Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
17. ábra kodi hűtőtó az idő szerint a vízjogilag engedélyezett maximális üzemvízszinten tározott. Előzetes tárgyalásaink eredményeképpen az árapasztó csatornaküszöb ideiglenes magasításával itt még volt lehetőség vízvisszatartásra bizonyos kockázattal. Az adott helyzetben szükség volt erre is. A szakadás elzárását (14. ábra), főleg pedig a kétoldali depónia olymértékű erősítését, hogy a visszaduzzasztást elbírja, kizárólag úgy tudtuk végezni, hogy a medret itt is lezártuk a közúti és vasúti híd között (15—16. ábra). A mederelzárás miatt és a helyreállítás idejére le kellett csökkentenünk a patak vízhozamát, mert az érkező víz tárolására kijelölt ideiglenes tározótér befogadóképessége korlátozott volt. A bokodi hűtőtónál ezért teljes visszatartást kértünk, a Nagy-tóból pedig minimálisra csökkentettük a vízeresztést. A 16—17-én lehullott nagymennyiségű csapadék a Nagy-tavon vízszintemelkedést okozott, a Bokodi hűtőtó még tudta tartani a vizet. A Nagy-tóból azonban a vízeresztést meg kellett növelni. Az ideiglenes tározótérben a vízszint erősen emelkedett, az 1. sz. főút 74-es km-nél kb. 400 fm hosszon kétoldali nyúlgáttal kellett védekezni, mert a forgalmat minden körülmények között biztosítanunk kellett. Az érkező vizek átemelésére a mederelzárásnál a lehető legrövidebb idő alatt (17. ábra) számos szivattyút helyeztünk üzembe, összesen mintegy 4,0 m3/sec vízszállítással. A kétoldali depónia elkészültével a mederelzárást kinyitottuk és a szivattyúkat a tározótér legmélyebb pontjához, a dunaalmási belvízcsatorna csőáteresze mellé helyeztük át. A szivattyúk itt mindaddig üzemeltek, amíg a belvízcsatorna zsilipje nyitható lett. A telületet azideig már majdnem teljesen víztelenítettük. A depónia a komáromi 810 cm-es vízre 30 cm biztonsággal épült, mindkét oldalon kb. 500 fm hosszban, 3,0 m koronaszélességgel, a vízfelőli 1 :1,5 rézsű forgácskővel történt bevédésével, kb. 10 000 m3-es földbeépítéssel. Mind a Fényes-, mind a Tatai-patak helyreállított depóniái most már védműnek tekinthetők. Az elmondottakból megállapítható, hogy a hosszantartó védekezés Komárom—Dunaalmás térségében is eredményes volt. Műszaki és szervezési vonalon a helyi adottságokat és a korábbi árvizek tapasztalatait figyelembe vevő, jól átgondolt intézkedési tervre támaszkodhattunk, azonban a hirtelen vízemelkedés és a tartós vízállás sok új és váratlan helyzetet teremtett. A három napos kritikus időszak alatt (június 15—17) az ismertetett három védelmi szakaszon egyidőben 2200—2500 fő honvéd, MÁV pályamunkás, közerő és vízügyi dolgozó, valamint kb. 100—120 tehergépkocsi, 3—4 kotró illetve rakodógép és 5—6 lánctalpas dózer vett részt a megfeszített védelmi munkában. A védekezés összes költsége kb. 3,5 millió forintra becsülhető, nem számítva a Fényesés Tatai patakok mellett épített védművek kb. 2,5 millió Ft-ot kitevő értékét. Kovács Dezső főmérnök védelem-vezstő i 119
