Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
A városok lélekszámúnak és az ipari termelés nagyarányú növekedésével, továbbá a mezőgazdaság belterjesedésével világszerte súlyos gond szakadt a vízügyi szervezet vállára. A fejlődő ipar olyan szennyvízmennyiséget bocsát derítés, tisztítás nélkül a természetes vizekbe, hogy a 20—30 évvel ezelőtt még kristálytiszta vizű folyók, folyamok egyre nagyobb mértékben szennyvízcsatornákká, a tavak pedig álló szennyvízmedencékké válnak. Ez az állapot a vizek biológiai egyensúlyát mind több helyen végveszéllyel fenyegeti. Ma már nemcsak a nyugati országokban, de nálunk is mind több folyó szennyeződik el oly mértékben, hogy medrükben mind a növényi, mind az állati élet teljesen elpusztul. Különösen súlyos a természetes vizek elszennyeződése a nyugati ipari országokban. Az NSZK, Belgium, Svájc, Franciaország stb. folyóiban és tavaiban már tömény szennylé áporodik és csak most — sok helyen már — a 24. óra után keresik a megoldást a romlás megállítására, a riasztó helyzet javítására. A tételt itthon helyesen úgy kell felállítanunk: minél később látunk hozzá a romlásfolyamat megállításához, annál nagyobb a pusztulás mérve, és annál borsosabb anyagi erőket kell majd a reparációra mozgósítanunk. A helyzet súlyosságára mi sem jellemzőbb, minthogy például a kis Ruhr folyó vízkészletét — mielőtt a Rajnába ömlik — a rövid pálya ellenére tizenháromszor használják fel. Ez pedig azt jelenti, hogy vízhozamát tizenháromszor tisztítják, forgatják meg ipari, sőt ivóvízhasználatra. De nemcsak a kis Ruhr folyó, hanem a Rajna, Elba és a többi német folyó végletekig szenynyezett vizét is — mielőtt az ország területét elhagyják, ma már nemcsak ipari célra, hanem emberi élvezetre is felhasználják. Az ipari üzemek állandó szennyező hatásán kívül erősen gyorsítják a vizek elszennyeződését a benzin- és olajállomások, olaj távvezetékek, amelyeknek meghibásodott szakaszaitól a talajvíz, a szomszédos kutak vízállománya szennyeződik. Az NSZK-ban és Ausztriában például gyakori eset, hogy összeütközés vagy meghibásodás folytán tartályok ásvánvolajrakománya szétfolyik és a talajba szivárog. Az ilyen olaj, — ha kellő időben nem lépnek közbe — gyakran egész községek, lakótelepek ivóvizének minőségét teljesen tönkreteszi. (Ez ellen újabban olyképpen védekeznek, hogy a szivárgás kiterjedésétől függően a fertőzött talajt — szinte rohamtempóban — kiássák és talajcserét hajtanak végre.) A Bódeni-tavon az érdekelt három állam, Svájc, Ausztria és az 1. ábra. Így válnak szennycsatornává a hegyi patakok NSZK hatóságai ma már állandó riadókészültséget tartanak a tó tükrén keletkező olajszennyeződés vagy szennyes habréteg eltávolítására és a tó további szennyeződésének megelőzésére megalkották a közös Bódeni tó-törvényt (Lex Bodensee). Napjaink egyik legártalmasabb vízszennyező anyaga a korszerű mosószerek gyártási és felhasználási szennyvize, amely kémiai sajátosságainál fogva nem lebontható. E szennyeződés kiküszöbölésére az NSZK hatóságai és az ipar vezetői újabban olyan mosószer gyártásában állapodtak meg, amely már vegyileg lebontható anyagokból készül. (Ezután meghatározták a műszakilag és kereskedelmileg feltétlen szükséges átállási időt, amely terminus lejárta után régi, káros vegyi összetételű mosószer nem gyártható és nem is forgalmazható.) Az USA-ban az Ohió-folyón a víz tisztaságának védelmére mintegy 40 állomással önműködő vízjelző szolgálatot terveztek. Ez az apparátus (mind a 40 állomáson) két óránként önműködően jelzi az áramló víz minőségi állapotát és a szennyező, főként olaj nyomokat a víz felszínéről szükség szerint leszívják. Az amerikai városok zöme ugyanis kizárólag felszíni vízművekből kapja az ivóvizet, amelyeknek egyik legkellemetlenebb íz- és szagátadó anyaga az ásványolaj származék. Nyugat-Németországban a folyók elszennyeződése miatt egyre élénkebben fontolgatják azt a tervet, hogy az Északi-tenger partján fekvő városokat mintegy 1000 kilométer hosszú vezetéken át Svédországból látják el ivóvízzel. (A vezetéknek mintegy 60 kilométer körüli szakasza a tenger fenekén haladna.) Hasonló megoldással (a Trelleborg-i Gumigyárban készített, tenger alatt lefektetett gumicső vön) kapják az ivóvizet máris egyes svéd szigetek, ahol jó ivóvíz a geológiai adottságok folytán nem található. A nyugati közvélemény különben egyre élesebben neszei ц természetes vizek elszennyeződésének veszélyére. Jellemző erre, hogy a legismertebb világlapok hasábokat, sőt állandó oldalakat szentelnek a kérdésnek. 2. ábra. Úszó habhegyek az NSZK folyóin Svájcban, Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban, az NDK-ban, Romániában, az USA-ban és másutt egymás után társadalmi védelmi szövetségek alakulnak. Pl. Svájcban a Pro Aqua mozgalom. Csaknem minden nyugati országban magas színvonalú tudományos, népszerű folyóiratokat indítanak és vetnek be a vizek elszennyeződése elleni küzdelembe. 173
