Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

zés előtt és áttelepítéskor a heveny fertőző betegségben szenvedőket fertőző kórházakba szállították. Ezáltal sikerült a fertőző megbete­gedések kitörését, illetve járványossá válását megakadályozni. A nyilvántartott tetvességre gyanúsak között állandó porozást végeztek, így áttelepítésük előtt és visszatelepítésük után a ruhatetvesség-mentesség elérhető volt. Az Országos Mentőszolgálat gépkocsiparkját megerősítette, egy része közvetlenül a gátépí­tésnél települt és orvossal ellátva mint mentő­egység teljesített szolgálatot. Szükségkórházak felállításáról is történt gondoskodás, működte­tésükre azonban csak egyes helyeken (Győr- Sopron) került sor. A Jugoszláviából hazánkba átszállított bete­gek gyógykezelése a siklósi járási kórházban történt (17 beteg, 79 ápolási nappal). A területi egészségügyi szervek védekezési munkájának egyik legnehezebb és legfontosabb részét a munkaterületek, valamint a lakott be­fogadóterületek jó ivóvízellátásának biztosítása jelentette, mivel az elöntött területek kútjainak 100%-a és a szomszédos területeken pedig a magas talajvíz miatt 90%-a fertőződött. Nagy gondot okozott egyes törpevízművek coli-bak­tériummal történő fertőződése is (pl. Duna­­szekcsőn). Sárváron pl. a mélyfúrású kutak jó ivóvizét szállították, és a házak kapualjaiban elhelyezett, naponta több ízben töltött tartá­lyokkal oldották meg a lakosság ivóvízellátását. Mohács város és sziget lakosságát, valamint a védekezésben dolgozókat jó ivóvízzel 6 víz­szállító gépkocsi látta el Pécsről, és a védelem­től távolabb fekvő, jó ivóvizet szolgáltató köz­ségi vízművekről. A vízszállító kocsik fertőtlenítése és vizsgá­lata 2 naponként megtörtént, így azok teljes biztonsággal működhettek. A KÖJÄL-ок vízlaboratóriuma hetenként két ízben vizsgálta a védekezés területének valamennyi kútját és vízműrendszerét. Buda­pesten a gyűjtőmedencéknél óránként figyel­ték a víz minőségét, Baján az árvíz tartama alatt kihelyezett laboratórium működött. A fer­tőző kutakat azonnal „nem ivóvíz” jelzésű táb­lákkal látták el. Valamennyi kutat (biztonság okából) állandóan túlklórozott állapotban tar­tottak. Ennek az intézkedésnek jó eredménye tükröződött a megbetegedési statisztikában: hasmenéses betegségek nem fordultak elő na­gyobb számban. Esztergomban ugyan az árvíz kezdetén, a forrásfoglalás elöntése okozott ilyen megbetegedéseket, de a forrás kikapcsolása után a járvány megszűnt. A dögkutakat, dög­tereket, a magas vízállás következtében a fel­színre került fekáliás szennyvízzel fertőzött la­kásokat, pincéket, alagsorokat fertőtlenítették. Járvány védelmi intézkedések során több mázsa klórmeszet használtunk fel fertőtlenítésre, így járványos megbetegedés nem következett be. Az áttelepített lakosság tisztálkodásának biz­tosítására a védekezés első szakaszában a helyi üzemek fürdőit vettük igénybe. Később — a honvédségi alakulatok fokozott közreműködése folytán — ez már nem volt elégséges és szük­ségessé vált egyrészt honvédségi, másrészt pol­gári egészségügyi vonalon fürdető gépkocsi­egységek beállítása, amelyek naponta 1000—■ 1200 fő fürdetését végezték el. A kaposvári KÖJÁL fürdető egysége kirendelés útján vett részt a munkában. Dolgozói kiváló munkát végeztek. A védekezés másik legnagyobb problémáját közegészségügyi vonatkozásban a szúnyogve­szély jelentette. A KÖJÄL-ok szúnyogtalanító brigádjai repülőgépes porozást hajtottak végre a gemencei erdő-országhatár közötti területén, 1. ábra 105

Next

/
Thumbnails
Contents