Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-08-01 / 4. szám

lenne megoldható —, hanem arra törekszünk, hogy az időszerű sza­bályozási igények közül a legfon­tosabbakat úgy elégítsük ki, hogy az elvégzett munka szervesen be­illeszkedjen a korábbi szabályozás rendjébe és egyúttal a folyóra (fo­lyószakaszra) megállapított fejlesz­tési tervbe is. Az igényeknek és a lehetőségek­nek az előbbiekben vázolt állandó egybevetésével megállapított szabá­lyozási célok és a 20 év alatt elért eredmények röviden a következők­ben foglalhatók össze. A Dunán, mint Európa egyik fon­tos nemzetközi víziútján. legfőbb céljaink közé tartozik a Dunabizott­­ság által megállapított hajóútmére­tek biztosítása, ezzel együtt pedig a jeges árvízveszély szempontjából kritikus folyamszakaszok szabályo­zása. Dunai szabályozási tevékenysé­günk eredményeként megállapíthat­juk, hogy a magyar Duna-szakasz hajózási viszonyai a múlthoz képest lényegesen javultak és többször volt példa arra, hogy az őszi kisvizek időszakában a jugoszláv és román folyamszakaszon egyes helyeken a hajóforgalmat le kellett állítani ugyanakkor, amikor még nálunk 20 dm-nél kisebb gázlómélység se­hol sem fordult elő és így a magyar Dunán a víziszállítások folyamatos­sága biztosítva volt. Az eredmények ellenére a Budapest feletti folyam­szakaszon — különösen a 142 km hosszú magyar—csehszlovák közös kezelésben levő határszakaszon — még sok a tennivaló ahhoz, hogy az előírt 25 dm-es minimális gázló­mélységet a dunabizottsági hajózási kisvízszintnél — az ún. DB víznél — is mindenkor biztosítani tudjuk. A jeges árvízveszély leküzdése érdekében végzett munkák eredmé­nyeként könyvelhetjük el, hogy az 1956. évi jeges árvíznél szerzett ta­pasztalatok felhasználásával anyagi lehetőségeinkhez képest fokozottabb mértékben végeztük és végezzük Dunaföldvár és a déli országhatár között a jégveszély szempontjából legkényesebb folyamszakaszok sza­bályozását. Az eredmények közé tartozik az is, hogy 1960—1962. években a jugoszláv vízügyi szer­vekkel közösen elkészítettük a Du­naföldvár—Vukovár közötti 227 km hosszú közösérdekű Duna-szakasz általános szabályozási tervét, mely azóta mindkét fél szabályozási munkájának alapját képezi. — Itt kell megjegyeznünk, hogy eddig végzett szabályozási munkáink ered­ményei nélkül nem vezettek volna sikerre az utóbbi években rendsze­resen végzett jégrombolási munkák sem, hiszen a feltört jégtömegek levonulását csak szabályozott me­derben lehet biztosítani. Különösen az 1966 január—februári jeges idő­szak tapasztalatai igazolták az ed­digi szabályozási munkák eredmé­nyességét, de egyúttal rámutattak a további szabályozás szükségessé gére is. A Tiszán — mely a Tiszafüred alatti szakaszon az év nagy részé­ben már azelőtt is hajózható volt — a tiszalöki vízlépcsőnek 1954. év­ben történt üzembehelyezése óta a duzzasztómű felett mintegy 80 km hosszú folyószakasz is teljes értékű hajóútként áll rendelkezésre. A Ti­­szalök—Tiszafüred közötti folyósza­kasz azonban számos rossz gázlója miatt valósággal két különálló — a Tiszalök feletti és a Tiszafüred alatti — víziútra osztotta a folyót. Ezért az utóbbi években igyekez­tünk fokozni a gázlórendezések üte­mét — bár meg kell] mondanunk, hogy a dunai munkákhoz képest szerény keretek között — és az eddigi munkák lényegesen javítot­ták is a hajózási lehetőségeket. Saj­nos, a viziszállítások terén hosszú idő óta mutatkozó pangás olyan mértékű, hogy komoly hajóforgal­munk csak a Dunán van, az összes többi folyóinkra a viziúti áruszállí­tásnak alig néhány %-a jut, így pl. a Tiszán is csaknem kizárólag a VIZIG-ék kőszállításai teszik ki az egész forgalmat. Egyébként a Tiszán és a kisebb mellékfolyókon elsősorban ott végez­tünk szabályozási — főleg partvédő­mű építési — munkát, ahol a sza­kadó partok árvízvédelmi töltése­ket, utakat, vasutakat vagy községi belsőségeket veszélyeztettek. — A Tisza magyar-szovjet határszakaszá­nak, továbbá a Sajó és a Hernád magyar-csehszlovák határszakaszá­nak szabályozását közösen készí­tett, illetve egyeztetett tervek alap­ján végezzük. A Dráván a korábban épült part­védőművek fenntartási munkáin kí­vül a drávaszabolcsi országhatár fe­lett mintegy 10 km hosszú folvó­­szakasz rendezését végeztük (kis részben még végezzük) a jugoszláv Féllel közösen készített szabályo­zási tervek alapján. Ugyancsak hosszabb összefüggő folyószakaszok szabályozását végeztük el közös tervek alapján a Mura folyón, a letenyei és a murakeresztúri hidak környezetében. Ezek a szabályozott szakaszok képezik majd a két folyó általános szabályozásának kiindu­lási alapjait. Az általános szabályo­zási tervet természetesen összhangba kell majd hozni a Mura—Dráva vízerőhasznosításnak a legutóbbi időben napirendre került tervezé­sével. Az előbbiektől némileg eltérő, de ugyancsak kiemelkedő fontosságú szakágazati feladat a Balaton és az utóbbi években a Velencei tó sza­bályozása. A sokféle igény kielé­gítése (üdülés, fürdőzés, hajózás, ha­lászat, parti települések biztonsága stb.) komoly gondot okoz mind a partvédőművek építésénél, mind a vízszintszabályozásnál. A Balaton közel 200 km hosszú partvonala mentén eddig kiépített partvédőmű­vek összes hossza meghaladja az 50 km-t, melyből a 20 év alatti nö­vekedés több mint 30 km. A Ve­lencei tó partjainak rendezése a legutóbbi időben kezdődött meg. A szabályozási tevékenységhez tartozó egyéb feladatok A folyószabályozási művek bármi­lyen gondos kiépítése esetén is a szakágazat egyik legfontosabb fel­adatát képezi a meglevő művek ép­ségét és jó működését biztosító rendszeres fenntartási és felújítási munka. Pénzügyi lehetőségeink ezen a téren a felszabadulás óta lényegesen javultak — évi kőanyag­felhasználásunk tekintélyes részét erre a munkára fordítjuk — de a hosszúidejű tapasztalat szerint szükségesnek tartott igényeink ki-2. ábra. Terméskő-sarkantyú feliszapoló hatása 115

Next

/
Thumbnails
Contents