Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-10-01 / 5. szám
Ehhez pedig elsősorban az öntözendő növények célszerűbb megválasztása, másszóval az öntözés által elérendő cél konrétabb meghatározása szükséges. Döntően befolyásolja ezt az a tény, hogy milyen mennyiségű magasértékű növény exportját lehet biztosra tervezni a következő évtizedekben? Ha ilyen lekötés biztos kereteken belül (pl. KGST) tervezhető, akkor az öntözésfejlesztést elsősorban ennek biztosítására célszerű előirányozni. (Az is feltehető, hogy ez az exportlekötés például az állattenyésztés által előállított termékekből fog jelentkezni, de öntözéssel kell a szükséges takarmányalapot biztosítani.) Ennek végleges, eldöntéséhez, vagyis az öntözendő növények (ezen belül ezek egymáshoz való arányának) meghatározásához még célszerű volna megvizsgálni azt is, hogy a kiválasztott növények terméseredményváltozásaiból mit eredményez a hőmérséklet, műtrágya és mit a hozzákapcsolt öntözés? Itt nem új kísérletek lefolytatására gondolok, erre már nincs idő. Meglevő meteorológiai adatsoraink és öntözési kísérleteink eredményeinek ilyenirányú együttes vizsgálata rövid időn belül választ adhat a kérdésre. Az öntözőrendszerek és öntözőtelepek tervezését és kivitelezését végző vízügyi szolgálat akkor fog a célnak jobban megfelelő berendezéseket létesíteni, ha mezőgazdasági szakvonal pontosabban közli azt a célt, amit a berendezések útján el akar érni. Nagy vita folyik a felületi, vagy esőztető öntözés kérdésében is. Jelenleg a hazai fejlesztés az esőztető berendezések felé tolódik el. Az utóbbi 10 éven belül az esőztető berendezések aránya a 10%-ról 60% fölé emelkedett. A külföldi szakirodalom adatai szerint ez világjelenség. Az elöl idézett Darrot-cikk ENSZ adatai szerint az öntözésfejlesztésen belül az esőztető arány világviszonylatban is a 60% körül mozog. Visszatérve az alapkérdésre, hogy kell-e öntözést fejleszteni, erre igennel lehet válaszolni. Jobban kell tervezni, világosabban meg kell határozni az öntözéssel elérendő célt, jobban elő kell készíteni az üzembehelyezést és tudomásul kell venni, hogy az öntözés a növénytermesztésnek egy segédeszköze, amit csak a többi eszközzel együtt lehet helyesen értékelni. Világosan kell azonban látni azt is, hogy az öntözéses gazdálkodás bevezetése hasonlóan hosszú időt igénylő termelési szerkezet, technológiai változás, mint amit például a gyümölcsös, szőlő termesztésére való átállás jelent. A Föld lélekszámának szaporodásával kapcsolatos mezőgazdasági feladat-növekedést azért állítottam be, hogy egyrészt láthassuk a mezőgazdasági termékek értékesíthetőségének nagymértékű javulását, másrészt láthassuk a kiszélesedő versenyben a piacok megszerzésének sürgősségét. Minden perc, amit az öntözés fejlesztésében elmulasztunk 10—15 év múlva behozhatatlan lemaradást eredményez, mert az öntözésfejlesztés — elsősorban a főműveké — hosszú időt igényel. Ha nem igyekszünk a fejlesztéssel — a bolgár példát követve — hamarosan megelőznek a románok is, akik szintén rendelkeznek a szükséges természeti adottságokkal. Az életszínvonal emelésének ezt a legkézenfekvőbb és az ország szántóterületének 20%-ára kiterjeszhető lehetőségét nem szabad kihagyni a számításból. Budapest, 1966. február 7. Deseő Dénes ÉSZAK-AMERIKA VÍZGONDJA ÉS A NAWAPA-TERV Igen érdekes adatokat közölnek a nyugali lapok, amelyekből megtudhatjuk, hogy milyen komoly gondot okoz az Egyesült Államoknak a fenyegető vízhiány. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb vízfogyasztói közé tartozik. Nemcsak ipari vízigénye nagy, hanem a lakosság vízfogyasztása is igen jelentős. Ennek illusztrálására talán elégséges, ha megemlítjük, hogy az Egyesült Államokban országos viszonylatban a lakások 88%-a van fürdőszobával ellátva. (Nálunk ez a szám csak 17%.) összes vízigényük jelenleg évi 1,5 milliárd ms, aminek 1980-ra 2,5 milliárd, 2000-re 5 milliárd m3-re való növekedésével számolnak. Ezzel szemben az idei vízszegény évben már műit nyáron korlátozni kellett New Yorknak és általában a keleti partvidéknek a vízfogyasztását. Ezen a nyáron igen alacsony volt a Nagy Tavak és a Szent Lőrinc folyó vízállása is. Az Egyesült Államok északi szomszédja, Kanada, ugyanekkor bővelkedik édesvízben. Sok folyója és tava van; a becslések szerint a világ édesvízkészletének egyharmada Kanadára esik! Ezért az Egyesült Államok elkészítette az ún. NAWAPA-tervet (North American Water and Power Alliance), amely mindkét ország szükségletét szem előtt tartva harminc év alatt 100 milliárd dollár beruházással elsősorban Kanada keleti hegyvidékén, de déli szegélyén is hatalmas tározótavak létesítését irányozza elő, amiből főleg Kalifornia és a középnyugati vízszegény államok területére vezetnék rA csatornákon a vizet, jutna belőle a Nagy Tavak vízállásának: szabályozására és jelentős vízmennyiség maradna Kanadának is. A számítások szerint az Egyesült Államok évi l1 ° billió m3 vizet kapna, 40 millió holdat öntözhetne, jelentősen növelhetné áramtermelését és nemzeti jövedelme évi 30 milliárd dollárra! emelkednék. Kanada részesedése évi 3,5 billió köbméter lenne. A részletes tervek elkészítését tíz, a mű kivitelezését húsz évre tervezik. Hogy megvalósítására sor kerül-e, az még az Egyesült Államok és Kanada tárgyalásainak eredményétől függ. (Technische Rundschau, 1965, X. 0.) Schilling Ferenc. 149
