Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-02-01 / 1. szám
2. ábra 1 TELJES C ÉP PA R К 1566 db 962db EBBŐL AUTOMATA 2db 549 db EBBOUWTOMATA 50 db EGYÉB t STENCH STB.) ü ssdb és könyvelőgépek száma rendkívül kevés, mindössze 9 db. A fenti adatok arról is tanúskodnak, hogy a vízügyi szerveknél mai értelem oen vett ügyviteli gépesítésről még nem beszélhetünk, hiszen az írógépek és a kézi szorzógépek tulajdonképpen csak kisegítő eszközei a kézi rendszerű ügyviteli és adatszolgáltatási munkának. E helyzeten alig változtat valamit az évenként beszerzett új gépállomány, mivel az egyrészt kevés (még a pótlást sem biztosítják, nemhogy a fejlődést), másrészt pedig annak túlnyomó része író- és kézi összeadó, szorzógén. am°lyeb a fejlettebb, korszerűbb gépesítési módszer céljaira alkalmatlanok. HOL TART A GÉPESÍTÉS FEJLŐDÉSE? A helyzet javítása, további tennivalóink meghatározása szempontjából nem lesz érdektelen néhány szót ejteni a korszerű ügyvitelgépesítés irányelveiről, technikai módszereiről még akkor is, ha azok megvalósítására a korlátozott lehetőségeink miatt egyelőre nem, vagy csak részben kerülhet sor. Világszerte az a helyzet, hogy a kutatáshoz, a gazdasági munka irányításához szükséges adatok mennyisége a termelés ugrásszerű növekedése, új termelési ágazatok kifejlődése következtében ma már olyan tömegű, hogy azoknak a régsbbi, manuális rendszerű feldolgozása egyszerűen lehetetlenné vált. Szükségszerűnek tekinthető tehát az, hogy az információs, adatszolgáltatási és ügyviteli tevékenység technikája igen rövid idő alatt olyan hatalmasat fejlődött. A mai modern technika megteremtette azokat a gépeket és eszközöket, amelyeknek segítségével szinte az egyes műveletek elvégzésével egyidőben, vagy röviddel azután máris a vezetés rendelkezésére állnak nemcsak a legfontosabb, hanem szükség esetén részletes adatok is. Érdekes, de talán természetes is, hogy a szerven belüli, önálló gépesítés mellett a legutóbbi időkben a termelés, az áruforgalom centralizációját követve, az információs és adatszolgáltatási tevékenységben is erőteljes központosítás tapasztalható. Egyre inkább erősödik az a törekvés, hogy egy-egy ágazaton, vagy szervezeten belül az adatok összesítésére, feldolgozására központilag kerüljön sor és alsóbb szinten (vállalatoknál, vagy egyes üzemegységeknél) csak a bizonvlatok. adatfelvételi lapok kiállítását végzik el. Ez a központosított megoldás nagy munkamegtakarítással jár s emellett a vezetők is előnyösebb helyzetbe kerülnek (még az alsóbb szervezeti egységeknél is), mert a központi feldolgozó állomástól a szükséges adatokat gyorsabban és megbízhatóbban kapják meg. Ez a módszer az adatfeldolgozás sorrendjét megfordítja, az eddigi lépcsőzetes, szintenként végzett feldolgozás helyett (3. ábra) először végzi el az adatok felső szintű, országos összesítését, illetve feldolgozását s ezt követően küldik meg a szükséges adatokat az érintett szervezeti egységeknek (4. ábra). A központosított adatfeldolgozás elterjedését nagyban elősegítette az, hogy a korábban ismert összeadó-, könyvelő- és számlázógépek ma már összekapcsolhatók az elektronikus feldolgozó gépekkel. Tekintve, hogy a gépek különféle nagyságban kaphatók, azok a gépesítéshez jobban és gazdaságosabban használhatók fel, mint a korábbi nagy és rendkívül drága összesítő gépek (pl. Hollerith-gépek). A távlati fejlesztés szempontjából a mi körülményeink között a központosított gépi adatfeldolgozás alkalmazásának nagy a lehetősége. A megfelelően centralizált igazgatási, illetve termelési szervezet ugyanis kiválóan alkalmas a gépesítés ilyen magasfokú megvalósítására. A vízügy területén például az ismert ügyviteli gépek alkalmazásával az adatszolgáltatási tevékenység igen nagy területe országosan is központosítható lenne. Az előzőkben említetteket Csehszlovákiában részben már megvalósították. Szlovákiában, Besztercebányán olyan vízügyi adatfeldolgozó és számító állomás működik, amely Szlovákia egész területére központilag végzi el a vízügyi szervek bér- és anyaggazdálkodási adatainak a megadott szempontok szerint történő feldolgozását, valamint a vízdíj számlázását is. Ausztriai tanulmányútunk során ugyancsak meggyőződhettünk arról, hogy a centralizált, gépesített adatszolgáltatás a rendelkezésekre álló ügyviteli gépekkel megbízhatóan, gyorsan megoldható. Láttuk továbbá azt is, hogy a centralizált rendszerű gépesítés mellett sokat fejlődtek a kis- és középnagyságú számoló-, könyvelő-, valamint számlázógépek is, amelyek elnevezésüktől eltérően szükségszerint bármilyen más, tehát műszaki és termelési jellegű számítások, adatfeldolgozások elvégzésére is alkalmasak. Jellemző az, hogy a korábbi helyzettel szemben az irodagépek — megfelelő technikai beállítással — nemcsak egy (pl. bérszámfejtés), hanem többféle, általában 3—4 munka elvégzésére is al-11
