Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
6. ábra kolati szakaszán. Itt a balparti deponia a budapest—hegyeshalomi vasúti híd alatt átszakadt és a szakadáson keresztül a Duna betört a mentett területre. Nagyobb területek elöntésének megakadályozására az 1. sz. főközlekedési út hídnyílását kellett elzárni. Az elzárás június 14-re megtörtént, de június 15-re virradóra azt a víz megbontotta. Rögtöni megerősítése sikerrel járt és a fóliaborítás jobb vízellátást biztosított. Hasonló helyzet alakult ki a Kühtreiber-patak torkolati szakaszán is, ahol szintén a balparti deponia szakadt át. A meder elzárása a dunaalmási közúti hídnál önmagában nem jelenthetett megoldást, mert az időközben lehullott csapadék miatt a Kühtreiber-patakon felülről érkező vizek, a balparti szakadáson át a mentett területet fokozatosan elárasztották volna. Ezért a hídnál levő szelvény elzárása után, ennek védelme alatt történt a balparti deponia helyreállítása, majd ezután az elzárás megnyitható volt. A munkát a rendelkezésre álló rövid idő alatt sikerült elvégezni és a patakon levonuló áradás már szabad lefutást talált a Dunába. A Dunaalmá:- alatti szakaszon az 1. sz. műutat és a hozzá csatlakozó utakat több helyen elérte az árvíz és e helyeken is nyúlgátakkal kellett védekezni. Az aimásfüzitői árvízvédelmi vonalon elsősorban nagy tömegű fakadóvíz jelentkezett ott, ahol a kazetta-rendszer nincs kiépítve. Aggasztó jelenség egyébként a védvonalon nem volt. Gyorsan javult a helyzet az Almásfüzitővel szemben Zsitvatőnél (Csehszlovákia) bekövetkezett töltésszakadás után, amikoris az almásfüzitői vízmérce vízállása rövid órák alatt kb. 10 cm-tapadt. Ellenkező esetben mind a komáromi, mind az aimásfüzitői vízállás 800 cm körül tetőzött volna, de még így is 30 cm-rel haladta meg Komáromnál az 1954. évi maximumot. A június 17-i csicsói gátszakadás után a lassú apadás mindenhol megkezdődött és a minden eddiginél hosszabb árvédekezés ténylegesen 1965. júhus 5-én ért véget, amikor a III. fokú készültség megszűnt. A védekezés az Igazgatóság területén is rendkívüli anyagi és emberi erőfeszítéseket követelt. Elég megemlíteni, hogy a védekezés csúcsidőszakában 360 db tehergépkocsi, 4 db kotrógép, 40 db szkréper dolgozott és összesen 1 042 000 db árvédelmi zsákot, 4100 db pátrialemezt stb. használtunk fel, míg a védekezésben résztvevő emberi erők összteljesítménye kereken 130 000 munkanapot tett ki. A jó munkát végzett saját dolgozóink és a közerők mellett, külön elismeréssel kell említést tennünk a honvédség, a BM és más tárcáktól, valamint a párt és tanácsi szervek, továbbá a posta munkájáról, amely alapvetően hozzájárult a védekezés sikeréhez. Bencsik Béla az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes-főmérnöke .5 8 113
