Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
8. ábra len vonalat (10 km), a III. sz. lokalizációs közvetlen vonalat (8 km), a sükösdi csatornaőrház bekötését (2 km), az 1/1, és I/2-es őrházhoz postai telefonvonalat (7 km), az I/5-ös őrházhoz 4 km, a II/5-ös őrházhoz 3 km hosszban. összes új vonalépítésünk 37 km-t tett ki. Árvízvédekezés ideje alatt a következő URH berendezéseket telepítettük: 9 fix állomást és 14 mozgó állomást, 6 hordozható állomást, 1 „Storno” fixállomást és 4 mozgóállomást a repülőkkel és helikopterekkel történő hírközlés biztosítására. Elkészült a rádió-telefon összeköttetés az országhatár és Budapest között, ezenkívül mozgóálllomások és a bajai központ között. Az üzemi távbeszélő vonalat összekötöttük a jugoszláv—magyar árvízvédelmi központok között Hercegszántónál a Ferenc-csatorna védtöltésén és Táltosmajornál a dunai fővédvonalon. Ennek segítségével összeköttetést lehetett teremteni a bogojevói híd (gombosi híd) melletti szivattyúteleptől egészen Budapestig. Rádiókapcsolatunk volt állandóan Budapesttel, Szekszárddal és Péccsel. Ennél az árvízvédekezésnél a fáklyák és petróleumlámpák helyébe nagyfényerejű akkumulátoros lámpák léptek, amelyeket napközben erre a célra létesített töltőállomásokon feltöltöttek. Az árvízvédekező munkahelyeken a kevés számú hálózati világítástól eltekintve, csaknem kivétel nélkül agregátorokat használtunk, melyeket saját gépeinkből, továbbá Miskolcról, Nyíregyházáról, Debrecenből a vízügyi igazgatóságoktól és Kunhegyesről, valamint Gyoméról, a Vízgépészeti Vállalatoktól hozzánk irányított gépekből állítottunk fel. 700 db 100 Wattos villanyégővel és 4 db 1000 Wattos fényszóróval világítottunk összesen 12 km töltésszakaszt, a homokbányákat és a nagy buzgárok térségét, valamint a hajók be- és kirakodó helyeit. A lokalizációs vonalak építésénél dolgozó géppark világítása külön agregátorokról történt. A pátrialemezek leverését speciálisan felszerelt, jól kiképzett személyzettel rendelkező vízügyi árvízvédelmi osztagok és a honvédség — cölöpverőből átalakított felszereléssel megjelenő — árvízvédelmi osztagai látták el. A vízügyi árvízvédelmi osztagok közül az árvízvédekezési munkában resztvettek a budapesti I. AKSZ osztag, 52 fővel, a szegedi árvízvédelmi osztag 68 fővel, a nyíregyházi ÄKSZ osztag 97 fővel, a budapesti II. ÄKSZ (miskolci) árvízvédelmi osztag 76 fővel, a bajai árvízvédelmi osztag 59 fővel (8. ábra). A honvédségi árvízvédelmi osztagok 100— 100 fővel vettek részt a védekezésben, 6 db szádfalverő berendezéssel. A szolnoki árvízvédelmi osztagot Bajáról a jugoszláv vízügyi szervek kérésére 121 fővel és összes felszerelésével Apatinba és Novi-Sadra irányítottuk (9. ábra). Az árvízvédelmi osztagok mellett a gyors beavatkozás érdekében buzgárelfogó részlegeket szerveztünk az 1/2, 1/3, I/4-es gátőrjárásokban. Ezek létszáma részlegenként 25 fő volt, 1 db csapatszállító tehergépkocsival és 2 db töltött homokzsákokkal megrakott billenő gépkocsival. A honvédségi tartalékerő (mintegy 500 fő) Szeremle községben állomásozott, ahol 9 db homokzsákokkal megrakott komp állt készenlétben, 2 db vízibusszal (10. ábra). A védvonalon gátőr járásonként 3—4 db ponton és rohamcsónak is volt, hogy a védekező anyag gyorsan eljuttatható legyen oda, ahová esetleg uszályokkal nem lehet a védtöltéshez hozzájutni. Az árvízvédekezés kezdete után nem sokkal később a védtöltés mentett oldala mellett a terepen csaknem mindenütt megjelent a fakadóvíz. Szélessége fokozatosan növekedett és egyre kevesebb homokzsák-töltésre alkalmas helyet lehetett találni. Ezért a Duna jobbpartján, Mohács fölött, víziszállításra berendezett homokzsák töltőhelyet létesítettünk, melynek napi kapacitása 6—9000 db homok-139
