Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
A Solt—Déli országhatár közötti töltéstest, az alatta lévő fedőréteg és az altalaj anyaga különböző fizikai tulaj donságúak s tömörségük változó. Eltérőek a védgát környezetében lévő topográfiai és felszín-morfológiai viszonyok, valamint a fedőréteg vastagsága. Emiatt különböző gátszakaszokon a tartós magasságú víz hatására szivárgások, csurgások, átázások keletkeztek, az altalajon keresztül buzgárok alakultak ki. Mindez a töltés védőképességének nagyfokú leromlását idézte elő (3. ábra). A jó vízvezető, finom homok altalajon lévő 0,5—4 m vastag — homokos agyag, agyagos homok, homokos iszap — fedőrétegre épült töltéstest konzisztenciája s ezzel a vízzel szembeni viselkedése is megváltozott. Így alakultak ki gyorsan és fokozatosan a veszélyes szakaszok. Leghamarabb jelent meg a fakadóvíz, mely Fájsz és a déli országhatár között a védekezés vége felé már csaknem összefüggő elbontást okozott. Nyúlgátépítésre 8 km hosszban került sor a déli országhatár fölött és a Dunavölgyi csatorna töltésen. Buzgár először a Kandafoki öntözővíz-kivételi műtárgynál jelentkezett, majd ezt erős átázás követte. Ezután a 3. és 7. töltéskilométerek között alakultak ki erős átázások, melyek később a 0 tkm-ig továbbfejlődtek. Később Űjmohács térségében folytatódott az átázás. Mindezen veszélyes helyek kialakulásával egyidőben, de később is fokozatosan szaporodtak a buzgárok és csurgások, amelyek közül egynéhányat 30— 100 ezer db homokzsák beépítésével lehetett csak ártalmatlanná tenni. Ilyen helyek voltak a 19+070, a 23+640 tmk-eknél (4. ábra). A Dunavölgyi főcsatorna tőzeges gátját Bajánál és Sükösdnél a visszaduzzasztott víz több helyen erősen átáztatta, sőt a töltéskorona is megrepedt 50 m hosszon. A veszélyes szakaszokon a töltések ellenállóképességének növelésére különböző árvízvédekezési módszereket, technológiákat és eljárásokat alkalmaztunk. 3. ábra 4. ábra Átázásoknál a szivárgási görbe és a mentett oldali rézsű metszésvonalánál kő- és homokzsák terheléseket létesítettünk. Ahol szükséges volt, ott a hullámtéri oldalon pátrialemezekből szádfalat vertünk le. A fővédelmi vonal átázása és a fakadóvizek jelentkezési idejének késleltetése érdekében a nyári gátakat — ameddig lehetett — vízgazdálkodási társulatokkal együtt védtük. A Szeremle község környezetében lévő három nyárigátat és a Solt— Harta közöttit később fel kellett adni, egyedül a dunapataji nyárigát volt megtartható (5. ábra). A csurgások bevezető nyílásait könnyűbúvárokkal kutattuk. Műanyagfólia lepedőkkel terítettük le az átszivárgás meggátlására a töltés hullámtéri rézsűjét, helyenként a levert pátrialemezek sorát is. A buzgár-sorozatokat sejtszerűen kiképzett ellennyomómedence rendszerrel vettük körül (6. ábra). A Dunavölgyi főcsatorna annakidején egészen rossz anyagból épült töltését, amely 21 tmk hosszon még alacsonyabb is a maximális jeges árvízszintnél és 1956-ban 963 cm-es bajai vízállásnál átszakadt, nagy nehézségekkel, vízvisszatartással, víztereléssel, szivattyúzásokkal, 13 5
