Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-02-01 / 1. szám

A belvízvédelmi szivattyútelepek üzemképes­ségét biztosítottuk, a meghibásodott gépegysé­gek pótlására ideiglenes szivattyúk beállítására került sor. A jövő fontos feladata az elavult, korszerűtlenné vált szivattyútelepek — főleg a gőzüzeműek — korszerűsítése, átépítése Diesel vagy elektromos üzeműre. Az 1965. évi belvízvédekezésre való minél jobb felkészülés érdekében utasítást kaptak a vízügyi igazgatóságok az egységes árvíz- és bel­vízvédelmi szervezet felállítására. (A múltban ugyanis az erők megoszlottak, ami a többnyire egyidejű ár- és belvízvédekezés hatékonyságát csökkentette.) A védekezés idején a szállítható szivattyúk üzembeállításánál gyakran zavarokat okozott a szivattyúegységek tartozékainak — elsősorban a csöveknek — nem kellő gonddal való össze­állítása. Ennek elhárítása céljából a szivattyúk felvonulási tervét kiegészítették a csőkészlet adataival. Intézkedések történtek a belvizállások és egyéb, a védekezés irányítása szempontjából fontos műszaki adatok rögzítésére, nyilvántar­tására, melytől a védekezés hatékonyságának fokozódása és a kiértékelés javulása várható. A tanácsi szervek hatáskörébe tartozó helyi vízrendezési és vízkárelhárítási feladatok egysé­ges szabályozása tárgyában kiadott 28/1963. sz. főigazgatói utasítás elhatárolja a vízügyi igaz­gatóságok és tanácsok feladatait. A tanácsi szer­vekre háruló feladatok jó ellátása múlhatatla­nul megkívánja, hogy a tanácsok is elkészítsék a maguk védelmi szervezeti beosztását. Az el­múlt évben ezt a megyei tanácsoknak csak kisebb eredménnyel javasoltuk, idén azonban azt csaknem mindegyik összeállította. Igazgató­ságainkat is utasítottuk, hogy a tanácsi védelmi szervezet felállításában nyújtsanak segítséget. Az igazgatóságokhoz intézett 30 171/1964. számú utasításban első ízben foglalkoztunk az önállóan védekező üzemek feladataival. Az ország terü­letén mind jobban szaporodó tározók a véde­kezés kérdésének rendezését sürgetik. A 28/1963. (V. É. 13.) OVF számú utasítás 3/b és 7. pontja alapján igazgatóságaink az önállóan védekező üzemek felkészültségét vízjogi hatósági minő­ségükben ellenőrizzék és az üzemeket e tekin­tetben tanácsadással támogassák. 1964. évben árvízvédelmi műveink fejleszté­sére 53,3, a művek fenntartására pedig 38,7 mil­lió forintot fordítottunk. Nagyobb töltéserősí­tési munkák folytak Komáromban, a személy­­pályaudvar előtt húzódó fővédelmi vonalon, a Sió balparti védvonalán, a Sajó Putnok—or­szághatár közötti szakaszán, a Tárná Jász­berény—jászdózsai, a Túr bal parti felső szaka­szán és a Sáréger töltésein. Megkezdődtek Le­­tenye község határában a Mura balparti tölté­sének építési munkái is. Természetesen a kere­ken 11 milliárd forint értékű árvízvédelmi lé­tesítményeink állagát, védőképességét kívána­tos volna nagyobb anyagi ráfordítással biztosí­tani. A dunai árvizek legveszélyesebbjei a jegesár­vizek, s ezért a dunai árvízvédelem egyik igen fontos része a folyamszabályozás. Műveivel csökkenthető a jégtorlódások, a jégdugók kelet­kezésének veszélye, melyek általában a pusz­tító jeges árvizek közvetlen okozói. A folyam­szabályozási szakágazat III. ötéves tervében 200 millió forint előirányzat szerepel, melynek je­lentős része a Duna Budapest alatti szakaszán kerül felhasználásra, éppen a jeges árvízveszély csökkentése érdekében. A belvízvédelmi művek fejlesztésére az 1964. évben kereken 123, a művek fenntartására pe­dig 65, összesen tehát 188 millió forintot for­dítottunk az 1963. évi 162 millió forinttal szem­ben. A fejlesztés keretében befejeződött a makói 3.0 m:i/s, a foktői 7,4 m3/s és a bodrogzugi 4.0 m3/s teljesítményű szivattyútelep építése, amivel az ország összes szivattyútelepeinek a száma és teljesítménye a múlt évi 257 db-ról, illetve 450 m3/s-ről 260 darabra, illetve 468 m;!/s-ra emelkedett. A kitűzött célt azonban tel­jesen nem értük el, mert az előirányzott szi­vattyútelep-építésekben lemaradás mutatkozik és a kivitelezések minősége sem kifogástalan. A vízügyi igazgatóságok kezelésében lévő kereken 14 600 km csatornahálózat állapota ki­elégítő, karbantartásuk az év folyamán zömé­ben megtörtént. Tanácsi, vagy társulati keze­lésben 13 900 km csatornahálózat van, utóbbiak állaga tűrhető, az előzőké helyenként meglehe­tősen elhanyagolt. Egyes folyóinkon, különösen a Dunán komoly árvízveszélyt jelent a jég. A jéghelyzet pontos megállapítása az eredményes beavatkozás elő­feltétele, ezért megszerveztük a földi és légi jégmegfigyelést. A területileg illetékes vízügyi igazgatóságok bevonásával a Dunán magyar te­rületen 102, a csehszlovák oldalon 14, a Tiszán 88, a Duna mellékfolyóin 23, a Tisza mellék­folyóin 157, összesen 384 megfigyelő ad jég­jelentést. A jéghelyzet légi felderítésére az OVF 2 db repülőgépe bevetésre készen áll. A jégállapot mérést is előkészítettük a torlaszképződésre haj­lamos helyeken a VITUKI és a VIZIG-ek útján. A FOKA, valamint a győri, bajai és a miskolci vízügyi igazgatóságok kezelésében lévő jégtörő­hajókat december 10-ig kijavították, tartalék alkatrészekkel ellátták, üzemanyag ellátásuk és szükségszerinti gyors kijavításuk biztosítva van. A jégtörőhajók az indulási utasítás kiadásától számított 24 óra alatt menetkészek. A jégtörő­hajók indulásáról az Árvízvédelmi és folyam­szabályozási öá. osztály intézkedik. A jelenlegi, vontatóul is szolgáló jégtörő­hajók száma 12. Ezek közül 8 jégtörőhajó (Jég­törő I—VII. és egy db RBT jelű) az FK 314 se­géd jégtörőhaj óval a Dunán, 2 db RBT jelű jégtörőhajó és a „Tárcái” segédjégtörő a Tiszán vesznek részt a jégtörés munkájában. Az üzemanyag ellátás céljára 1 db 100 to-s tankuszály a bajai kikötőbe vonul, a bajai és 19

Next

/
Thumbnails
Contents