Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
legtöbb vitára és nézeteltérésre a tervezés és kivitelezés előkészítése, majd lebonyolítása során került sor. Ezeket a gondokat szüntette meg és rendezi a megjelent 1/1965 (XII. 31) ОТ—PM—ÉM—FM. számú együttes miniszteri rendelet, mely alapvetően elősegíti a megalapozottabb és gazdaságosabb beruházások létrejöttét. A további feladat a rendelet és a kapcsolatos előírások betartása minden érdekelt részéről, illetve annak ellenőrzése. b) A részletek ismertetése nélkül — de a már elmondottak alapján — leszűrhető, hogy az elmúlt időszakban lekötötte a figyelmet az öntözések területi fejlesztése és emiatt sok esetben az öntözést célnak és nem a nagyobb jövedelem elérése eszközének tekintették. Szervesen csak az esetek kisebbik felében sikerült beilleszteni az öntözést a termelő üzem gazdálkodási rendjébe. c) Mindamellett, hogy erőteljesen és végeredményében a jövedelmet növelőén fejlődtek az öntözések, a lehetséges maximumtól és a megkövetelt kívánalmaktól elmaradtak. Ennek egyik döntő oka a járulékos és kapcsolódó beruházások hiánya és az elmaradás következtében előállott üzemi szervezési nehézségek. Ennek kiküszöbölésére a legszükségesebb intézkedések már megtörténtek, de a beszerzések, a gyakorlati megvalósítás még késik. A joggal várt nagytermések elérését ezek nélkül nem lehet megvalósítani. összefoglalás A megye területén а II. ötéves tervidőszak alatt végzett öntözések hasznosak és jövedelmezők voltak. Sikerült megteremteni az öntözéses gazdálkodás alapjait és nem egy-két helyen kimagasló eredmények is születtek az öntözéses növénytermesztésben. Helyes volt a nagyütemű területi fejlesztés, de nem volt mentes a hibáktól. A megye mezőgazdálkodásának a termések fokozásához alapvetően fontos a — természeti adottságok miatt elégtelen és rendszertelen mértékű — víz pótlása, mesterséges úton való biztosítása. Ehhez mind agrotechnikai, mind műszaki technológiai, mind pedig szervezeti vonatkozásban megvannak a lehetőségek. Népgazdasági és üzemi érdekekből egyaránt szükséges az öntözéses gazdálkodás további fejlesztése a megyében. Figyelemmel az elmúlt időszak alatt szerzett tapasztalatokra, ismeretekre jelentősen fokozni kell az öntözéses gazdálkodás színvonalát és minőségét; a közös érdekeknek megfelelő szervezettség és a tervek megalapozottsága mellett fontos, hogy az igényeket alárendeljük a gazdaságosság követelményeinek, a jobb hasznosulás és a nagyobb hatékonyság elérése érdekében. Molnár László vízhasznosítási osztályvezető KÖNYVISMERTETÉS André Dupont: Hydraulique urbaine (Városi vizépítéstan) c. könyve megjelent az Eyrolles cég kiadásában (Paris Vе, 61 boulevard Saint-Germain). A könyv 560 oldalon tárgyalja a városok vízellátásával kapcsolatos tudnivalókat. A szerző a bevezetőben közli, hogy könyve nem a már tapasztalt és gyakorlott szakembereknek szól, hanem főleg a fiatal műszakiaknak, egyetemi hallgatóknak, akik meg akarnak ismerkedni a vízellátás nagyon időszerű problémájával, akiknek vázlatterveket kell készíteni és akik különösen a víznyerést, szivatytyúzást és csőhálózatot tanulmányozzák. Amint írja, egybefoglalta azoknak a különféle helyeken található szakmai vonatkozású ismertetéseknek lényegét, amelyek e tárgykörből valók. Néha a gyakorlati megvalósítások részletproblémáival is foglalkozik anélkül azonban, hogy elhanyagolná az elméleti alapokat. Ezt főleg azért teszi, — mint írja, — hogy jobban érthetővé váljanak a megoldások. A vízellátással való foglalkozás fontosságát hangsúlyozza ki azzal, amikor bevezetőjébe^ megemlíti, hogy az USA-ban az egy lakosra jutó fejadag 1500 m3/év, míg Európában csupán még 500 m3/év. Természetesen e számok magukban foglalják az ipar és mezőgazdaság fogyasztását is, amelyek szerencsére általában nem igényelnek ivóvízminőséget. A könyv öt nagy fejezetet tartalmaz. Az elsőben a hidrogeológiával, annak törvényeivel, a víznek a rétegeken keresztül történő áramlásával, tisztulásával, sőt a rétegeknek a víz kémiai összetételére gyakorolt hatásával s a vízvizsgálatokkal ismerteti meg olvasóit a szerző. A másodikban a különféle víznyerési módokkal, a víznyerő műtárgyak létesítésével, a víz csírátlanításával, tisztításával s a vízminőség javításával foglalkozik. A harmadik fejezet a már tisztított víz továbbjuttatásának módjait és eszközeit tárgyalja. Szó van ebben a gravitációs úton és nyomással történő továbbításról, a különféle szivattyúkról, motorokról, a szivattyútelepekről, azoknak üzeméről. Részletesen tárgyalja a vízütéseket és azok káros hatásának kiküszöbölési lehetőségeit. Ugyancsak beszél a vizmérésekről és vízmérőkről, valamint a csövek korrózióvédelméről. A negyedikben szól a tározókról, az elosztóhálózatokról s azok méretezéséről. Az utolsó fejezetben ismerteti a szerző a vízellátás tárgykörébe vágó rendeleteket azok alkalmazásával, végül pedig részletes iránymutatást nyújt az ún. vázlattervek, tanulmánytervek készítőinek. A munka valóban felöleli a vízellátás egész tárgykörét. Legtöbb oldalt a szerző az általa legfontosabbnak tartott víznyerési, szivattyúzási és hálózati részeknek szentelt úgy, hogy ezeket mondhatjuk a legrészletesebb és legjobban sikerült fejezeteknek. A többinél is azonban megtalálja az olvasó azokat a leglényegesebb adatokat és szempontokat, amelyek a különféle megoldások mérlegelését, a szükségesség megítélését s a megoldás tekintetében történő állásfoglalást elősegítik. örülünk annak, hogy a német, angol és orosz nyelvű szakirodalom mellett e könyv lehetővé teszi számunkra a legújabb francia nyelvű irodalommal való ismerkedést is. Bulkai Lajos 113
