Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-08-01 / 4. szám
7. ábra. Szudánfű. A közvetlen jövedelmezőség néhány takarmánynö-' vénynél (évelő pillangósok, egynyári szálasok) a jelenlegi elszámoló árak miatt torzított formában mutatkozik. Ennek következménye lehet, hogy takarmánynövények helyett olyan egyéb növényeket öntöznek, melyeknek jobb az elszámoló ára és ezért a közvetlen jövedelmezőség nagyobb mértékben mutatható ki. Nagy kár származhat viszont abból, ha üzemeink — meglevő állatállományunk részére — a szükséges szálas takarmányt nem termelik meg minden évben biztonságosan. E helyzeten változtatni lehet: — a takarmánynövények elszámoló árának rendezésével, — a közvetett hatások értékelésével és — a végtermék alapján történő elszámolás módszerének kidolgozása és alkalmazása útján. El kell érni azt is, hogy az önztözéses gazdálkodás mérésére kidolgozott módszert alkalmazzák a vállalati könyvelésben, mert csak így nyerhetünk tiszta képet az öntözésről. víztartó-képességük miatt — különösen súlyosan érinti. Nagy népgazdasági érdek fűződik tehát homoktalajaink öntözéséhez. Az öntözés megindulását főként két tényező gátolta. Az egyik, hogy homoktalajaink a tengerszint felett az összes talajnál magasabban helyeződnek el. így élő vízfolyásból — az esetek zömében — csak többszöri emeléssel lehetne a vizet vezetni. A másik gátló tényező, hogy a homok közismert vízáteresztőképessége miatt földcsatornán a víz nem vezethető, a burkolt csatorna vagy zárt csőhálózat viszont igen költséges lenne. Lényegében a két ok miatt nem indult meg hazánkban a homoktalajok öntözése. 1960-tól kezdve — a csőkutas öntözéssel — egyes Duna—Tisza-közi homoktalajokon is megnyílt az öntözés lehetősége. Ma homoktalajainkon a rendkívül értékes zöldség-, gyümölcs-, szőlőkultúrák mellett elsősorban takarmánynövényeket öntözünk. Eddigi tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy megfelelő tápanyag és vízellátás mellett olyan terméseket takarítunk be, mint jó talajainkról. Az 5—8. ábrák a homoktalajok öntözését, illetve az öntözéssel termelt egyes növényeket mutatják. ÖSSZEFOGLALÁS A Bács-Kiskun megyei állami gazdaságokban az utóbbi öt évben az öntözéses termeléssel kapcsolatban szerzett főbb tapasztalatainkat ezekben kívántam röviden ismertetni. A részletkérdésekre nem térhettem ki, ezt a terjedelem sem tette lehetővé. Az utóbbi öt év öntözésfejlesztését országosan is, Bács-Kiskun megyében is feltétlenül pozitívan kell értékelnünk. Az ütem ez időszakban nagyon erős volt — s ennek megfelelően jelenlegi fő feladatunk a megszilárdítás munkájának végzése, az öntözés hatékonyságának fokozása. A közvetlen jövedelmezőség növelése érdekében — a ma is elfogadható öntözési költségek mellett — nagyobb hozamot kell elérnünk. Ehhez viszont alapvető feladat a tápanyagok és az öntözővíz megfelelő mennyiségének és arányának biztosítása. 8. ábra. Napraforgó. Az elmúlt öt évben az a megtisztelő feladatunk volt, hogy aktívan résztvehettünk olyan óriási program megvalósításában, mint ez időszaknak az öntözés-fejlesztése. A rendkívül gyors előrehaladásban követtünk el hibákat is. A hibákat azonban — ahogy észrevettük — azonnal igyekeztünk kiküszöbölni. Az öntözéses gazdálkodás rendkívül sokrétű feladatának összehangolásában, a mezőgazdasági és műszaki jellegű munkák helyes arányának kialakításában állandóan hasznos iránymutatást kaptunk a Földművelésügyi Minisztérium Állami Gazdaságok Főigazgatóságától és az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól. Az együttes munka eredménye az, hogy az utóbbi öt év öntözésfejlesztését feltétlenül pozitívan lehet és kell értékelni. Befejezésül köszönetét kell mondani a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság, Tanács, a bajai, szolnoki, szegedi Vízügyi Igazgatóságok, valamint állami gazdaságaink vezetőinek és dolgozóinak, akik az öntözéses gazdálkodás fejlesztését hivatali kötelességükön túl, messzemenően támogatták. Dr. Fekete István
