Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
A 780—790 cm-es viz a Szilas-patak jobbparti töltésén felülemelkedve hátulról kerülte meg a Felszíni Vízmű építményeit, ezért itt is végleges jellegű körtöltés létesült. PEST-KÖZÉP: A partfalak magas 1000 cm-es kiépítettsége miatt a védekezés csak a lejárók elzárására szorítkozott. A Lánchíd alatti 2-es villamos aluljárójában a forgalmat 760 cm-es vízállásig tartották fenn, majd a vizet lassan beengedték, amely ezentúl a Duna vízállásával színeit (8. kép). PEST-DÉL: A Pest-Déli szakaszon a védelmi vonalnak csupán a Kvassay zsilip mellett volt veszélyes pontja, ahol a töltés a zsilip szárnyfalaihoz csatlakozik. A töltés szivárgása, csorgása miatt sürgősen háttöltésről kellett gondoskodni. Ezért 1600 t homokos kavicsot eleváltak a töltés mentett oldali részére, hogy azt kellően leterheljék. A mentett oldalon, a VITUKI területén, még egy szorító gátat is kellett építeni az ottani anyag-gödör körül, hogy az onnan áramló víztől a terület mentesüljön. Megállapítható volt azonban, hogy az egész terület, mely eredetileg törmelékkel volt feltöltve, a vizet mindenhol áteresztette. MARGITSZIGET: A szigetnek legmélyebb részei az északi oldalon vannak. Itt húzódnak a part mentén a hézagolt kőburkolatú töltések is, amelyek a Kaszinó magasságában az ottani magasabb térszinthez simulnak. A sziget talaja teljesen vízáteresztő, homokos kavics. Ennek következtében a mély pontokon, az ezeket szintben meghaladó vízállás esetén, a víz egy-két nap múlva megjelenik. Ilyen terület a Nagyszálló mögötti ún. Nagyrét, ahol a víz a 650 cm körüli vízállásnál már feltör. Természetes, hogy a június 18-i 845 cm-es vízállásnál a fakadóvíz a szálló körüli egész területet, a romok környékét és a szabadtéri színház körüli részeket is elöntötte (9. kép). A védekezés itt elsősorban a szálló előtti gyengébb gátszakasz leterhelése, valamint az előtér területének homokzsákokkal, kisebb medencékre való osztására irányult, amelyekben a vizet állandó óvatos szivattyúzással, a szálló padlószintje alatti magasságon tartották (10. kép). A vízesés melletti gépháznál, valamint az aranyhalas medence és annak környékén tapasztalt igen erős vízfeltörések arra mutattak, hogy — bár a terepszint jóval magasabb az elöntött területnél — az altalaj homokszegény kavicsból áll. 10. kép Budapest árvízvédelme során — az önállóan védekező vállalatok és intézmények által beépített homokzsákokon kívül — az összes védelmi vonalakon mintegy 265 000 db homokzsákot használtak fel. A végleges töltéserősítésbe épített föld kb. 60 000 m3. 48 szivattyúzási helyen 88 szivattyúegység működött, öszszesen 62 000 órán keresztül, ez idő alatt 9,5 millió m3 vizet emeltek át. A védekezés alkalmával igénybe vettük a védelem korszerű anyagait és eszközeit is. Műanyagfóliával burkoltunk buzgárokat körülvevő homokzsák töltéseket a Margitszigeten és a Pest-Északi szakasz töltésének egyes helyein, ahol a szivárgás már aggasztó méreteket öltött. Az Aranyhegyi patak északi töltésének víz felőli oldalán a Fővárosi Csatornázási Művek búvárai keresték meg a víz alatti koncentrált átfolyásokat, majd homokzsákokkal szüntették meg azokat. Az anyagszállításnál előnyösen alkalmaztuk a Fővárosi Kishajózási Vállalat kismerülésű motoros vízi járműveit. Ezekről a hajókról építették be a víz felőli oldal elhabolt töltésrézsűit is. A Buda-Délí gátakon az éjjeli munkavégzés érdekében vezetékes és agregátról táplált villanyvilágítást rendeztek be. Vezetékes világítás épült ki Pest-Észak töltésein is. 92
