Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-10-01 / 5. szám
munkát igényel, melynek elvégzésével az ország mélységi vízkészletét megállapítani véleményem szerint nem lehet. A módszerrel, melyet a szerző ajánl, legfeljebb termelési készletet lehet megadni. Végeredményben ezt tesszük most is, amikor az érvényben levő szabványnak megfelelően homokrétegből történő vízszerzés esetén a legnagyobb vízhozam 67%-a repedékes, és görgeteges kemény kőzet esetén 85%-a termelhető ki állandó üzemben. A rendelkezésre álló kőolaj és vízkutató fúrások adatai alapján az úgynevezett természetes vízkészlet megállapításához vannak elegendő adataink, (Lásd: Bélteky Lajos VITUKI Tud. oszt. vez. errevonatkozó cikkét: VÍZGAZDÁLKODÁS 1965. 2. szám), — amely alatt a felszín alatti összes vízmennyiséget értjük, mely a víztároló rétegek pórusait és repedéseit tölti ki természetes állapotban. A mélységi víztartó kőzetek vízének utánpótlódásáról csak annyit, hogy területileg sokkal nagyobb méretekben kell a kérdést megfogni, mint ahogy ezt a cikk t. írója teszi. Ugyanis semmi esetre sem a folyók, állóvizek és az évszakok változásától függ a mélységi vizek utánpóv lódása. Ezzel kapcsolatosan dr. Schmidt E. Róbert „Kossuth-díjas” geológus és munkatársai által szerkesztett és 1962-ben megjelent Vízföldtani atlaszra, és az atlasz 20. oldalán levő áramlásgörbékre hívnám fel a cikkíró b. figyelmét. A téma sokrétűsége folytán csak néhány kérdésre próbáltam helyes választ adni, és nézeteimet kifejteni; — remélem sikerült. Gulyás István OVF Vízkutató és Fúró Váll. Kaposvári ÜV. geológusa. BEFEJEZÉS ELŐTT GHANA NAGY l TZIERŐMí VÉNEK ÉPÍTÉSE Befejezéshez közeledik Ghanaban annak a nagyszabású vízépítési munkának egyik fontos szakasza, mely a több mint 1500 km hosszú Volta folyó vizének hasznosítására irányul: rövidesen átadják rendeltetésének az Akosombo vízlépcsőt, melynek építését 1962. januárjában kezdték meg. A Volta folyón tervezett három vízlépcső közül ez lesz a legnagyobb, 770 MW összteljesítménnyel. A völgyzárógát a folyó torkolatától 110 km-re felfelé fekszik. A kőgát magassága 113 m, koronahossza 640 m. A duzzasztott tó térfogata 148 000 millió m3, a víztükör felülete 8500 km2. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az itt kialakuló tó a világ egyik legnagyobb mesterséges tárolója lesz. A felduzzasztás 1964 júliusában kezdődött meg és a tároló előreláthatóan három év alatt fog megtelni. A Volta folyó kiépítésének a tervezési munkái az 1915-ös évekre nyúlnak vissza, amikor még ezt az egykori Aranypart nevű brit koronagyarmat részéről kezdeményezték. 1924-ben készült el az Ajenanál építendő duzzasztógát első tényleges tanulmánya (ettől a gáttól mintegy 2400 m-re lefelé lesz az Akosombo-gát tengelye), ami lényegében a nagyon száraz Accra- Tema tengerparti vidék öntözését szolgálta volna és egyidejűleg az alsó Volta hajózhatóvá tételének a kérdését oldotta volna meg. Ghánában 1938 és 1948 évek között felfedezett gazdag bauxittelepek a Nyugatafrikai Alumínium Vállalatot kikötőépítés lehetőségének a vizsgálatára és a Volta folyón építendő vízerőművel elektromos energia nyerésére ösztönözte. Ezen kutatások eredménye az érdekelteket az ún. Volta-River Preparatory Comission alapítására indította, 1950-ben egy angol tervezőirodát megbíztak a Volta-terv részleteinek elkészítésével. Hat év után, 1956-ban készültek el a Volta folyó kiépítésének, a bauxitnyerőtelepeknek, az alumíniumgyártásának és a Téma mellett tengeri kikötő tervezési munkái. 1957. márciusában Ghana független lett és hosszadalmas tárgyalások indultak meg az óriási pénzösszeg előteremtésének a biztosítására. A beruházási összeget fele részben ghanai alapból fedezték, míg a másik felére hosszúlejáratú külföldi hitelt vettek igénybe. Az Akosomboi völgyzárógát kőből készült, aránylag vékony agyagmaggal. A gátépítés kezdeti feltétele volt a középen fekvő mintegy 20 m vastagságot is elérő hatalmas Поток feltöltésnek a folyómederből való kiemelése. Nagy úszókotrókkal távolították el (szivattyúzták ki) az egészen 65 m mélységig is leérő homokot (több mint egymillió m3). A nagy kőgát építésének a megkezdése előtt két 70 m magas védőgátat kellett építeni, legnagyobbrészt víz alatt, durva kőből ömlesztve. Ezeket a védőgátakat a vízfelőli oldalon kavics, homok, agyagkeverékkel látták el vízzárás céljára, és később a főgátba beiktatták. A gát alatti rendkívül zavaros altalaj-szerkezet miatt igen sok munkát kellett a sziklaminőség javítására fordítani. A kivitelezett fúrások összhossza elérte a 20 km-t és az eddigi cementfelhasználás kitette a 2000 tonnát. Az injektálás után végzett kutatófúrások szerint az injektált függöny vastagsága, a hegy repedezettségétől függően, 1 és 5 m között volt. Említésreméltó, hogy az építtető és az injektálást végző cégek szerint a függöny abszolút tömörnek tekinthető és minden valószínűség szerint egy későbbi utáninjektálásról le lehet mondani. A gátmag előállításához szükséges anyagot a közelben fekvő folyómederből minden különösebb előkészület nélkül csillével szállították és közvetlenül a gátmagba beépítették. A munkahelyre felépített talajmechanikai laboratórium állandó ellenőrzést gyakorolt a kinyert anyag és a beépített minőség felett. Az agyagmagot mintegy 30 cm-es rétegekben építették be. A beépítés helyén az agyag víztartalmát szükség szerint emelték optimális tömörség elérésére. A maganyagot juhláb hengerekkel és gumikerekes tömörítőkkel (mintegy 50 t súlyú) tömörítették. A gátmozgás lehetőség szerinti pontos megfigyelésére a gáttest építésével együtthaladva korszerű sülylyedésmutatókat építettek bé. 160
