Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-02-01 / 1. szám

5. ábra. A mezőtúri Vörös Október és Petőfi TSz-ek üszőállományának kondíciója a Körös ártéri öntözött legelőn, 1962. augusztus.

Könnyen megítélhető, melyik állatfaj számos állat egysége, melyik termelési értékhatár elérésére képes adott üzemben, tehát milyen nagyságú FTHT-en tud ugyanolyan fajlagos termelési értéket biztosítani, mint az árunövénytermesztés.

Mindhárom érv egyértelműen bizonyítja, hogy a fajlagos FTHT-t a lehető legkisebbre kell csökkentenünk, főként a szántóföldi FTHT esetében.

Ha elfogadjuk ezen alapvető ökonómiai követelményt a takarmánygazdálkodás terén, nézzük, milyen módon valósítható ez meg, milyen szerepe van e téren az öntözésnek.

A fajlagos FTHT csökkentésének elsődleges eszközei a következők:

1. A takarmánytermő területek termésének növelése

a) a szántóföldi,

b) a természetes takarmánytermő területeken egyaránt.

2. A kettőstermesztés, a másod- és tarlóvetések területének kiterjesztése.

3. A termésbiztonság növelése révén a készletgazdálkodás biztosításához szükséges takarmánytartalékok területi igényének csökkentése.

4. A tápanyagveszteségek minimumra szorítása.

5. A takarmányozásra alkalmas melléktermékek gondos betakarítása és felhasználása.

6. A takarmánytermesztés szakszerű szervezése, amely az egységnyi területről legnagyobb tápanyagmennyiséget biztosító növények arányát, a folyamatos zöld-ellátás, a kedvező munkaerőmérleg, okszerű növénysorrend és a kívánatos munkatermelékenység és eszközkihasználás szempontjait is szem előtt tartva határozza meg.

A takarmánynövények termésének növelésében alapvető eszköz viszonyaink között az öntözés. A takarmánynövények, elsősorban a tömegtakarmánynövények kedvező vitalitású, nagy termőképességű, de általában fajlagos vízigényüket illetően is igényesebb növényeink, amelyeknek rövidebb tenyészideje, szükebb táparánya kedvező lehetőségeket nyújt a termesztés szakszerű szervezéséhez és lefolytatásához. A tenyészidő alatt kettős, esetleg hármas termesztést is lehetővé tesznek és így képesek 70—100 q/kh szárazanyag, 300—500 q/kh zöld termés biztosítására is. Ha e termőképesség érvényesülésének lehetőségét a természetes csapadék alapján vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy sem az évi csapadék abszolút mennyisége, sem megoszlása nem teszi ezt lehetővé.

A Közép-Alföldön a 75%-os valószínűséggel várható évi csapadék 452 mm, amely a talaj és a művelési ágaktól, a tápanyagellátottság mérvétől függően, 30— 60%-ban érvényesül. E hasznosulási arány 783 000— 1 566 000 liter hasznosítható csapadékot jelent, ami 500 lit/sza. kg. fajlagos vízigényű növényeket 15,6—31,3 q/kh sza. termelésére képesíti, ami a takarmánynövények termelési kapacitásának csupán 15—30%-os kihasználását jelenti. A takarmánynövények jelentős részének azonban jóval nagyobb a fajlagos vízigénye, ami ismét kedvezőtlenül befolyásolja a sza.-termés alakulását, illetőleg az öntözés szükségességét bizonyítja. A kísérleti eredmények igazolják a fentieket, nemcsak a Közép-Alföld kedvezőtlenebb, de Tolna megye jóval kedvezőbb természeti adottságai között is. Az Iregszemcsei Intézet mezőségi talajon 400—500 q/kh zöld, 70—100 q/kh sza., a Nagykunsági Kísérleti Intézet adatai, szikes

talajon 300—400 q/kh zöld termés elérésének lehetőségét igazolják az öntözés segítségével. Figyelemreméltó és a vízfaktor, az öntözés jelentőségére mutató kísérleti adat, hogy több takarmánynövény, öntözéssel nagyobb zöld- és szárazanyag-termést produkált szikes talajon, mint öntözés nélkül mezőségi talajon, az 1964. év viszonylag kedvező csapadékalakulása mellett. Kisújszállási telepünk 10 éves átlagban 68,7 q/kh szénatermést ért el az öntözés révén.

Még kifejezettebb az öntözésnek, mint a termésnövelés alapvető eszközének, a jelentősége és hatása a legelők, a rétek, mint természetes takarmánytermő területek esetében. (1. ábra.)

6. ábra. Szikes talajú öntözött legelőterület a. kezelésbevétel második évében. A sziki pillangósok előretörése a legelő faállományában.

A fenti képen bemutatott szikes legelő, amely öntözés és trágyázás nélkül, hagyományos használattal, évi 16—20 q/kh fűtermést adott, kísérleteink legjobb kezelésében, a második évben már 240 q/kh termést szolgáltatott. Csaknem 200 q/kh fűtermést nyújtott nagyüzemi kísérletünk öntözött, legjobb kezelése, amint azt az alábbi felvételek a kaszálás, illetőleg a legeltetés előtti, valamint a renden fekvő termésről jelzik. (2, 3, 4. ábrák.)

Az ÖRKI-ben Nagy Zoltán évtizedes kísérletsorozata, az ÖRKI gazdaságának nagyüzemi kísérleti adatai, a keszthelyi kísérleti adatok, de egyre több állami gazdasági és termelőszövetkezeti legelő eredménye bizonyítja, hogy az öntözés megfelelő trágyázás és szakszerű használat esetén a korszerű legelőgazdálkodás nélkülözhetetlen alapja az ország túlnyomó részén. (5. ábra.)

Nagyüzemi öntözéses legelőüzemeltetési kísérletünk az 1964. évben 30 kh-on, 50 db-s gulyával, 171 kg/kh súlygyarapodás mellett, 20,2 q/kh szénatermést is adott, az első évben. K. é.-ban számított teljesítménye 1500 kg/kh K. é., GE-ben 20,1 q/kh GE.

Jelentős az öntözés hatása a saját belső dinamikai erőforrások fejlesztésében is, a szervesanyagforgalom növekedése, a pillangósok előretörése révén a legelőn. (6. ábra.)

A kettőstermesztés, mint a fajlagos FTHT csökkentésének második, de jelentős eszköze, az ország nagy részén ugyancsak öntözéssel folytatható kellő biztonsággal és megfelelő eredménnyel.

A takarmánygazdálkodás megfelelő eredményű csak abban az esetben lehet, ha készletgazdálkodást folytat,

16