Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY NYILATKOZATA AZ 1965. ÉVI ÁRVÍZVÉDEKEZÉSRŐL* Hazánkat ez évben rendkívüli árvizek sújtották. Előbb a nyugatdunántúli vízfolyásokon zúdult le soha nem tapasztalt áradat, s ezzel csaknem egyidejűleg hét egymást követő és fokozódó árhullám sorozatából alakult ki a tavaszi-nyári árvizek történetében páratlan, rendkívül magas és tartós nagy dunai árvíz. Nyugat-Dunántúlon az árvíz gyorsan levonult, a kiáradt vizek néhánv nap alatt visszahúzódtak medrükbe. Ezeken a tájakon az ár elsősorban a töltésekkel nem védett területeken pusztított. A Rába töltésekkel kiépített szakaszán értékes termőterületeket, számos települést sikerült megvédeni. A dunai árvíz hosszan tartó, szívós küzdelmet igényelt. A folyam szintje csaknem teljes magyarországi szakaszán jóval meghaladta az eddigi legmagasabb vízállásokat. Mohácsnál 24 napig volt a korábbi maximum felett, s mivel a töltések helyenként már teljesen átáztak, ez az időszak a kereken 120 napon át folytatott védekezés legválságosabb szakasza volt. A népgazdaság általános fejlődése, megnövekedett erőforrásai tették lehetővé, hogy a kormány mozgósíthatta a szükséges műszaki-anyagi eszközöket. Az eredményes védekezés fontos tényezője volt, hogy az 1954. és 1956. évi árvizek tapasztalatai alapján az árvízvédelmi és folyószabályozási műveket — anyagi lehetőségeink határain belül — az elmúlt tíz évben jelentősen fejlesztettük s ezekre 1,4 milliárd forintot fordítottunk. A népgazdasági erőforrások nagyarányú mozgósítása mellett a védekezésben résztvevők hősi helytállásának köszönhető, hogy a dunai védekezés eredményes volt. Módszeres felkészüléssel, magas fokú szervezettséggel, korszerű, rendszeres megfigyeléssel, nagy műszaki erőknek a veszélyeztetett helyekre való koncentrálásával és azonnali bevetésével meg lehetett akadályozni a gátszakadást, azt, hogy emberéletben és anyagiakban hatalmas károk érjék az országot. Az első hívó szóra ezrek és ezrek sorakoztak fel. Vízügyi dolgozók, katonák, karhatalmisták, rendőrök, munkásőrök, a közlekedés és az építőipar munkásai, egészségügyi dolgozók, KISZ-fiatalok, a veszélyeztetett községek lakói álltak őrt és küzdöttek a védővonalakon. A legnehezebb helyzetben 40 ezren vettek részt a védekezésben, 21 ezer vízügyi dolgozó, 12 ezer katona, 1000 BM-karhatalmista, 300 munkásőr, kétezer építőipari és közlekedési dolgozó, valamint a szervezett közerő keretében több ezren, a helyi lakosságból. A munkát 350 földmunkagép, 1200 dömper és tehergépkocsi támogatta. A töltések védőképességét több szakaszon a végsőkig próbára tevő árvíz ellen kereken 4,2 millió homokzsák, 40 ezer torma terméskő, 36 ezer acél szádfallemez, 10 ezer kilogramm műanyag fólia stb. került felhasználásra. Víz alatti televíziókamera, repülőgépek, helikopterek, kétéltű járművek, híradástechnikai láncok segítették a védekezést. A szervezettségnek, a technikának és a tudománynak még egyetlen korábbi árvízvédekezés során sem volt olyan döntő szerepe, mint most. * Közzétéve 1965. július 23-án. 153
