Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-08-01 / 4. szám

i. ábra. Mántovai társulat egyik automatikus nyomásközpontja (Fotó: Magos)

iévő területrészek jóval kevesebb öntözővízhez jutnak, mint a külső körgyűrűn lévők, többnyire a tócsásodás, sok helyen pedig a talajerózió is fellép), az intenzitás túlságosan nagy, a szélhatás erősen érvényesül stb.

A tanulmányútunk során azt tapasztaltuk, hogy a rövid számyvezeték, a nagyteljesítményű szórófejek alkalmazása, valamint a kisüzemi keretek miatt az esőztető szárnyvezetékek és szórófejek mozgatásának gépesítése iránti igény Olaszországban még nem jelentkezik olyan mértékben, mint nálunk. Ezért erre még viszonylag kevés gondot fordítanak. Egyetlen ilyen irányú kezdeményezéssel találkoztunk: Rómában dr. Domizio Cavazza talált fel és készített el olyan szerkezetet, mely egyetlen szórófejet automatikusan egyenes irányban, állandó sebességgel mozgat előre (lásd a 6. és 7. ábrákat). A szerkezet kb. 1 m hosszú fémtalp-párra erősített keretből áll, melyre egy szórófej, egy — vízszintesen elhelyezett — dugattyús henger és az ehhez kapcsolódó mechanikus szerkezet, valamint a szórófejhez és a dugattyúhoz kapcsolódó 1—2” átmérőjű csővezeték van felerősítve. Üzem közben a gumicsövön 4—5 atm. nyomással érkező víz nagyobbik része a szórófejen keresztül az öntözendő területre jut, elenyészően kisebb része pedig a dugattyús hengerbe. ahol a dugattyút a hengerben periodikusan először előre, majd hátra mozgatja (a gőzgépeknél is szokásos vezérléssel). A dugattyúkar előre és hátra történő mozgásával „racsnis” hengert forgat lassan körbe, ezáltal 3 mm vastag, ki-5. ábra. Mántovai társulat egyik automatikus nyomásközpontja (Fotó: Magosj

feszített drótkötelet csévél fel úgy, hogy az az egész szerkezetet — a hozzá csavarozot 60—80 m hosszú gumicsővel együtt — 10—20 m/óra sebességgel vontatja.

4. Az öntözővízdij, az öntözés önköltsége és jövedelmezősége.

A) Az öntözővízdij Olaszországban két részből áll:

a) hiteltörlesztés,

b) üzemeltetési költségek.

A hiteltörlesztés a vízdíj nagyobbik részét teszi ki, mivel a beruházási költség 25%-át 30 év alatt

5,5%-os kamatláb mellett kell a termelőknek — a társulat közvetítésével — a bankhoz visszafizetni (a kedvezőtlen természeti adottságokkal sújtott déli részeken és Szicíliában a hitelkonstrukció ennél is kedvezőbb).

Az üzemeltetési költség zömét az energiaköltség teszi ki, mert a munkabér és a rezsiköltség jelentéktelen, mivel az esőztető fürtökben legfeljebb 1—1 gépész munkabére lép csak fel költségként.

A villanyáram tarifája öntözési célokra a következő:

— alapdíj = 800 L/kW havonta (30,— Ft/kW.hó),

— áramdíj = 6 L/kWó (0,23 Ft/ kWó).

A termelők még ezt is sokallják (főleg az alapdíjat), ezért sok helyen — az elektromos hajtású szivattyúk mellett — dieselmotoros szivattyú-agregátokat is létesítettek. Ily módon az elő- és utóidényben a dieselmotort használják (vagyis a társulatok és az önálló öntötözőteleppel rendelkező öntözőgazdaságok csak a főidényben — VI., VII., VIII. hónapokban — használják az elektromos hajtású szivattyúkat, a többi hónapokban alapdíjat sem fizetnek. Ezt a 8. ábra szemléletesen mutatja (az előtérben és a háttérben az elektromos szivattyúk, a kép közepén a dieselmotoros szivattyú látható).

7. ábra. Dr. Domizio Cavazza magánjáró szórófeje (Fotó: Magos)

6. ábra. Dr. Domizio Cavazza magánjáró szórófeje (Fotó: Magos)

99