Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
rületére mindössze 40 ezer km2 jut (1. sz. ábra), ami világosan mutatja, hogy az árvizek kialakulásában a magyarországi csapadékviszonyoknak nincs jelentősége, az árvizek az Alpokban és a Kárpátokban felhalmozódott hótakaró olvadásából és a határainkon túli területre hulló esőzésekből keletkeznek. igazgatási szerveinél ellenőrizték a közerő kiállításának és mozgósításának tervét, az elöntéssel veszélyeztetett területek kiürítési és mentési terveit. December és január hónapokban tájékoztatták az árvízvédekezésben érintett szervek, elsősorban a honvédség, a Belügyminisztérium, a Közlekedés- és Posta-A magyar Duna-szakasz hossza 417 km. A Szentendrei-szigetet és a Csepel-szigetet is beleszámítva, mintegy 800 km hosszú partja van a magyar Dunának. Ebből kb. 200 km-en a part magasabb, mint a Duna árvízszintje, itt védekezni nem kell, ezeken a szakaszokon árvédelmi töltések sincsenek. Az árvízszintnél mélyebben fekvő mintegy 600 ezer kh árterületet, az itt települt városokat, községeket, ipartelepeket, közlekedési létesítményeket kereken 610 km hosszú árvédelmi töltés védi az árvíz elöntése ellen. Az árvédelmi fővonalakon a vízügyi igazgatóságok védekeznek, Győr, Esztergom és a Főváros belsősége szakaszainak védelmét a vízügyi szervek szakirányítása mellett az illetékes tanácsok látják el, míg a közlekedési létesítményeket a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szervei védik. A sikeres árvédekezés alapja az előrelátó, tervszerű felkészülés. Függetlenül az időjárási körülmények alakulásától, minden évben gondos munkával készülnek fel a vízügyi igazgatóságok az esetleges védekezésre. Így volt ez 1964—65-ben is. Még az ősz folyamán felülvizsgálták az árvédelmi töltések és az abban épült műtárgyak műszaki állapotát, ellenőrizték a művek védelmi képességét, korszerűsítették az árvízvédelmi nyilvántartásokat és terveket. A tanácsi végrehajtó bizottságok ügyi Minisztérium, valamint a megyei tanácsok kijelölt összekötőit a védelmi művek állapotáról, a várható helyzetről és egyeztették az elvégzendő feladatokat. Ez az évenkénti rendszeres felkészülés, valamint a békeidőben is végrehajtott közös árvízvédelmi gyakorlatok azt eredményezték, hogy amikor megkezdődött a tényleges védekezés, a szervezett együttműködés és az erők céltudatos, tervszerű igénybevétele kifogástalan volt. Az 1964/65-ös tél eleinte nem mutatkozott rendkívülinek, az Alpokban lehullott hó menynyisége sem haladta meg a sokévi átlagot. A magas hegyekben azonban tartós volt a hideg, elmaradtak a tél folyamán máskor szokásos időszakos felmelegedések, így február végére a vízgyűjtőterület felső részén az eddig észlelt maximumokat elérő, sok helyen azt meghaladó vastag hótakaró halmozódott fel. A márciusban megkezdődött olvadás és az ezzel egyidejű kiterjedt esőzések hatására azután egymást követő és egyre fokozódó magasságú árhullámok indultak az Innen és a Felső- Dunán, amelyekből kialakult az 1965. évi nagy dunai árvíz, amelyhez foghatót a többszáz évre visszanyúló feljegyzésekben sehol sem találunk és amely példa nélkül áll a Duna-völgyében valaha is levonult árvizek között. 10
