi emberi kultúrára jellemző a vízzel való gazdálkodás, amint azt számos fennmaradt emlék is bizonyítja. Elődeinknek a víz biztosításáért folytatott harcában a technika nem az egyedüli fegyvert jelentette az akkori vízgazdálkodási feladatok megoldásában. A műszaki létesítményeken kívül kísérletek történtek a közgazdaság területén való intézkedésekre is. A vízzel való gazdálkodás nyomait viselik a föld különböző területeire kidolgozott, már a múlt századokból fellelhető vízgazdálkodási tervek, amelyek alapján öntözőcsatornákat, vízvezetékeket létesítettek, folyókat és tavakat szabályoztak. Azt a tényt, hogy a víz már az ókorban adás-vétel tárgya volt, együtt szerepelt a piacokon az akkori kereskedelemben levő egyéb dolgokkal, már a korabeli adatok is megerősítik. Nyilvánvaló, hogy már az ókorban a víznek értéke és használati értéke volt, hogy már tartalmazta az árunak ezt a két elemi jellemzőjét. Ebből a tényből, továbbá a későbbi történelmi fejlődés és nem utolsósorban nálunk fennálló társadalmi viszonyok alapján azonban nem lehet egyszerűen arra a következtetésre jutni — noha minden azt látszik is bizonyítani —, hogy a mi jelenlegi viszonyaink között a víz áru. Ilyen megállapításokhoz sokkal meggyőzőbb, a politikai gazdaságtanra támaszkodó bizonyítékok szükségesek. KÖZGAZDASÁGUNK JELLEGZETESSÉGE Mielőtt az árunak a víz vizsgálata szempontjából való meghatározására rátérnénk, röviden néhány szót kell szólni a szocialista termelés jellegzetességeiről. Ismert tény, hogy a legutóbbi időszakig a szocialista államokban az áru-pénz kapcsolatok jelentőséget nem ismerték el. Ennek oka az volt, hogy minden korábbi történelmi fejlődés annak az elméleti tételnek a helyességét bizonyítja, hogy árutermelés csak ott szükséges és lehetséges, ahol különböző magántulajdonosok vannak és fennáll az egy közgazdasági szervezetbe összefogott munkamegosztás. Azonban a szocialista világrendszer összes államának történelmi tapasztalatai arra mutattak, hogy a termelési eszközök össznépi tulajdonának túlsúlyba kerülése ellenére az árutermelés ilyen tulajdonviszonyok között sem szűnt meg, és hogy az érték, vagyis az áru-pénz-áru viszonyok fennmaradtak. A szocializmusban is a termékeket — a termelőeszközöket és a fogyasztási cikkeket — áruként termelik, a vállalatok árujukat pénzért realizálják, a megvásárolt árukért pénzzel fizetnek. Árucsereforgalom van magában az állami szocialista szektoron belül, és a szocialista szektor és egyéb szektorok között (Tsz, ÁG, szövetkezeti és magánszektor). A szocialista társadalomban tehát mind a termelés, mind a munkatermékek elosztása terén objektiven érvényesülnek az áru-pénzviszonyok, és kiterjednek annak egész közgazdaságára. Azonban újfajta árutermelésről van szó, amely a kapitalista árutermelés jellegzetes vonásaitól lényegesen különbözik. Közgazdaságunk új fejlődése és az árutermelés elméleti megalapozása lehetővé teszi a víz tanulmányozását és annak megállapítását, hogy milyen esetekben elégíti ki a közgazdaságtan áru fogalmát, tekintet nélkül arra, hogy felhasználására a termelés területén, vagy pedig a szükségletek kielégítése folyamán kerül-e sor. A VÍZ, MINT ÁRU KÖZGAZDASÁGI JELLEMZŐI Az áru fogalma Marx szerinti megfogalmazásban: „mindenekelőtt olyan külső tárgy, dolog, amely tulajdonságaival valami emberi szükségletet elégít ki”. Tehát a szükségletek kielégítése, a hasznosság, amely a dolgokat használati értékké teszi, az áru első jellemző tulajdonsága, A második feltétel, hogy az árunak emberi munka termékének kell lenni, ennek következtében az árunak értéke lesz. A harmadik körülmény, hogy az árunak csere útján kell annak kezébe jutnia, akinek használati értéket jelent. Vegyük sorjában a meghatározás egyes kritériumait és kíséreljük meg megítélni, hogy ezeknek a víz menynyiben felel meg: a) A víz hasznossága: Figyelembe véve annak specifikus megjelenési formáit (pl. ivóvíz, a folyókban levő víz, ásványvíz, stb.), azonban nem véve figyelembe azokat a kihatásait, amelyek a természeti erőkkel való lehetség kapcsolatainak következtében keletkezhetnek és amelyek kö1
