Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-10-01 / 5. szám
alapján ezen az átvágáson február 15.—március 15. között levezetett 8,7 millió m3 víztömeg a magyar terület védelme szempontjából már nem bírt jelentőséggel. A deltába betört víztömeg visszavezetése érdekében a Fekete-Körös bal oldali töltését két helyen 30 és 50 m szélességben átvágták. A kitört víz gyors visszavezetését hátráltatta a február 24-én kialakult újabb árhullám. Az átvágásokon való vízviszszavezetésen túlmenően a gelvácsi, itceéri és sitkai műtárgyakon gravitációs úton is folyt a vízvisszavezetés. A kitört vizek visszavezetése után a Fehér-Körös töltésátvágását március 22-ig, a Fekete- Körös töltésátvágásokat pedig március 19.—április 11. időszakában állították helyre. A légi felderítés alapján történt becslés szerint a romániai szakadáson kitört víz tömegét 130 millió m3-re becsülték, melyből magyar területre — a vízvisszavezetési adatokból számítva — kb. 105 millió m3 folyt le. A fekete-körösi felső átvágáson 27,3, az alsó átvágáson 55,9 millió m3 víz folyt vissza a mederbe gravitációsan, szivattyúkkal 21,8 millió m3-t emeltek át. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságra nagy megterhelést jelentett a Körösök völgyében levonult árvíz elleni védekezés. A romániai gátszakadás az igazgatóságot váratlan helyzet elé állította. A lokalizációs vonalon olyan időpontban kellett védekezni, amikor a fővédvonalak mentén az árvíz több helyen elérte a maximális vízállásokat A Brownlee-gát halfogó berendezése A Columbia folyó mellékágán, a Snakén épült pár évvel ezelőtt az Idaho-Vízerőmű Társaság harmadik nagy zárógátja. Ez a 120 m magas, agyagmaggal ellátott törmelékgát részben árvízvisszatartó is, és mintegy 100 km hosszban biztosítja a víziúti közlekedést. A zárógát 4 nyílású, 50 m széles árvízi túlfolyóval és 800 m hosszú, sziklába vájt 11 m átmérőjű körülfutó vezetékkel (alagúttal) van kiépítve. A halvándorlást biztosító berendezés 850 m hosszú, 36 m mély, részben drótkötelekből kialakított és egyidejűleg rendkívüli méretű belvizek is jelentkeztek. A védekezés nagyságát mutatja, hogy 1,1 millió homokzsákot, 90 ezer db fáklyát, 54 ezer kéve rozsét, 16,4 ezer kg műanyagfóliát, 20,2 ezer m2 műanyagponyvát, 48 ezer db árvédelmi karót stb. használtak fel. A védekezés idején 132 ezer m3 földmunkát végeztek. A Tisza mellékfolyóin levonult nagyobb árhullámok öszszegeződéséből a Tisza középső szakaszán is 97%-os nagyságrendű árhullám alakult ki. A Körösökön 91%-os, a Hortobágy—Berettyón a torkolati szakaszon a 150%-ot megközelítő, a Zagyván pedig 95—96 %-os árhullámok nagymértékben befolyásolták a Tisza árvizének levonulását. A Tisza középső szakaszán a hosszantartó magas vízállás következtében komoly védekezésre került sor. Nagyobb mértékben jelentkeztek az árvízvédelmi töltések mentén fakadóvizek s a két ízben fellépett viharos erejűi szél erős elhabolásokat okozott annak ellenére, hogy pl. a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a készültség elrendelése után a várható magas árvízszintre való tekintettel haladéktalanul megkezdte a hullámverés elleni védművek kiépítését s kereken 160 km hosszban védték a töltéseket a hagyományos rőzseművek. Néhány helyen újabb kísérletképpen próbálkoztak a hullámverések ellen műanyagfóliával is védekezni. Eddig azonban nem sikerült olyan nagy szakítószilárdságú műanyagfóliát előállítani, ami a lekaszált gyomnövények elszáradt, kemény csonkjaival, illetőleg a nagy erejű tiszai hullámok tépő, szakító erejével szemben kellő ellenállást mutatna. S ugyancsak nem sikerült megtalálni a műanyagfóliák fektetésének s rögzítésének helyes technológiáját sem. Annak ellenére, hogy a Tisza folyó középső, s részben az alsó szakaszán is jelentős árhullám vonult le s végig a tiszai védvonalakon erőteljes védekezésre került sor az általában megfelelő méretekkel kiépített tiszai védvonalak újból jól vizsgáztak s ismét bebizonyosodott, hogy az árvizek elleni védekezés legolcsóbb módja a jól kiépített védvonal. A tiszai, megfelelő méretekkel kiépített védvonalakon való védekezések költségei csak töredékei a dunai védvonalakon — hasonló méretű árhullámok levonulásakor — szükséges védekezések költségeinek. Elismeréssel kell megemlékezni a tiszántúli vízügyi igazgatóságok dolgozóiról, akik szervezetten, fegyelmezetten, jó szakmai felkészültséggel készültek fel az árvíz fogadására, s hajtották végre a nem egyszer komoly helytállást kívánó védekezési munkát. A Tiszán lefolytatott igen nagy munkaerőt kívánó védekezést a vízügyi szolgálat saját erejére támaszkodva — a közerő segítségét igénybe véve — folytatta le. A múlt évi s a vízügyi szolgálat személyi és anyagi felkészültségét rendkívüli mértékben igénybevevő árvizek után eredményesen vizsgáztak a vízügyi dolgozók a Tiszán is. Sípos Béla főosztályvezetőhelyettes kerülnek. Innen gumitömlőn keresztül jutnak ki a rakodó épülethez. Itt tartálykocsikba rakják és ezekben szállítják őket tovább a legalsó zárógát alvizébe, illetve a tengerbe. Az egész folyamat automatizált, a halszállítás levegőztetéssel történik és ügyelnek arra, hogy a halak közben meg ne sérüljenek. A berendezés 5 millió frankba került. A háló kialakítása előtt beható kísérleteket végeztek a vízáramlásoknak a halakra gyakorolt ellenhatására vonatkozólag. (Neue Zürcher Zeitung 1964. XII) dr. Fóris Gyula 137 óriás háló, amely a gát felett kb. 1.5 km-re van felfüggesztve. Ez a SO 000 m2 felületű háló akadályozza a halakat, hogy a túlfolyókon, vagy a turbinákon át az alvízbe jussanak. A 700 tonna súlyú háló felső hordkábele 100 db pontra van helyezve a járópallókkal együtt, amelyek a 3 halzsiliphez vezetnek. Jég és uszadék ellen a háló elé fektetett úszó fagereb védi a berendezést. A halfogás menete: a zsilipek mellé szerelt szivattyúk a háló mentén mesterséges áramlást idéztek elő, erre a halak a tölcsérszerű nyíláshoz úsznak és az osztályozó rácsokon át a felfogó tartályokba
