Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-04-01 / 2. szám
A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság hatóterületén a harmadik ötéves terv időszakára a többi között továbbra is a termelés volumenének jelentős fejlődése jellemző. Az Igazgatóság a harmadik ötéves terv megvalósítása során a jelenlegi építési és tervezési volumen stabilizálását, műszaki színvonalának további emelését és a vízgazdálkodás területén fokozatosan érvényesülő irányítás és koordinálás tökéletesítését tekinti egyik legfontosabb feladatának. A nagy cél természetesen csak a különböző szervek vízügyi vonatkozású ténykedésének körültekintőbb összehangolásával és egységes irányításával érhető el. Az eddig elért eredmények e vonatkozásban is eléggé meggyőzőek, és az egész magyar vízügyi szolgálat jogos bizakodással nézhet a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság további fejlődése elé. Vincze Oszkár HÍREK VÍZGAZDÁLKODÁSI MÚZEUM PRÁGÁBAN Kevesen tudják — még a Prágában járt magyar vízügyi szakemberek közül is —, hogy ott már 1952 óta fennáll egy nagyon érdekes, de kevésbé ismert, a helyi vízépítkezések történetével foglalkozó múzeum. A múzeumot a prágai G. Tippl-nek az österreichische Wasserwirtschaft 19651 II—12. számában megjelent cikke nyomán ismertetjük. A múzeum sok értékes és figyelemre méltó kiállítási tárgyat mutat be a központi vízellátás fejlődéséről az 1348. évtől kezdődően. Ezek és egyéb dokumentumok meggyőzően mutatják be, hogy a vízellátási építmények, illetőleg azok egyes részei az idők folyamán miképpen lettek egy település legfontosabb és nélkülözhetetlen részeivé. Megtalálhatjuk itt a régi osztrák— magyar monarchia, főleg pedig Csehország vízellátásának fejlődését gazdag kép- és tervanyagban, valamint fotókópiákban, amelyek annál is inkább unikum számba mennek, mert az eredeti darabok a világháborúban veszendőbe mentek. Érdekes ásatási darabokat és mintapéldányokat is találunk a múzeumban, az utóbbiakat különböző cégek adományozták. Láthatók itt a 14. és 15. századbeli prágai polgárok számára készült magán vízvezetékek és csatornázások tervei is, valamint a prágai legrégibb városi vízellátás (az Újváros, az Óváros és a Kisoldal vízvezetékének) terve a 16. századból. Megtekinthetők a prágai „Rohrer”-ek (Csövesek) céhjelvényei és szerszámai, továbbá a 96 prágai díszkút vízvezetéki tervei, a 17. és 18. század több vízellátási építkezésének építési naplói, az első — 1840-es évből való — gőzüzemű szivattyú modellje, továbbá sok különféle csőminta az első facsövektől kezdve a modern műanyag csövekig, végül száz évesnél régibb csőkötések is. Különösen figyelemre méltó a vízmérő gyűjtemény, amely a legrégibb (1860-as évből való) müncheni típusú kalibrált mérőcsapot, az 1884-ből való első vízórát és a modern vízmennyiségmérőket mutatja be. Az utóbbiakban szerepel a csehszlovák gyártmányok gyűjteménye is. Ezekből Csehszlovákia a világ összes országaiba exportál. Köztük sok különlegesség is akad. Ez a vízmérő gyűjtemény — ebben a formájában — Európában egyedülálló. Az érdeklődők — a Prágába utazó szakemberek — részére megjegyezzük még, hogy a múzeum címe: I., Národni 13. és a belépés — о szakszerű vezetést is beleértve — ingyenes. Rittiaer Pál VIMTI A Moszkva-csatorna méreteire vonatkozóan jó képet nyerhetünk, ha tekintetbe vesszük, hogy a csatorna építésekor 202 millió km’ földet emeltek ki és 3 112 000 km’ betont építettek be. összehasonlításképpen megemlít iük. hogy a Panama-csatorna építésekor 160 millió km3 földet emeltek ki és 3 860 000 km3 betont építettek be. Ha a Moszkva-csatorna építőmunkásai által kiemelt földet piramis formájában helyeznék el, az alapja olyan lenne, mint a moszkvai Szverdlov-tér, magassága pedig elérné a 12 km-t, vagyis a sztratoszféra határáig emelkedne. (Recsnoj Transzport. 1965. 8. sz.) Dr. Papp Sámuel Európa legnagyobb esőztető öntözőtelepét a közelmúltban helyezték üzembe a spanyolországi Villafrancában (Cordoba mellett). Területe 2100 ha (kb. 3600 kát. hold), 1300 szórófejjel működik, melyek 1.6 m3/s vízmennyiség szolgáltatására képes. A vizet a Vuadalquívir folyóból nyerik, aknautak és három — egyenként 1200 lóerős — elektromos szivattyúcsoport útján. A negyedik, azonos teljesítményű szivattyúcsoport tartalékul szolgál. A telepet mezőgazdasági szövetkezet (Cooperativa Aqraria) létesítette és 200 földbirtok a haszonélvezője. A beruházás igen kifizetődőnek ígérkezik. gyapotból az eddigi 300 kg helyett 1500 kg ha-onkénti termést várnak. Ruttkai Gyula Megkezdték a Milano — Cremona— Po hajózó csatorna építését Olaszországban már a század eleje óta tervezik, hogy az ország legnagyobb kereskedelmi és ipari városától, Milánótól hajózó csatornát létesítenek a Po-ig. Sok terv-változat elvetése után 1965. évben végre megkezdték a csatorna építését és azt 10 év alatt kívánják befejezni. A hajózó-csatorna 75 km hosszú lesz és rajta két irányban 1350 t-ás hajók közlekedhetnek majd. A csatona 27 községet fog érinteni. Mint az autósztrádáknál, kereszteződések nem lesznek, hanem csatornahidakat fognak építeni a Lambro. az Adda és több más vízfolyás felett is. (Unita, 1965. júl. 24.) Ujj Györgyné (VIMTI) SZOVJET SEGÍTSÉG INDIAI VÍZMÜVEKHEZ India 3. ötéves terve az ország energiatermelő képessegét 5,7 millió kW-ról 12,7 millió kW-га akarja emelni. Az újonnan kiépítendő — részben hő-, részben vízerőművek több mint 35%-a szovjet segítséggel épül. Az új erőművek legnagyobbika a bhakrai vízerőmű lesz 600 ezer kW teljesítménnyel; öt generátorát a leningrádi „Elektroszila” művek szállítják. A helyszíni szerelésben szovjet mérnökcsoport működik közre, az indiai mérnökök pedig tanulmányúton vettek részt a Szovjetunióban. A létesítmény üzembehelyezését 1965. évre tervezik. A bhakrai vízerőművön kívül még három kisebb vízerőmű építéséhez nyújt a Szovjetunió segítséget, mégpedig a Balimela-, a Mettur- és a Hirakud vízerőművekhez (360, 200 és 25 ezer kW teljesítménnyel). Ezekhez a gépi felszerelést szintén a Szovjetunió szállítja. A gépészeti és tervezési segítséggel egyidejűleg a Szovjetunió hitelt is biztosít Indiának. (Indian Journal of Power and River Valley Development, 1965/2.) Ujj Györgyné 49
