Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-02-01 / 1. szám
A szennyvizek öntözéssel történő elhelyezése és hasznosítása az utóbbi időben egyre jobban foglalkoztatja az illetékes szakembereket szerte az országban. Egyre többen vannak, akik sokra értékelik azt a segítséget, amelyet ez a módszer egyszerre nyújthat népgazdaságunknak a szennyvíz-problémák rendezésében, valamint a mezőgazdaság víz- és tápanyag-utánpótlási gondjainak enyhítésében. A szennyvízöntözés előnyeit külföldön már régen felismerték, a módszert sokfelé alkalmazták és alkalmazzák ma is. Hazánkban sem csak mostanában vetődött fel először a szennyvízöntözés gondolata. 1896-ban — az akkori Magyarország területén lévő — Arad város mellett létesült szennyvízöntöző telep, majd Sopron, Pécs, Eger, Debrecen, Székesfehérvár, Kaposvár és Budapest környékén is próbálkoztak szennyvízöntözéssel. A nem megfelelő üzemeltetés miatt azonban néhány helyen járványos megbetegedések fordultak elő, ezért az egészségügyi hatóságok megtiltották a módszer alkalmazását. Hiába mutattak rá többen is arra, hogy szakszerű üzemeltetéssel, megfelelő óvó rendszabályok betartásával a hibák és a károsodások kiküszöbölhetők, a módszer ellenzői mereven kitartottak elutasító álláspontjuk mellett. A szakszerű szennyvízöntözések megvalósítását akadályozta az is, hogy a kisüzemi birtokrendszer számos szervezési és kivitelezési nehézséget jelentett. Tény az, hogy a tilalmak ellenére több helyen továbbra is „lopva” használták fel gazdasági növények öntözésére a szennyvizeket, elsősorban termésfokozó hatásuk miatt. A felszabadulás után ismételten felvetődött a kérdés, de illetékesek egyre csak a várható károsodások iránti aggodalmukat hangoztatták, nem törekedtek arra, hogy egyeztessék és összehangolják e téren a vízgazdálkodási, egészségügyi és mezőgazdasági érdekeket. A kedvező külföldi tapasztalatok alapján azonban az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1959-ben újra felvetette a szennyvízöntözés hazai alkalmazásának gondolatát. A szennyvízkezelések elhanyagolása, a jelentős mértékű iparosítással és életszínvonal-emelkedéssel együttjáró nagyobb mennyiségű szennyvíztermelődés miatt ugyanis már igen komoly veszélyek fenyegetik felszíni vizeink tisztaságát. Amennyiben ki akarjuk elégíteni azokat a hatalmas igényeket, melyek a vízfogyasztás állandó növekedése mellett vizeink minősége iránt jelentkeznek, nem szabad tovább szennyeznünk felszíni vizeinket, melyek egyébként vízkészletünk legnagyobb részét képezik. Mit csináljunk tehát a szennyvizekkel? — Mesterséges tisztító-berendezések épülnek ugyan a legkényesebb, legveszélyesebb helyekre, költséges voltuk miatt azonban csak hosszú idő múlva jutnánk abba a helyzetbe, hogy összes tisztítandó szennyvizünk ilyen tisztító-műveken menjen keresztül. De erre nincs is szükség, mert szennyvizeink egy részét — mégpedig az élővizekre legveszélyesebb és legnehezebben tisztítható részét — helyezhetjük el öntözéssel és hasznosíthatjuk mezőgazdasági területen. Ma, amikor a nagyarányú szennyvíztermelés egybeesik a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásával és fejlődésével, sokkal kedvezőbb feltételek között indulhat meg a módszer szakszerű megvalósítása érdekében a kutató és szervező munka, mint azelőtt bármikor. A VITUKI 1960-ban kezdte meg a kérdéssel kapcsolatos kutató munkát, és a Vízügyi Igazgatóságokkal együttműködve hozzáfogott a szervező tevékenységhez is. Ennek eredményeként 1961-ben valósított meg először szennyvízöntözést a szabadegyházi Vörös Csillag TSZ a Szeszgyár hígított szennyvizével. A gyár szennvvizeit eredetileg befogadó szikkasztó-tározók a termelés rohamos növekedése miatt kevésnek bizonyultak és szükségessé vált a többletvíz elhelyezése. A levezetést megoldó vízfolyás a több mint 50 éve működő cikolai halastavakat táplálja, ezért a szennyvíznek ide történő bevezetése nagy veszélyt jelentett a haltenyésztés szempontjából. A szennyvíz összetétele alapján alkalmas öntözésre, csupán hígítását kellett megoldani a magassótartalom és a változó pH miatt. A szükséges 8—10- szeres hígítást egy természetes kialakítású, három öblű keverő-tároló tóban végzik, ahol összegyűjtik a környék időszakos felszíni vizeit. A tároló-tavat a szennyvíz hasznosítására alakult társulat tette a célra alkalmassá a szükséges műszaki létesítmények megépítésével. A szennyvizeket azóta is minden évben elöntözik. 1962-ben a perkátai termelőszövetkezet is bekapcsolódott az öntözésbe, a következő évben pedig a társulat harmadik tagjának, az agárdi állami gazdaságnak belépésével összesen 380 holdat öntöztek a hígított szeszgyári szennyvízzel. 1964-ben a szabadegyházi tsz sajnálatos módon nem vett részt a szennyvíz elöntöEésében, az öntözött terület mégis növekedett, mert a perkátai tsz is, az állami gazdaság is növelte szennyvízzel öntözött területeit, ahol jó eredménnyel termeltek silókukoricát, cukorrépát, lucernát, másodvetést és kertészetet (lásd 1. ábrát). Miután a gyár kapacitása egyre növekszik, nő a szennyvíz mennyisége is és a jelenlegi tó lassan nem tudja biztosítani a kellő arányú hígítást. Ezért a közeljövőben megoldandó feladata a társulatnak a keverő-tó kibővítése és az öntözendő terület további növelése, amire — különösen az agárdi Állami Gazdaság felé — megvan a lehetőség. Időrendben a második szennyvízöntözés Sarkadon a Cukorgyár szennyvizeivel történt. Itt — a gyulai VÍZIG szakembereinek szorgalmazására — a tároló tavakba nem férő szennyvizeket már évek óta nem engedik a Fekete-Körösbe, hanem a környező mezőgazdasági területeken helyezik el részben még a téli kampány időszakában, részben nyáron a tárolókban és holtágakban visszatartott víz elöntözésével. Először a sarkadi Lenin Tsz, majd a Haladás Tsz is végzett téli szennyvízöntözést, idén nyáron pedig a Dózsa Tsz öntözte kertészetét a rendezett medrű Gyepes-holtágban visszafogott szennyvízből. Esőztető berendezéssel folyamatosan, több mint nyolcszor öntözték végig területüket, amelyen káposztát, paradicsomot, paprikát, 1. ábra. Az agárdi Győzelem AG 160 kh silókukoricát öntözött 1963-ban a szabadegyházi Szeszgyár hígított szennyvizével. 22
