Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
1. ábra. A vízellátás és csatornázás fejlődésének néhány mutatója Ebből a vízügyi szerveknél 4,3 milliárd forint kerül felhasználásra, ami 31 %-kal haladja meg az előző tervidőszakban közvetlenül az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz tartozó szerveknél hasonló célokra eszközölt beruházásokat. A tanácsi és társulati beruházásokat együttesen figyelembe véve az összes vízgazdálkodási beruházásoknak 66%-a valósul meg az OVF irányítása alatt, míg 34%-át más ágazatok használják fel. Igen jelentős a vízrendezési munkákra fordított beruházások növekedési üteme. Míg ugyanis a második 5 éves tervben vízrendezési munkákra, árvízvédelmi, folyószabályozási, belvízmentesítési, vízfolyásrendezési művek fejlesztésére kb 2280 millió forintot — ebből a vízrendezési főművekre 340 millió forintot — fordítottunk, a harmadik 5 éves terv időszakában ezekre a munkákra 3150 millió forint — ezen belül a vízrendezési főművekre 530 millió forint — kerül felhasználásra. Mezőgazdasági vízhasznosítási művekre az előző tervidőszak 3,1 milliárd forintos beruházásával szemben 2430 milliót irányoz elő a terv. Ezen belül azonban a jövő fejlődését megalapozó főművekre az előző tervidőszak 446 millió forintot kitevő beruházásánál lényegesen több — 960 millió forint — jut, az üzemen belüli öntözőművek fejlesztési üteme jóval kisebb lesz, mint az előző tervidőszakban. A mezőgazdasági üzemeken belüli vízgazdálkodási munkákra előirányzott beruházások összetételében jelentős változás megy végbe. Az üzemen belüli öntözési beruházások lényegesen csökkennek, ami összefügg azzal, hogy az öntözés területi fejlesztésének üteme lelassul és a következő tervidőszakban a fő feladat elsősorban a megépült öntözőművek minél jobb hasznosítása lesz. Az előző tervidőszakban az üzemen belüli öntözőművekre 2,7 milliárd forintot használtak fel, és a mezőgazdasági üzemeken belüli és az üzemközi vízrendezési feladatokra (belvízmentesítés, lecsapolás) csupán 1,4 milliárd forint összegű beruházás jutott. A harmadik ötéves terv időszakában kb. 1,1 milliárd forintnyi beruházás jut az üzemen belüli öntözőművek fejlesztésére, tehát 60 %-kal kevesebb, mint az előző 5 éves tervidőszakban, ugyanakkor az üzemi és üzemközi vízrendezésre, amelynek hiányát éppen az ez évi nagy belvízjárás idején is tapasztaltuk, mintegy 1,6 milliárd forintos beruházást — az előző tervidőszakhoz képest 14 %-kal többet — irányoz elő a harmadik 5 éves terv. Az ipari tárcák vízgazdálkodási beruházásainak előirányzatai közel megkétszereződnek. Míg ugyanis ezek a beruházások a második 5 éves tervidőszakban kb. 1,4 milliárd forintot tettek ki, a harmadik 5 éves tervben — a szennyvíztisztító berendezések építésére fordított beruházásokkal együtt — közel 2,4 milliárdot érnek el. Az új gazdasági mechanizmussal összhangban új elemként jelentkezik a vízgazdálkodásban is, hogy a beruházások egy része nem központi költségvetésből, hanem helyi, vállalati forrásokból és bankhitelből valósul meg. Az ilyen beruházások mértéke ma még alacsony, az 5 éves tervidőszak során azonban minden bizonnyal lényegesen növekszik. A VÍZELLÁTÁS és a CSATORNÁZÁS fejlődése Az utóbbi években a legjelentősebb, szinte korszakalkotó volt a fejlődés a vízellátás és a csatornázás területén. Ez annál jelentősebb, mert a vízgazdálkodásnak éppen ez az ágazata volt korábban a legelhanyagoltabb. Az 1960—65 közötti időszakban — a tanácsi, az OVF és az ipari beruházásokat is figyelembe véve — 5 milliárd forintot fordítottak vízellátási és csatornázási munkákra. Az 5 év alatt elért fejlődésre jellemző, hogy az ország vízmüveinek, törpevízműveinek, körzeti vízvezetékeinek együttes napi mértékadó kapacitása 1,4 millió m3-ről, 1,9 millió m3-re emelkedett. Sikerült elérni, hogy az utóbbi 1—2 évben, minden városban, ideértve a fővárost is zavartalan volt a vízszolgáltatás. Tartós és számottevő vízhiány sehol sem jelentkezett. Az elmúlt tervidőszakban 4000 km új vízvezetékhálózatot fektettek le. Ezzel az ország vízmüveinek csőhálózata elérte a 12 500 km hosszúságot. (1. ábra.) A hálózathoz 25 000 közkifolyó csatlakozott, amelyből 9000-et a második 5 éves terv időszakában szereltek fel. A magaslati tárolótérfogat 90 000 m3 újonnan épített tárolótérfogattal együtt 340 000 m3-re emelkedett. A hálózati és szolgáltatási vízveszteség átlaga 10,7 % volt, kedvezőbb, mint az előző években. A fogyasztók részére szolgáltatott 1,7 milliárd m3 víznek azonban csak 40,5 %-a jutott a lakosságnak, az ipar 640 millió m3-t, tehát a termelt víz 37 %-át, az egyéb üzemek, közintézmények 360 millió m3-t, a közüzemi víztermelés 21 %-át használták fel. Még nagyobb az ipari és intézményi vízfelhasználás a lakosság vízellátásának rovására a fővárosban, ahol a lakosság részére az összes termelt víznek csak 36,5 %-a jut. A fejlesztés eredményeként a lakosság közműves vízellátottsága, az 1960. évi 35 %-ról 44 %-ra emelkedett. A tervidőszakban 1 millió lakos részére biztosítottunk vízvezetéki vizet. Az újonnan ellátottak fele a városokban, fele a községekben él. A falvak közművesítésének fejlődési üteme jóval nagyobb volt, mint a városoké. Ez lényeges változást jelent a korábbi időszakhoz képest, és jelentős hozzájárulás a városi és a falusi életviszonyok közötti különbségek csökkentéséhez. 500 000 falusi lakos jutott az 1960— 65 közötti években újonnan közműves vízellátáshoz és 162
