Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-10-01 / 5. szám

3-' or

_____

I

[g/m óra

1

ж Szabvanu adatok

ú* kefeó tmérv 42fi cm n fordulatszóm 120/perc medencekeresztmetszet 3fi m1

2-1S?

/

/

X

X

OC~203/3h/r‘

V Ilii

/r nr^lDH n hW

J:

Jt

7

fU ** i UOfU Пh--7-c

—

<y-H-— A Fökiviteli mérési adatok-0

í

1"

d, kefeótmeri 4Z0 cm

1

n fordulatszóm MJperc medencekeresztmetszet 5,0 m2

.. о Rinlnrjinilng tisztított vb:

l

Iff.

4

i

a, - 0,S72 a; - 1,205

/U

3

к

5 6 789»’

efebemeru/és,

j

гст]

F 7

19Ю1

1. ábra.

közeg egy dinamikus egységet képez és együttesen határozzák meg a kialakuló áramlási és anyagátadási (oxigénfelvételi) viszonyokat. Az eddigi elvi következtetések alapján vizsgáljuk meg az oxigénfelvétel gyakorlati, tervezési kérdéseit.

A tervező mérnök számára hazai viszonylatban az MSZ 15302—62 R ajánlott szabvány ad útmutatást és alapadatokat a levegőztető műtárgyak oxigénfelvételi viszonyainak számítására [10]. Az említett szabvány függelékében tüntették fel a forgókefés (Rocylaktív és Käfigrotor) és légbefúvásos (INKA-rendszerű) levegőztető berendezések oxigén- és energiafelvételi adatait meghatározott üzemi paraméterek (kefemerülés, levegőhozam, fordulatszám) esetében. A szabvány megemlíti. hogy az adatok közelítőek, azonban a közelítés mértékéről nem tesz említést.

A fentiekben kísérletek alapján tett elvi meggondolások nyomán néhány megjegyzést kívánunk tenni a magyar szabvány említett adatainak pontosságáról.

a) Mind forgókefés, mind légbefúvásos levegőztető medence esetében a kefe 1 fm-ére, illetve a csőrács 1 m2-ére vonatkoztatja az oxigén- és energiafelvételi adatokat anélkül, hogy megadná a levegőztető medence típusát és méreteit. Igaz ugyan, hogy nem OC (gr/m3-óra) értékekkel számol, hanem OCV (gr/óra) dimenzióban adja meg az oxigénfelvételi sebességet, mégis — amint fentiekben kifejtettük — az egyértelműség érdekében a levegőztető szerkezet (rotor, csőrács) adatain kívül a medence típusát és méreteit is fel kellene tüntetni. Hiszen mind az oxigén-, mind az energiafelvételt a levegőztető szerkezet, a medence és a benne áramló közeg egysége határozza meg.

b) A forgókefés levegőztető medencére vonatkozó adatok az ÉM MÉLYÉPTERV által az ún. Rocylaktív típusú berendezésen végzett mérések eredményeiből származnak. A Rocylaktív típusú levegőztető medence keresztmetszeti kialakítása — amint arról korábbi tanulmányunkban beszámoltunk — nem kedvező, sőt a keresztmetszet hasznos területe 3,5 m2, ami csupán félüzemi méretnek felel meg. Továbbmenten a Rocylaktív kefe kialakítása is kifogásolható, mivel a pálcák a tengely hosszirányában csavarvonalú elrendezésben helyezkednek el. Ennek következtében a csavarvonal tengelvirányú terelő hatása miatt a kefebemerülés a megkívánt és a nyugalmi állapotban beállított értéktől elérhet, ugyanakkor a kefe körül kialakuló turbulencia nem olyan intenzív, mint csavarvonal nélküli elrendezés esetén. A végzett mérések száma pedig kicsi ahhoz, hogy az adatok szabványban tervezési alapadatul szolgáljanak. Igaz ugyan, hogy a szabvány által közölt adatok közelítően megegyeznek a J. K. Baars és J. Muskat által mért nagyon pontos és megbízható adatokkal, azonban az általuk alkalmazott berendezés is csupán félüzemi méretnek számítható.

c) A Käfigrotorral kapcsolatos szabványadatok valószínűleg J. K. Baars és J. Muskat méréseiből származnak. Sajnos csupán három különböző rotorbemerülés esetében adja meg a szabvány az oxigén- és energiafelvételi étékeket. Ugyanakkor nem tesz utalást a rotoroknak az oxidációs árokban való elhelyezéséről és általában az árok kialakításáról. Pedig a fenti adatok együttesen jellemzik a berendezést.

d) Az INKA-rendszerű légbefúvásos levegőztető berendezésről közölt adatok valószínűleg N. C. H. Fisoherström mérési adataiból származnak. Sajnálatos módon a szabvány ezúttal sem tünteti fel a kísérleteknél felhasznált berendezést.

e) További hiányosságként említhető meg az, hogy a szabvány nem hangsúlyozza ki azt a jelentős tényt, hogy a fentiekben hivatkozott adatok kizárólag csapvíz esetében érvényesek. Ugyanis a tervezők nem csapvízre, hanem különböző szennyezettségű szennyvizekre méreteznek. Szennyvíz esetében pedig — mint ismeretes — eltérő OC értékek adódnak ugyanazon levegőztető rendszer esetében is. Éppen ezért vezették be az amerikai kutatók nyomán az ún. a faktort, ami a szennyvízben, illetve a csapvízben mért OC-k aránya. Az a értéke a szennyvíz jellegétől függően lehet 1-nél nagyobb is és kisebb is. Gyakorlatilag 0,2 és 2.0 értékek között változik. Adott esetben a tervezésnél célszerű figyelembe venni az a értéket, mivel a számítás pontosságát jelentősen befolyásolja.

A fentiekben rámutattunk azokra a főbb hiányosságokra, amelyeket az MSZ 15302—62 R szabványnak a levegőztető medencék oxigénfelvételi viszonyaival kapcsolatos pontjai tartalmaznak. Látható, hogy a közölt tervezési adatok különböző szerzők munkáin alapulnak. Egységes mérési módszer sem alakult ki a fenti változók meghatározására, így a különböző körülmények között különböző módszerekkel végzett vizsgálatok is bizonytalanságot rejtenek magukban.

Természetesen az említett szabvány összeállításakor még nem állhatott rendelkezésre nagymennyiségű, azonos módszerekkel meghatározott homogén adatsor. Ezért volt indokolt különböző szerzőktől származó mérési adatok felhasználása.

Végül egy konkrét számpéldával szemléltetjük, hogy mennyire jelentős az a megállapítás, hogy az oxigénfelvételi sebességet jellemző OC, illetve ОС-V menynyiségeket nemcsak az alkalmazott levegőztető szerkezet, hanem a teljes levegőztető műtárgy — a benne végbemenő áramlási folyamattal együtt — határozza meg az adott szennyvíz minőség mellett. Az 1. ábrán feltüntettük a félüzemi méretű Rocylaktív típusú levegőztető berendezésben mért, azaz a szabványban

143