Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

azok végrehajtására alkalmasak. Ezek alap­­feltételei az eredményes munkának. Vizsgáljuk meg, hogy az 1965. évi nyugat­dunántúli és dunai árvédekezés idején a köz­lekedés szerepe miben nyilvánult meg, hogyan vette ki részét a munkálatokban, milyen volt a felkészülés, a lebonyolítás az egyes közleke­dési ágaknál, és milyen károk jelentkeztek a közlekedés területén. A közlekedés szervezetten 1965. április hó 24-én kapcsolódott be a Nyugat-Dunántúlon már második fázisba lépett árvédekezési mun­kálatokba. Ezen a napon már 300 db tehergép­jármű vett részt a területen folyó árvédekezési munkálatokban és a mentésekben. Az igen rövid idő alatt rendkívüli mértékű és nagy területen egy időben jelentkező áradás miatt a közlekedés sem tudott előre felkészülni a feladatok megoldására, ezért a munka sem volt kielégítően megszervezhető. Nem állt rendel­kezésre megfelelő idő a védekezéshez szüksé­ges anyagok továbbítására és a nyugatdunán­túli folyók rendkívüli magas vízállása követ­keztében a víz a gátakat áthágta és több he­lyen átszakította. Ekkor a főfeladat már a mentésre irányult. A közlekedés ebből is ki­vette részét, a szükséges autóbuszokat és teher­gépjárműveket a mentéshez megfelelő időben biztosította. A nyugatdunántúli árvíz a közlekedés terü­letén mintegy 160 műtárgyat és 23 épületet rongált meg, mintegy 170 km közutat és 3 km hosszúságú vasútvonal tett járhatatlanná. A műtárgyak megrongálódása azonban ennél nagyobb területen akadályozta a közúti és a vasúti forgalom zavartalanságát és szükségessé tette a közúti forgalom átterelését, illetve a vasúti forgalom szüneteltetését. Az okozott kár meghaladta az 50 millió forintot. A közlekedési károk helyreállítása már május hó elején meg­kezdődött és megtörtént a nélkülözhető fuvar­eszközök termelési munkába való átirányítása. A nyugatdunántúli feladatok végrehajtása után rövid időn belül az egész országot, s ezen belül a közlekedést is, a Duna vízállásának gyors növekedése állította újabb erőpróbák elé. Már május második felében soronkívül kellett nagy mennyiségű követ, homokzsákokat, egyéb védekezési anyagokat és eszközöket a dunai gátak egyes területeire továbbítani és ebben az időben már több mint 500 db tehergépjármű vett részt újra a védekezési munkálatokban. A védekezés mind nagyobb feladatokat rótt a közlekedésre, melyből ebben az időben — mint az árvédekezési munka második időszakában — valamennyi közlekedési ágazat és a Posta is tevékenyen vette ki részét. Június hónap 12-én már több mint 1200 db közúti fuvareszköz hordta az árvédekezési anyagokat, telepítette át a veszélyeztetett területekre az egyes víz­ügyi igazgatóságok felszereléseit, nagyszámú irányvonat továbbította a töltések megerősíté­sére szükséges követ és földet, az egyéb kocsi­­rakományú árvédekezési anyagok továbbítása pedig sürgős jelzéssel soronkívül történt. A hírközlés is állandó készenlétben volt és azonnal továbbította a jelzéseket, igényeket és a szükséges jelentéseket. A közlekedésre háruló feladatok sokasága és az azonnali intézkedések szükségessége meg­­tosságra június hó 14-től kezdődően állandó, követelte, hogy az Árvízvédelmi Kormánybiz­­folyamatos szolgálatot teljesítő közlekedési ügyelet kerüljön. Az ügyeleti szolgálat feladata az volt, hogy a Kormánybiztosságtól érkező bárminemű közlekedési igényt az illetékes köz­lekedési szakágazat felé végrehajtás végett to­vábbítson. Június hó 14-én komoly feladatot kapott a közlekedés. Saját erejéből kellett vé­deni a komáromi vasútállomást, a Komárom— Szőny—Almásfüzitő között levő vasútvonalat, a Szentendrei-utat és a tahitófalui hidat. A közlekedés legfőbb vezetői június hó 15-én személyesen mérték fel a tennivalókat és köz­vetlenül tettek intézkedéseket a munka meg­gyorsítására. A közlekedés dolgozóinak önfel­áldozó munkája tette lehetővé említett vasút­vonal megtartásával a forgalom lebonyolítását, a komáromi vasútállomás teherpályaudvarának megvédését és Szentendre-szigettel a közúti összeköttetést. A pár óra alatt megrakott irány­vonatok soronkívül szállították a védekezési anyagot, a homokzsákok tízezeréit a veszélyez­tetett szakaszokra. A felkészüléshez ebben az esetben sem volt elegendő idő, az akarat és az összefogás azonban itt is csodát művelt, mert sikerült a nehézségeket leküzdeni. Az árvízveszély fokozódásával mind a három közúti közlekedési szektor bekapcsolódott az árvédekezési feladatokba és június hónap má­sodik felében már csaknem 2000 közhasználatú tehergépjármű, 20 db autóbusz, 60 db személy­­gépkocsi, csaknem 200 db célfuvarozási teher­gépjármű és nagyszámú közületi tehergép­jármű is részt vett a munkálatokban. A víziúti közlekedés, főleg a Szentendre-sziget és a Mo­hács-sziget területén folyó munkálatokba tu­dott hathatós támogatást nyújtani sekély me­rülésű vízijárműveivel. A fuvareszközök fog­lalkoztatása mellett több mint 3000 közúti köz­lekedési dolgozó, a közúti igazgatóságoktól nagyszámú útépítő munkás és irányító, vala­mint a vasút területéről — különösen Komá­rom térségében — nagyszámú pályamunkás vett részt a védekezésben. A közlekedési eszközöket a fokozott és rend­kívül nehéz terepen végzett munka nagymér­tékben igénybe vette, így azok fokozott kar­bantartása, javítása, alkatrészekkel való ellá­tása valamennyi érdekelt dolgozóra az átlagos­nál jóval nagyobb feladatot rótt. A közúti köz­lekedésnek a védekezéshez szükséges fuvar­eszközök biztosítása mellett, folyamatosan el kellett végezni a népgazdasági termelés összes árutovábbítási feladatait is. Megállapíthatjuk, 102

Next

/
Thumbnails
Contents