Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-10-01 / 5. szám
Nagy előnye e megoldásnak, hogy a helyi körülmények a mű fokozatos kiépítését oly módon is lehetővé teszik, hogy közben a részleges vízszolgáltatás Arnótról is megindítható legyen. Hátránya, hogy a vizet fogyasztása előtt mangán- és vastartalmától meg kell tisztítani és a Hernád-menti vízmű csaknem 20 km-re van Miskolctól. A tisztított és csírátlanított vizet az arnóti központi telepről a városi hálózatba nyomj ák. A vízmű telepét a Sajó és a Kissajó közötti területen építik meg. A Hernádnémeti-i kútsort a folyó hullámterén, mezőgazdaságilag nem hasznosított testületre, a parti szűrés előnyeinek figyelembevételével építik. Itt telepíthetők a kutak egymástól a legkisebb távolságra és ezen a ponton adják a legnagyobb vízmennyiséget. A végső kapacitásra kiépülő mű beruházási költsége jelentős, viszont 1980-ig a vízszükséglet csak lépcsőzetesen emelkedik. Ezért a tervező vállalat az építés első ütemében csak napi 25 000 köbméter teljesítményt javasol és csak a szükséglet tényleges növekedésével párhuzamosan kívánatos újabb, önállóan üzemeltethető szakaszok megépítése. A Sajó és a Kissajó között tíz fúrt kútból szivattyúk juttatják a vizet a 7. ábra. Az avasi tárolómedence zárkamrája 8. ábra. 4. sz. szivattyúegység levegőztetőbe, majd levegőztetés és ülepítés után a vizet alacsony nyomású szivattyúk a vas- és mangántalanítón át a tiszta vízmedencébe nyomják. A nagy nyomású szivattyúk a vizet mintegy 3,5 kilométer hosszú, 600 mm átmérőjű acél vezetékben szállítják a városi hálózatba, majd a tetemvári medencébe. Ily módon a város részére Arnótról napi 5000 köbméter víz juttatható. További parti szűrésű kút épül majd a Hemád partján, amelyekben a vizet búvárszivattyúk termelik és nyomják, két, egyenként 400 mm átmérőjű, több mint 13 kilométer hosszú azbesztcement vezetéken át az arnóti telepre, ahol a mű bővítési ütemében az Arnóton termelt vízzel együtt továbbíts ják a városi hálózatba. Az általános városrendezési terv szerint Miskolcon 1965-ig 5000 lakás, 1970. és 1980. között sok tízezer lakás épül. A vízmű kapacitását az ОТ adatai alapján Nagy-Miskolc 1980-ra feltételezett, csaknem 240 000 főnyi lakosságának szükségleteire tervezik. E 240 ezer lakosból 177 700 főre teljes közműves (komfortos), 35 ezer főre félkomfortos és 24 000 főre közmű nélküli fogyasztási fejadagot terveznek, ami a következőképpen alakul: Lakosság fő Fogyasztás fő/nap literben Fogyasztás m3/nap 177 000 220 39 000 35 000 80 2 800 24 000 50 1 200 Összesen: 43 000 m3/nap, amely mennyiség csúcsfogyasztás idején feltehetően 51 600 köbméterre növekszik. Ehhez számítják még az ipar szükségletét, napi 29 350 köbméterben. Ehhez hozzászámítanak tapasztalati adatok szerint 8150 köbméter hálózati veszteséget, a teljes szükséglet tehát — felkerekítve — napi 90 000 köbméter lesz. Miskolc csúcsvízművének teljes beruházási költsége csaknem 118 millió forint. A teljes kiépítés után az 1 köbméter/nap tervezett vízmennyiségre eső beruházási költsége 4700 forint, az egy köbméter termelt vízre eső költség pedig 1,6 forint lesz, ami akár hazai, akár nemzetközi összehasonlítás alapján kedvezőnek mondható. Remélhető, hogy a tervek szerint a város történelme során először végre olyan teljesítőképességű vízmüvet kap, amely a lakosság és az ipar vízgondjait — legalább egy-két évtizedre — nyugvópontra juttatja. Vincze Oszkár
