Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-08-01 / 4. szám
műszeres felkészülésének fokozásával a vízügyi igazgatóságok laboratóriumai évről évre több vízmintát vizsgálnak és 1964-ben már kb. 900 vízmintahelyről több mint 4000 minta elemzése alapján figyelték a vízfolyások minőségi változásait. Több mint 200 szennyező ellen indult hatósági eljárás. Hangsúlyozzuk, hogy a Vízminőségi Felügyelet elsődleges célja a vízminőség javítása és ennek elérésére a bírságolás csak eszköz. Ezen a téren az ipartelepek és intézmények szemléletében tényleges javulás észlelhető. Igen fontos a rádioaktív szennyezések vizsgálata. Ezeknek és az egyéb szennyezőforrásoknak a felderítése, jelentések, laboratóriumi vizsgálatok és légi ellenőrzés révén nagyrészt ismertnek tekinthető. A beruházások pénzügyi fedezetének ütemezésén múlik, hogy új szennyvíztisztító telepek létesítésével, meglévő telepek korszerűsítésével és helyesebb üzemeltetésével mennyire lehet javítani vízfolyásaink minőségét. A figyelőhálozat egységes irányítására, a vizek védelmére és a károk elhárítására szükséges gyors, operatív intézkedések megtételére és általában a vizek minőségi felügyelete központi feladatainak ellátására az OVF vezetőjének 5/1965-ös utasítása alapján megalakult a Központi Vízminőségi Felügyelet. Ez a szerv rendkívüli szennyezések esetén — szükség szerint az OVF Vízhasznosítási önálló osztályával együttműködve — közvetlenül intézkedik, míg a határvizeket a szomszédos országok területéről érő szennyezések esetén a magyar meghatalmazottak útján jár el. A megyei Vízvédelmi Bizottságok, mint tanácsadó és javaslattevő szervek a Vízminőségi Felügyelet hatékonyabbá tételében segítik a vízügyi igazgatóságokat, de nem minden megyében egyforma intenzitással. A legtöbb vízszenynyezést jelentő iparvidéken — Borsod megyében — határozott programmal eredményes a Vízvédelmi Bizottság működése, a vízfolyások tisztaságát kevésbé veszélyeztető megyékben azonban ez a munka nem minősíthető kielégítőnek. A Magyar Hidrológiai Társaság előadó és vitaülései, valamint konferenciái komoly segítséget nyújtanak a Vízminőségi Felügyeletnek, mert az időszerű műszaki kérdéseket, mint a ciánoskrómos, savas, olajos és egyéb ipari szennyvizek tisztításának technológiai fejlődését, a biológiailag lebontható mosószerek kérdését, a rádioaktív szennyezések elleni védekezést, a házi szennyvizek helyes kezelését stb. sorozatosan tárgyalják. Megállapítható, hogy az MHT területi csoportjai átérezték a vizek tisztasága megóvásának fontosságát és ennek érdekében úttörő, felvilágosító munkát végeztek. Néhány külföldi állam hasonló irányú tevékenységét röviden összefoglalva látjuk, hogy ma már a Vízminőségi Felügyelet és általában a vízgazdálkodás kérdésének helyes megoldása milyen fontossá vált. A KGST tagországok Vízügyi Vezetőinek Értekezlete az egységes vízminőségi kritériumok, normák és osztályozások elvi kérdéseire ajánlásokat dolgozott ki (2.) Egyéb kérdések, mint a műszerek és gépek tipizálása, kutatások profilírozása stb. további munka-programpontok. Romániában a vizek szennyezettségének felszámolásáról szóló 311. számú Minisztertanácsi Határozat (1963. június 1.) részletesen körülírja, hogy az Állami Vízügyi Bizottság, az Állami Tervbizottság, más államigazgatósági központi szervek és a tartományi néptanácsok Végrehajtó Bizottságai milyen intézkedésekkel védjék a vizek tisztaságát. Ugyanaz a határozat hagyja jóvá az Állami Vízügyi Felügyelet szervezési és működési szabályzatát. Az egyes szervekre háruló intézkedéseket az Állami Vízügyi Bizottság koordinálja. Igen kiterjedt a román plakát, röplap, sőt gyufacimke propaganda is, a víz tisztaságának megvédése érdekében. A Német Demokratikus Köztársaságban a Vízgazdálkodási Hivatal (Amt für Wasserwirtschaft) a Vízminőségi Felügyelet összefogó szerve. Célszerűen átgondolt propagandaanyaggal (plakátok, röplapok, felvilágosító füzetek, rádió, TV) viszik bele a köztudatba, hogy a vízzel takarékoskodni kell és a vizet nem szar bad szennyezni. Propagandaanyaguk két jellegzetes termékét az 1. és 2. ábrán szemléltetjük. A 6000 éves harcot a vízért népszerűén, de mégis szakszerűen írja le Gilsenbach magyar fordításban is megjelent könyve. (3.) Ausztriában a Mezőgazdasági- és Erdőügyi Minisztérium gyakorolja az állami felügyeletet a vizek minősége felett. Az 1959. évi törvény intézkedik a vizek tisztaságának védelméről és azt kiegészíti a „Tavak Közlekedési Rendje” című előírás, amely a sok osztrák üdülő-tavon üzemben tartott motoros vízi járművek használatát szabályozza. Mint sok más külföldi ország, Ausztria is az olaj- és benzinszennyezést tartja az egyik legnagyobb veszedelemnek. (4, 5.) A felvilágosító munkát már az elemi iskolákban kezdik és először a tanítókat oktatják ki a vízvédelem kérdéseire. Társadalmi úton segíti ezt a munkát az Osztrák Vízgazdálkodási Egyesület. Belgiumban a vizek szennyezés elleni védelméről 1950. óta törvények és rendeletek intézkednek és a kérdés összefogó szerve a Közegészségügyi és Családvédelmi Minisztérium. Vizeik osztályozása nagyjából megfelel a KGST ajánlásainak, mert 1. osztályúnak minősítik az ivóvízellátásra használt vagy arra szánt vizeket, 2. osztályú a halászati célra vagy állatitatásra alkalmas víz, 3. osztályú az elsősorban ipari vízszükséglet kielégítésére fenntartott víz, 4. osztályú a felsorolt hasznosítási módokra számításba nem vehető vizek (folyókák, árkok, közúti víz-elvezetések vizei). A vizek tisztaságának megőrzésében illetékes szerv még a Használt Vizek Tisztítási Főtanácsa. 102
