Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-08-01 / 4. szám

Előre figyelmeztetett arra, hogy az alsó szakasz nagyobb és kötöttebb talajon létesítendő átvágásai nehezebben fognak kialakulni s megjósolja azt is, hogy az árhullámok hevesebbé válása az átvágások hatására a kis vízszín süllyedésével és a nagyvízszín emelkedésével fog járni, amit tekintetbe kell venni majd a töltések fejlesztésénél is.

Figyelemreméltó, hogy a terv legrészletesebb fejezete éppen a töltésekről szóló rész. Vásárhelyi, akit a későbbi sematizáló elképzelések „az átvágások pártjának” képviselőjeként állítottak be — legkörültekintőbben éppen a töltések kérdésével foglalkozik. Álláspontja ebben a kérdésben átgondoltabb és megingathatatlanabb, mint az átvágások kérdésében, ahol — taktikai okokból, főleg Zemplén és Borsod megyék megnyerése érdekében — olyan átvágásokat is kénytelen volt felvenni a tervbe, melyek műszakilag talán nem voltak feltétlenül szükségesek. Ezért mutat rá az újabb vízügyi irodalom arra, hogy a munkálatok megkezdésekor eszközölt tervmódosítás sokkal szerencsésebb lett volna, ha az átvágások kérdésében (az átvágások számának csökkentésében) közeledik Paleocapa álláspontjához — a töltések kérdésében pedig változtatás nélkül ragaszkodik Vásárhelyi javaslataihoz, nem pedig megfordítva . ..

Vásárhelyi elgondolásai szerint ugyanis a töltéseknek nemcsak árvédelmi szerepük van, „hanem helyheztetésük által arra kell törekedni, hogy általok maga a folyó is jobb karba tétessék, úgy hogy ágya emelése meggátoltatván éppen annak mélyítése eszközöltessék” ... „E tekintetben — írja a továbbiakban — a töltés parttóli távolságának meghatározása nagy fontossággal bír”. A folyó (pontosabban: az árvízi meder) lefolyási viszonyainak javítása, a sebesség növelése érdekében, ami a mederfeltöltődés megakadályozásának is eszköze, a parthoz viszonylag közelfekvő és párhuzamos töltéseket javasolt: „a vízárt lehetőleg összetartani kell a lehető legsebesb lefolyás végett...” „a fő feladat . .. amennyiben a helybeli viszonyok megengedik, hogy a szabályos töltés építése megközelítessék...” (Ezzel kapcsolatban utal a Tiszavölgy azon vízrajzi adottságára is, mely szerint az ártereknek a mederhez közelebb fekvő részei általában magasabbak, mint a távoliak, tehát a közelebb fekvő töltések építése nemcsak célszerűbb, hanem olcsóbb is lesz.)

A második terv-változat gyakorlatibb jellegének megfelelően foglalkozik azzal is, hogy a töltéseknek megfelelő szélességű előteret kell biztosítani s ezen erdősávokat kell telepíteni, ami a gátakat a hullámveréstől megóvja. A töltések vonalvezetéséhez hasonlóan ismerteti a méretezésnél tekintetbe veendő szempontokat s elég részletes gyakorlati útmutatást ad a töltések anyaigára (az agyag és a homok megfelelő keverésére), az anyagárkok ásására, a gátak tömörítésére, gyepesítésére, valamint a gyeptakaró védelmére és karbantartására vonatkozólag is.

A terv befejező részében több oldalra rúg a mellékletek — térképek, műszaki tervek, számítások és költségvetések —■ részletes felsorolása.

Ebben a tervezetben tehát — ahogy a hivatkozott „Tisza hajdan és most” c. kiadvány megállapítja —, Vásárhelyi nemcsak a szabályozási munkálatok elméletét és részletes okfejtését adja, „hanem a munkálatok részleteit gyakorlati megvalósítás céljából méreteiben és mennyiségében is megállapítja”.

Mint ismeretes, Vásárhelyi terve a Tiszavölgyi Társulat Központi Választmányának tagjai körében, hatalmas méretei és költségessége miatt nem talált kedvező fogadtatásra. A kialakult szenvedélyes vita a heves természetű Vásárhelyit, akinek egészségét a sokévtizedes megfeszített munka erősen aláásta, annyira felizgatta, hogy a Választmány 1846. április 8-i ülésén szívszélhűdést kapott és meghalt.

Halálával terve, munkája megfelelő képviselő és folytató nélkül maradt s ezért a közvélemény megnyugtatására a nádor újabb külföldi szakértő meghallgatását határozta el.

így került sor 1846 nyarán Paleocapa Péter velencei építésügyi igazgató, a Pó szabályozásának vezetője meghívására, aki azonban nem ismerve a helyi viszonyokat, nem érthette meg Vásárhelyi elgondolásait s saját tapasztalatai alapján az adott viszonyok között utóbb igen károsnak bizonyult módosításokat javasolt.

A későbbi tragikus tapasztalatok azonban igazságot szolgáltattak Vásárhelyinek s a Tiszaszabályozás munkáját végülis lényegében az ő elgondolásai alapján kellett helyesbíteni illetve befejezni.

P. Károlyi Zsigmond

IRODALOM:

Gonda Béla: Vásárhelyi Pál élete és művei. Bp. 1896. 4, 284 p. 10 t.

Botár Imre: Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási tervei és a szabályozás végrehajtása. Bp. 1954. (Kézirat.) Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon. 1820—1920. Bp. 1958. (több helyütt).

Vásárhelyi Pál: Előleges javaslat, mely a Fenséges Fő-Herczeg Nádor úrnak 1845. évi Szent-Iván hava 1.-én 1026. szám alatt költ kegyelmes rendeletére vonatkozólag a Tisza áradásainak minél előbbi gátlása tekintetéből tétetett. Budán jún. 8-án 1845. (Megjelent: Gonda B. i.m. 164—178. p.)

Vásárhelyi Pál: A Nagyméltóságú magyar királyi Főkormányszéknek 845-ik évi 23 102 szám alatt kelt kegyes rendelete folytán a kir. építési Főigazgatóság a Tisza folyó általános szabályozása tervezetét részletesen kidolgozva, mély tisztelettel terjeszti fel... Budán, Mártz. 25-én 1846. Soksz. (Kivonatosan közölve: A Tisza hajdan és most. Bp. 1906. 3. rész 1. köt. 63—71. p.)

Károlyi Zoltán—Károlyi Zsigmond—Vázsonyi Adám: A magyar vízszabályozások története. Bp. 1965. kézirat.