Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
intézkedést, de egy-két nap megmutatta, hogy ez egyike volt a leghatékonyabb és legmegnyugtatóbb központi intézkedéseknek. A védekezésben dolgozók elszállásolását, élelmezését a Megyei Tanács kielégítően oldotta meg. Az iskolákban elszállásolt dolgozók fürdéshez s napi egyszeri meleg étkezéshez jutottak. Hideg élelmüket külön e célra nyitva tartó üzlet, illetve a védvonal mentén dolgozó büfé biztosította. Döntő körülmény volt, hogy igen jól működött az anyagi és műszaki ellátás. Nem fordult elő a vonalakon olyan indokolt kívánság, amit a Kormánybiztosság segítségével ne tudtunk volna, kielégíteni. Óriási „erkölcsi kényszert” jelentett ez, mert ilyen ellátottság mellett a gátakat meg kellett védeni. És itt kell megemlíteni, hogy ennyire hatékonyan, célratörően és szervezetten működő felső vezetés mellett, mely mindennel ellátott, szakmai irányítását átnyúlás nélkül a legkritikusabb helyekre összpontosította, a nehéz percekben buzdított és lelkesített, nagyon megnyugtató volt dolgozni. Ugyanekkor ez a higgadt és körültekintő, gondoskodó felső munka mélyítette felelősségérzetünket, növelte bizalmunkat és sikeres tevékenységünk alapjává vált. Legnehezebben a töltéseken való szállítás problémájával birkóztunk meg. A gyakori esők hosszú időre járhatatlanná tették az erdőkben nehezen kiszáradó töltéskoronákat. A vízi szállításnak ugyancsak nagy korlátja volt az erdő. Nem volt mindig a gépkocsizó személyzet váltása sem kielégítően megoldva. Ezekből eredőleg kellett munkánkat úgy szerveznünk, hogy éjszaka elsősorban anyagot szállítottunk be és a beépítést nappal végeztük. A cikk terjedelme nem teszi lehetővé a részletesebb elemzést, ezért összefoglalásként néhány legfontosabb tapasztalatra mutatunk csak rá. Bár a védművek kiállták ezt az árvizet — de csak igen nagy áldozat árán — éppen ezért azok fejlesztése, erősítése elkerülhetetlen, különös tekintettel az árvízi magasságok emelkedő tendenciájára. Eddigi elképzelésünket felülvizsgálva, a töltés erősítést az I. szakaszon nem felülről, hanem alulról kell kezdenünk, s soronkívül keresztmetszeti erősítést kell a 15 000—17 000 szevények között is végrehajtani. Az erdei töltésszakaszoknál a töltés környezetét mind a hullámtéren, mind a mentett oldalon megfelelő sáv szélességben szabaddá kell tenni. A közlekedés biztosítása érdekében feljáró utakról és ezzel együtt a körforgalom megteremtéséről kell gondoskodni. A szállítás megkönnyítésére már előre tartalék földanyagot kell a vonalak mentén elhelyezni. A védekezés szervezeti formáját tovább kell fejleszteni. Fokozottabban kell gondoskodni a védekező személyzet pihenéséről és cseréjéről. Tovább kell fejleszteni az árvízvédelmi készenléti osztagok felszereltségét. Bátrabban és az előrejelzések birtokában már előre kell az újszerű védekezési formákat (fólia) alkalmazni. Tovább kell fejleszteni a hírközlő berendezéseket. Egyes árvízvédelmi felszereléseket az előírásokból ki kell selejtezni, mert használatukra már nem kerül sor (petróleumlámpák részben, istrángos cölöpverők). A védekezésnek legfőbb tapasztalata, hogy a legreménytelenebbnek látszó helyzetben sem szabad elcsüggedni, mert az emberi akarat, összefogás, körültekintés és áldozat még ilyenkor is segíthet és megmenthet a súlyos károktól. Karászi Kálmán a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője 133
