Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
Sorszám A beruházás megnevezése Befejezés éve Beruházás költs. 1000 Ft í. Nyugati főcsatorna 1965 64 281 2. Nagyhegy esi önt. fürt főművei 1965 16 653 3. N—I—II—III főművei 1965 4 113 4. К—V tározó (1,2 tő) 1961 24 593 5. К—IX főművek 1965 18 420 6. К—IX—7 csatorna és műtárgy 1961 1 107 7. К—III—25 csatorna és műtárgy 1961 616 8. К—VII főcsatorna műtárgy ép. 1961 1 196 9. Hortobágy halastó II. lecsap, csatorna és műtárgy 1961 1 546 10. Tetétlen—Földes vízkivétel 1961 84 11. Keleti főcsat. töltés alatti áteresz 17,9 szelv. 1962 112 12. Keleti főcsat. töltés alatti áteresz 32,8 szelv. 1962 91 összesen: 132 818 Tekintve, hogy a területen létesített főművek értéke mintegy 1380 millió forint volt az adott időszakban, az elért 0,30—0,90%-os évenkénti arány kicsi. Öntözőműveink rendszeres fenntartására nagyobb mértékű anyagi támogatás szükséges (0,7—0,9%). Ez azonban országos probléma. Külön kölcsönkeret terhére történik a főműveken vezetett öntöző- és halastó tápvíz kormányzása, eljuttatása a vízkivételekhez valamint a mezőgazdasági vízhasznosítási feladatok (művezetés, bérüzemelés, stb.) ellátása. Az évenkénti költségeket a következők rögzítik: Év Üzemelési költségek Öntözött terület a VÍZIG területén mFt kh 1961 9 951 40 725 1962 11 113 62 407 1963 12 394 80 476 1964 11 209 85 296 1965 8 973 20 868 össz. 53 640 A fenti adatok nem szorosan Hajdú-Bihar megye területére vonatkoznak, hanem a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság működési területére. II. öntözőtelepek. Műszaki fejlesztés A műszaki fejlesztésre, pontoisabban az öntözőtelepek technikai felszereltségére, az öntözések technológiája fejlesztésére az a megváltozott szemlélet nyomta rá a bélyegét, mely a jobb talajú területek mielőbbi öntözését helyezi előtérbe. Ehhez az esőztető öntözési mód soha azelőtt nem tapasztalt iramú fejlődése adta meg a lehetőséget. 1. Esőztető öntözés Általános tapasztalat a mobil, hordozható esőztető berendezések használatánál, hogy a technikai avultság, a változó igények és a gyártási tehetetlenség miatt csak a legutóbbi években alakulhatott ki olyan típus (az MA család), mely korszerűnek mondható és az öntözéseknél jól használható. Emellett is megmaradt azonban az a tény, hogy a berendezések kihasználtsága általában nem kielégítő, inkább életmentő mintsem a teljes öntözések végrehajtására használják azokat. Tekintettel arra, hogy a megyében összesen mintegy 330 db hordozható berendezés van (melyek összesen legalább 36 000 kh terület egyidejű öntözését teszik lehetővé) okvetlenül indokolt a kihasználtság fokozása a teljesítőképesség határáig. A földbeépített nyomócsövű ún. a. c. öntözőtelepek elszaporodása 1958—59-ben kezdődött meg a Tiszalöki öntözőrendszerben. Azóta területük egyenletesen növekszik. A meglévő mintegy 10 000 kh megyei a. c. telepen belül a teljesen beépített, a gerincvezetékes és a vegyes csőhálózatú típusok mindegyike előfordul. A kezdeti bizonytalanságok után csak 1962 után alakult ki az a — ma már elfogadott —• tapasztalat, hogy a legkedvezőbb a vegyes csőhálózatú rendszer, kis hatósugarú, kis intenzitású szórófejekkel, maximálisan 500 m mellékvezeték távolsággal. — Ugyancsak kialakult a tapasztalatok alapján, hogy az esőztető öntözőfürtökön belül a S00—1000 kh területű a. c. öntözőtelep egységek — a nagyüzemi gazdaságok számára — gazdaságosan és jól használhatóan létesíthetők. A tanulópénzen szerzett tapasztalatok, a külföldi adatok, a szakirodalom lényeges bővülése és nem, kevésbé a kiforrott tervezési-építési gyakorlat ma már lehetővé teszik mind az a. c. telepek, mind a nyomásközpontos esőztető öntözőfürtök korszerű meg valósítását és üzemét. 2. Felületi öntözések A II. 5 éves terv elején, az öntözések széles körű propagálása és az öntözés gondolatának a gyakorlatba való átültetése idején indult meg az egyszerű ún. egynyaras öntözések elterjesztése. Az öntözési kedv miatt 1962-ben — a csúcsponton — csaknem 30 000 kh volt a megyében az egynyaras öntözések területe. Az öntözés iránti igények növekedésével, a későbbiekben szinte teljesen megszűnt ez a tevékenység, mivel csak nagyon kedvező terepadottságok mellett lehetett eredményes ez az átmeneti módszer. A rizsterületek fokozatos és erőteljes csökkenésével párhuzamosan növekedett a felületi szántóföldi öntözőtelepek száma. Bár már a rizstermeléssel kapcsolatosan kialakult a tereprendezés módszere és techni-110
