Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-12-01 / 6. szám

— mentén is erősítjük az árvédelmi gátakat. Az országhatár menti lokalizációs töltéseket — mindenekelőtt a Fekete-Körös és a Fehér-Körös közötti szakaszon — nagyobb biztonságra építjük ki. A dunai árvízvédekezés során tapasztalt szivárgási jelenségek és a töltések tömörségvizsgálata igen nagy mértékű, helyenként az egész töltésszelvényre kiterjedő tömörséghiányra mutat. Ezért a töltések tömörségére és egyéb talajmechanikai jellemzőire, a buzgárveszélyes szakaszokon pedig az altalaj feltárására irányuló vizsgálatokat tovább folytatjuk, hogy az itt szerzett tapasztalatokat a gyakorlatban mielőbb hasznosíthassuk az árvízvédelmi művek fejlesztésénél. A legutóbbi árvizek tanulságai is megerősítették azt az irányelvet, hogy az árvédelmi gátak méretezésénél a hidraulikai és talajmechanikai követelményeket egyaránt érvényesíteni kell és figyelembe kell venni, hogy az árvizek visszatartását sohasem az árvízvédelmi töltés egyedül, hanem az előtte, alatta és mögötte levő talajtömb is végzi. Ez a talajtömb az árvíz romboló hatására éppúgy elszakadhat, mint a töltés. Ebből következik, hogy az árvízvédelmi gát fogalma nem szűkíthető le csupán a töltésre, hanem a földfelszín fölé épített töltést és az alatta levő talajt együttesen tartalmazza. Különös gondot kell fordítani a töltések előtti anyaggödrök, morotvák, elhagyott medrek, elvékonyodott fedőrétegek feltöltésére. Ez a töltések állékonysága szempontjából éppoly fontos, mint magának a töltésszelvénynek az erősítése. Az árvízvédelem magasabb színvonalra emelése, műszaki és gazdasági hatékonyságának növelése, sokrétű, bonyolult feladatok megoldását teszi szükségessé. Ezek közül kiemelem a következőket : az árvízvédelmi töltések építési módszereinek tökéletesítése korszerű talajmechanikai és hidraulikai elvek alapján, a töltések tömörségi állapotának vizsgálatára alkalmas eljárások fejlesztése, a hullámterek rendezése, az anyaggödrök feltöltése hidromechanizációs eljárással, a szabadon hagyandó hullámtéri sávból a fák és a bokrok kitermelése, a védekezés eszközeinek és módszereinek továbbfejlesztése, az árvízi előjelzés tökéletesítése.

Az árvízmentesítési munkák csak akkor hozhatnak hosszú időre szóló és teljes értékű eredményt, ha az árvízmentesítés és a folyószabályozás egységes szempontok szerint, összhangban valósul meg. A folyószabályozás az egyik legkomplexebb hatású vízgazdálkodási tevékenység. Célja: a hordalékszállítás szempontjából egyensúlyban levő, a víz és a jég zavartalan levonulását biztosító, a vízi közlekedés, a folyó menti települések és vízhasználatok kívánalmainak megfelelő vonalozású és méretű meder kialakítása. A magyar folyószabályozási munkák az árvízmentesítéshez hasonlóan nagy hagyományokra és jelentős eredményekre tekinthetnek vissza. A Duna Magyarország területére eső szakasza a szabályozási munkák során végrehajtott átmetszések következtében 470 km-ről 417 km-re rövidült. A Tisza teljes hossza pedig 1419 km-ről 965 km-re, a mai Magyarország területére eső szakasza 1000 km-ről 600 km-re csökkent. Nagyobb folyóink kereken 2000 km-t kitevő teljes hosszából 1670 km vált hajózhatóvá. Javultak a jég- hordaléklevonulási viszonyok is. A folyószabályozási munkák azonban mind az árvízvédelem, mind a hajózás igényeihez képest elmaradtak. A III. ötéves terv folyószabályozási célra előirányzott, mintegy 170 millió forintot kitevő beruházási keretei sem teszik lehetővé a folyószabályozás kívánt mértékű fejlesztését. Ezért a szabályozási

