Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
Mivel a november—decemberben leesett hó az év végére gyakorlatilag teljesen eltűnt, elegendő a januári havazásoknak a belvízjárásra gyakorolt hatásával foglalkoznunk. Az l/а, b, c, ábrák — a hőmérsékletek ismeretében — első pillantásra feleletet adnak a síkvidéki belvízborítások ugrásszerű jelentkezésére, de arra is, hogy a Dunántúlon, illetve Észak-Magyarországon az éjszakai fagyokkal meglassított olvadás eredményeképpen a hegy-dombvidéki vízfolyásokon és patakokon csak kisebb árhullámok alakulhattak ki, amelyek komolyabb elöntéseket, súlyosabb helyzetet így nem idéztek elő. A síkvidéki területek néhány pontján a hőmérsél^let gyors emelkedését a következő napi minimum-maximum (C°) értékek mutatják: Nap Kalocsa Szeged Túrkeve Debrecen Nyíregyháza Február 5. —5, +1 —1, +1 —3, + 1 —4, +1 —5, +1 Február 6. o, +7 —2, +5 0, +6 0, +2 —1, +3 Február 7. o, +6 —1, + 6 —1, +4 0, +2 0, + 3 Február 8. o, +9 0, +5 —2, +7 0, + 4 —2, +6 Február 9. —3, + 13 —2, +9 —2, +7 —2, +5 ____О +9 Február 10. —2, +14 —3, + 14 0, +10 —1, +1 —3, +1 Február 11. —2, +12 —2, + 10 —1, + 11 —1, +10 —1, + 11 Február 12. —4, + 10 —4, +14 —4, + 13-3, + 13 —3, + 6 A legalacsonyabb hőmérséklet 7-én még fagypont körüli és a nappali felmelegedés sem erős, azonban utóbbi 9-én Kalocsán, 10-én Szegeden és Túrkevén, 11-én pedig Debrecenben és Nyíregyházán is eléri, ill. meghaladja a 10 C°-ot. A feltalaj beázottsága az olvadás megindulása előtt a talajtól függően általában 0,S—0,6 m, később 1 m-nél is nagyobb mélységig terjedt (egyes belvízrendszerekben összeért a talajvízszinttel), az átfagyott réteg vastagsága pedig a 119 2/а, Ъ, c, d ábra. Magas talajvízállású területek
