Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-04-01 / 2. szám

A zagytéren zagyból megépítendő 100 000— 100 000 m3-es tárolóba bevezethetjük az összes helyi vizeket, így a visszaforgatott vizet, a pad­ragi bányavizet, a Torna patak vizét és az akna­­kutakból származó vizet. Ezzel lehetővé válik, hogy az üzemközben jelentkező csúcsfogyasztá­sokat a csúcsfogyasztások időpontja között fel­fogott helyi vízzel elégítsük ki. A vízlágyító rendszeres üzemben kétféle vizet használ majd fel lágyításra, mégpedig padragi bányavizet és Torna pataki vizet a szűrőmosásokra, esetenként tapolcafői vizet. A zagyeltávolító rendszer a visszaforgatott zagyvízre és az egyéb helyeken elfolyó, nyílt csatornákban felfogható vízbázisra támaszkodhat. A visszaforgatott víz akár a légi VG-től, akár az új zagytérről érkezik, a ZT-be (a zagytéren létesített tárolómedencébe) kerül. Innen távmű­ködtetéssel juttatható el akár Ajka I., akár Ajka JI. zagygépházába. A nyílt ZT-t úgy kell beépí­teni, hogy abból a kellő mennyiségű víz szabad­eséssel jusson a kívánt felhasználási helyre. Ugyancsak a ZT-be kerül bevezetésre a Torna pataki szivattyúk által feleslegesen szállított Torna víz, a nyílt csatornából elfolyó hulladék­víz és az aknakutak vize, melynek felhasználása csak szükség esetén jön szóba. Bevezetést nyer a padragi bányavíz is. A lágyítási szükséglet csökkenése esetén tehát a helyi vizek a ZT-ben foghatók fel. Ha lágyítás vonalán 440 t/h-nál nagyobb fogyasztási igény lép fel, úgy az 568 t/h-ig a helyi vízvételezési források teljes be­kapcsolásával fedezhető. Ebben az esetben a helyi vízforrások minden vize a vízlágyító felé megy, ha a vízdiszpécser a ZT-t tápláló toló­zárakat távműködtetéssel elzárja, majd meg­nyitja a vízlágyítóba menő vezetékek tolózárait. Ez esetben a zagyeltávolítás igénye 22 t/h mennyiséggel kielégítetlen marad, de feltöltés­sel a ZT ezt is egész évben pótolni tudja. Na­gyobb zavar bekövetkezése esetén a tapolcafői vízkiemelő művet kell igénybe venni. A művezető a központi diszpécserterem létre­hozásával teljes mértékben kézben tudja tartani a vízforgalmat és irányítani tudja a vízgazdál­kodást. Lehetőség van tehát arra, hogy még azok a vízveszteségek is megszűnjenek, amelye­ket ma nem is ismerünk, vagy csak elvétve je­lentkeznek. Mindez vízgazdálkodásunk fejlődé­sének jelentős állomása lesz. Koncz József Ács Dávid gépészmérnök vegyészmérnök és ÖNTÖZÉS A mezőgazdaságilag művelt terület, ezen belül kiváltképpen a szántó csökkenése erőtel­jesen érezhető jelensége az utóbbi idők mező­­gazdasági fejlődésének. A termőföld csökkenése, a népsűrűség foly­tonosan növekvő mértéke, kettősen hat és fo­kozottan növeli a mezőgazdasági terület egysé­gére eső és azon eltartandó lakosok számát. Az egészségesebb, sokoldalúbb, a változott munkaigényeknek megfelelő táplálkozás, más összetételű élelmiszer termelést kíván, mint ko­rábban. Ezen igényeknek megfelelően jelentő­sen változik a mezőgazdasági termelés szerke­zete, a növénytermesztési, illetőleg állattartási eredetű élelmiszerek aránya és ez a szántó csökkenése miatt bizonyos ellentétet hord magá­ban. Míg az igények egyik csoportjának kielé­gítését biztosító ültetvények és zöldségtermelő területek állandóan növekednek, csökken a má­sik egyre fokozódó igény, az állattartási termé­kek termelésére igénybevehető terület, a takar­mánytermő terület, a szántóföldön. Növekvő súlyt kap e tény, ha az árunövény­termesztés és a takarmánytermesztés helyes arányainak, az állatállo­mány és vele az állat­­tartási termékek növelé­sének üzemi és népgazda­sági szempontból egyaránt alapvető fontosságú terü­leteire is kiterjesztjük vizsgálatainkat. A fentiek, elsősorban pedig a rendelkezésre álló mezőgazdasági területnek a talaj termékeny­ség folytonos növelését is szem előtt tartó maxi­mális hasznosítása, amellett szól, hogy a termő­föld csökkenésének, a népsűrűség növekedésé­nek, a változott táplálkozási igényeknek az el­lentétes tendenciáit, a gazdaságosság és a mun­katermelékenység növelésének szempontjait, a mezőgazdasági termelés szervezésénél messze­menően szem előtt kell tartanunk. Kedvező megoldást csupán a mezőgazdasági művelés alatt álló terület egészének fejlesztése, a talaj termékenység általános, minden művelési ágat érintő növelése — természetesen a gazda­ságosság racionális szempontjai által meghatá­rozott sorrendben és arányokban — jelenthet. A mezőgazdasági terület egészére, minden művelési ágra kiterjedően vizsgáljuk tehát a mezőgazdaság ellátottságát és ennek alapján értékeljük eredményeit is. Ha a mezőgazdasági terület egésze vizsgála­tunk alapja, igen sok felkiáltójellel hívja fel a figyelmet magára, az a csaknem 2,5 millió kh nagyságrendű, úgynevezett természetes takar­49

Next

/
Thumbnails
Contents