munkákat túlnyomórészt a jégmegállás és jégtorlódás szempontjából legveszélyesebb Dunaföldvár alatti Duna szakaszra, ezen belül is elsősorban a Sió torkolat alatti szakaszra összpontosítjuk. Természetszerűleg ezzel javulnak a Dunán a hajózási viszonyok is. A Dunabizottság ajánlásai szerinti nemzetközi kötelezettségeink is előírják ennek a fontos vízi útnak megfelelő kialakítását oly módon, hogy a dunabizottsági vízszint (94 %-os átlagos tartósságú vízszint) alapulvételével 25 dm mélységű, megfelelő szélességű (150—180 m) és vonalozású (min. kanyarulati sugár 750—1000 m) legyen a hajóút. Jelentős szabályozási munkát végzünk a Gönyü feletti Felső- Dunán is, a rendkívül sok hordalék és a mellékágrendszerek hatása következtében előálló mederfeltöltődés előrehaladásának csökkentése érdekében. Itt a csehszlovák vízügyi szervekkel együtt évente 500 000 m3 mederanyag kotrásával, vezetőművek építésével és a meglevők magassági kiegészítésével, a mellékágak elzárásával, a szabályozási kotrásból kikerült kavicsanyagnak a vezetőművek háttöltéseként való elhelyezésével egységes középvízi meder kialakítására törekszünk.

A Tiszán elsősorban a Kiskörei Vízlépcső építésével összefüggő szabályozási munkák valósulnak meg Tiszapalkonya és Tiszafüred között, ami elősegíti az építőanyagok vízi szállítását is a vízlépcső munkáihoz. A Tisza más szakaszain és a mellékfolyókon főként az árvízvédelmi töltéseket alámosással fenyegető partszakadások megszüntetésére korlátozódnak a szabályozási munkák.

A VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODASRÓL ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁSRÓL

A vízigények rohamos növekedése és az ország egyes területein a vízkészletek elégtelensége mind sürgetőbben követeli a tervszerű gazdálkodás tökéletesítését a vízkészletekkel. A vízkészletgazdálkodás a vízzel való gazdálkodásnak legfontosabb kiinduló alapja, mégis a legutóbbi évekig rendszeres, gyakorlati vízkészletgazdálkodás nem folyt. Ehhez mindenekelőtt a vízkészletek feltárása és számbavétele volt szükséges. Ez a felszíni vízkészletet tekintve kielégítő pontossággal, a felszín alatti vízkészletre vonatkozóan pedig megközelítő becslések formájában megtörtént. Elkészült a vízgazdálkodás helyzetét feltáró és jövő fejlődési irányát kijelölő Vízgazdálkodási Keretterv is. Az Országgyűlés által jóváhagyott új, szocialista Vízjogi Törvény, mely a vízkészletekkel való gazdálkodás jogi és igazgatási feltételeit szabályozza 1965- ben életbe lépett. Mindez megteremtette az alapot a gyakorlati vízkészletgazdálkodáshoz, mely immár a vízügyi igazgatóságok napi feladatává vált. Ennek a fontos feladatnak következő láncszeme most az, hogy vízfolyásonként és területegységenként megtörténjék a vízkészletek és a vízhasználatok egybevetése, a vízmérlegek kidolgozása és nyilvántartásba vétele. Módszeresen tovább kell folytatni a felszíni és felszín alatti hasznosítható vízkészletek pontosabb meghatározására, a vízkészletek mennyiségi és minőségi jellemzői közötti összefüggések feltárására, a műszakilag és gazdaságilag megalapozott vízhasználati normák és normatívák megállapítására irányuló munkát. Meg kell határozni az egyes vízfolyások szennyvízzel való terhelhetőségének kritériumait. Korszerűsítjük a vízkészletek nyilvántartási rendszerét és összhangba hozzuk azt a vízjogi engedélyezési eljárással. Ugyanakkor múlhatatlanul szükséges a vízjogi engedé-167