Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-10-01 / 5. szám
2. ábra. Szabadság fürdő vízmű fejlesztésére. Ez azonban sohasem tartott lépést a valóságos szükséglettel. Csak 1927- ben fejezték be a II. sz. 400 milliméter átmérőjű főnyomóvezeték építését, amelyet a Dudulyka alatt, tolózár közbeiktatásával kötöttek össze a 425 milliméter átmérőjű I. sz. fővezetékkel. Külföldi kölcsönből csak 1937 első felében kezdték meg az avasi alagút és a főnyomócső építését. Az ivóvízhálózat 1938-ig 20 337 méterrel növekedett, ami azt jelenti, hogy az 1913 évi 39 400 méterről 59 817 méterre növekedett. Az összes vízfogyasztás 1938- ban napi 2,5 millió köbméter volt. A második világháború a miskolci vízvezetékhálózatban lényegesebb károkat nem okozott. A sérüléseket gyorsan rendbehozták és a felszabadulást követő 26. napon a vízszolgáltatás már meg is indult. A fejlődés útja a felszabadulástól napjainkig A felszabadulás előtt a Miskolci Vízmű kezelésébe csupán a tapolcai gépház és az innen táplált területek tartoztak. Diósgyőr vízellátását a Vasgyár, Lillafüredét pedig a Palota Szálló intézte. Az elmúlt évek fejlődéséből eredően a Miskolci A vízvezeték hossza A szennyvízcsatorna hossza A csapadékvízcsatorna hossza Csatlakozók összes lakások száma Vízellátásba bekötött lakások Vízmű neve is megváltozott. A mai új vállalat neve: Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat. A nagy változásról az alábbi adatok vallanak: 1945 1962 84 800 fm 43 833 „ 26 900 „ 2 820 db 8 989 „ nincs adat 215 957 fm 185 935 „ 35 747 „ 5 944 db 44 000 „ 15 833 „ A vállalat mai legfontosabb működési területei: a víztermelő helyek és víztároló medencék, a vízvezetékhálózat, a csatornahálózat fejlesztése és karbantartása stb., stb. Miskolcon, a lakóépületek számának növekedésével együtt a víz- és csatornamű is igen sokat fejlődött. A felszabadulás előtt a vízmű mindössze a mai Nagy- Miskolc I. kerületét látta el ivóvízzel: a tapolcai gépházból. A víztermelő hely az Avas északi oldalába épült 2x750 köbméter térfogatú tárolómedencébe „dolgozott” és némi bővítés után ma is ez a város fő vízellátási övezete. Miskolc fejlődésével és Nagy-Miskolccá való egyesítésével a többi területek ellátása is a vállalat feladatkörébe került, ami jelentősebb, új vízbeszerző helyek létesítését és a régiek bővítését indokolta. A város ma négy helyről kapja ivóvizét és területe a következő négy nagyobb és kisebb ellátási övezetre tagozódik. A város ivóvízszükségletének mintegy 70 százalékát Tapolca adja, amely a felszabadulás időszakában három szivattyúegységgel működött és a forrásterület kiképzése a vízmű alapításában semmit sem változott. A három gépegység napi 141
