Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-10-01 / 5. szám
A földmunka-gépesítés műszaki fejlesztési irányelvei Az OVF területén az elmúlt néhány évben igen nagyarányú földmunkagép fejlesztés következett be, a ránk háruló földmunka feladatoknak megfelelően. A fejlesztést, illetve kapacitásnövelést a hagyományos gépek terén — forgókotrók, földnyesők, földtolók — hajtottuk végre. A gépállomány növelése során meszszemenően figyelembe vettük a tipizálás előnyeit és lehetőségeit. Ennek megfelelően a földmunkagép állomány zöme néhány géptípusból tevődik össze. Földnyeső és földtológép állományunk 100%-ban a jól bevált és az országban igen nagy darabszámmal üzemelő Sz—100, valamint DT—54 típusú lánctalpas vontatókkal, az újabb beszerzések ezeknek korszerűsített, de lényegesen el nem térő változataival üzemelnek. Forgókotró állományunknak mintegy 90%-át ugyancsak néhány típus teszi ki. A 0,5 m3-es kotrók zöme az E—651, E—652 és К—505 típusokból, a 0,35 m3-es kotrók E—352, és a gumikerekes 0,3 m3-es kotrók E—302 és E—03 típusokból állnak. A géppark ilyen kialakítása amellett, hogy az üzemeltetést nagymértékben egyszerűsíti, azért is kedvező, mert az alkatrészellátást és javítást is könynyebbé teszi és az egységes géppark lehetőséget ad a feladatoknak megfelelő ésszerű átcsoportosításokra is. A fejlesztés fentiek szerinti, az üzemeltetés szempontjából kedvező és ésszerű irányzata a távlati fejlesztés tekintetében nagy hátránnyal bír. A gépállomány fejlesztésében a merev ragaszkodás az azonos típusokhoz ugyanis azzal a hátránnyal járhat, hogy az így kialakított géppark már nem követi a technológiai és műszaki színvonal és elmélet előrehaladását és bizonyos idő után a fejlődés gátjává válik. A fejlesztés helyes irányvonalának kialakítása érdekében szükséges megvizsgálni a gépek üzemeltetésének és az üzemeltetés költségkihatásának, valamint a fejlesztés és üzemeltetés egymásrahatásának kérdéseit. E témák vizsgálatánál állandóan szem előtt kell tartani azt, hogy a távlati fejlesztés nem egy szerv, vagy üzem gépparkjára, hanem az OVF szervek egészére vonatkozik. Egy-egy szerv esetében ugyanis a mindenkori konkrét feladatok, ezek minősége és mennyisége határozzák meg a fejlesztés irányát és ez, valamint a helyi lehetőségek általában nem adnak módot a nagyobb távlatokra történő fejlesztés tervezésére. Az üzemeltetéssel kapcsolatban általános és nagyon ésszerű törekvés a géppark tipizálása. Ez az üzemelés kérdéseinek egyszerűsítéséhez vezet. A helyes tipizálási törekvésnek távlatokban igen komoly akadályai vannak, mert a gyártóművek sajnos elég gyakran módosítják a típusokat és így a feladat növekedése esetén szükségessé váló állománynövelés alkalmával már csak módosított — rendszerint az előző típustól lényegesen eltérő — gépek szerezhetők be. Előzőekből logikusan következik, hogy a meglevő gépparkállomány növelése, vagy egyes gépek amortizációs idejének lejárta után szükségessé váló pótlása esetén a tipizálás előnyei — mivel új típusok kerülnek a termelésbe —1 lassan megszűnnek. Ez a géppark összetételének megváltozása miatt az üzemeltetés költségeinek növekedéséhez vezet, mivel az alkatrészellátás, valamint a javítás a típusbővülés miatt nehézkessé válik. A gépállomány fejlesztésének szükségessége, valamint a gépek üzemeltetésének gazdaságossági követelményei látszólag ellentmondó kihatásokat eredményeznek. A fejlesztést ezért oly módon kell végrehajtani, hogy annak hatása a gépek üzemeltetésében ne okozzon törést, sőt azonnal jelentkezzenek kedvező gazdaságossági eredményei. Ez a követelmény csak megfontolt, nagy körültekintést igénylő műszaki fejlesztési tervezéssel valósítható meg az alábbiak szerint. A meglevő géppark állapotának figyelemmel kísérése, valamint a távlati feladatok ismerete módot ad annak meghatározására, hogy milyen időben milyen mennyiségű gép pótlására, illetve beszerzésére van szükség. A beszerzési lehetőségek és a korszerű, a feladatok ellátására leginkább alkalmas géptípusok ismeretében előre megtervezhető az egyes időszakokban szükséges gépmennyiség beszerzése. A legésszerűbb és gazdaságosabb megoldásnak az a módszer mondható, hogy a fejlesztést ilyen esetekben egy-egy szervnél szinte rekonstrukciószerűen hajtjuk végre. Erre a meglevő tipizált géppark tág lehetőséget biztosít oly módon, hogy az általános fejlesztésre kiszemelt szerv gépeit a többi szervek kiselejtezett gépeinek pótlására használjuk fel. Ez nem okoz nehézséget, illetve nem érinti kellemetlenül a hagyományos típusokkal üzemelő szervet, hiszen az üzemeltetés feltételei ezekre a géptípusokra biztosítottak. Annál a szervnél pedig, ahol az általános fejlesztés történik, bár az üzemeltetés, elsősorban a gépkezelés terén lesznek nehézségek, ezeket azonban az új gépek gazdaságossága, valamint az első időben jelentkező minimális javítási igény ellensúlyoz. Ily módon tehát sem a hagyományos gépparkkal, sem az új gépparkkal üzemelő szervnél nem következik be törés a gépüzemeltetésben elért eredmény vonalán, sőt a korszerűbb gépparkkal felszerelt szerveknél rövid időn belül fellépő átlagon felüli eredmények feltétlenül emelik az átlagos színvonalat a gazdaságosság vonatkozásában. A gépesítés előzőekben leírt módja feltételezi, hogy az új kiválasztásra kerülő géptípusok minden szempontból megfeleljenek a követelményeknek. A legfontosabb szempontok az új géptípus kiválasztásához az alábbiak. — A gép szerkezeti megoldása és a munka technológiája a jelenleg ismert legkorszerűbb legyen, nehogy az amortizációs időn belül előálló fejlődés következtében a gép üzemeltetésének gazdaságossági feltételei megszűnjenek. — Biztosíthatók legyenek a megfelelő alkatrészellátás és a javítás lehetőségei. — Gépláncban történő üzemeltetés esetén a gép kapacitása összhangban legyen a géplánc többi tagjával. — Az új gép kezeléséhez, üzemeltetéséhez és javításához megfelelő szakmai színvonalú műszaki és gépkezelő gárda álljon rendelkezésre. — Biztosítva legyen a teljes gépállomány fejlesztésének időszakára az adott géptípus beszerzési lehetősége. A fenti alapelveknek megfelelő géptípusok kiválasztása, valamint a nagy körültekintéssel — a feladatok és lehetőségek ismeretében — végrehajtott, szervezett gépesítés nagymértékben elősegíti a vízügyi szolgálat hatékony működését és biztosítja a megfelelő műszaki színvonalú kivitelezés feltételeit. Nagy Tibor csoportvezető főmérnök 141
