Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-02-01 / 1. szám

A Velencei-tó.

képes a Velencei-tóból terepszint alatt levezetni. A magas küszöbű hidak s az előttük kényszerű módon meghagyott földdugók miatt a csatorna vízvezető képessége nem teljes értékű, különösen nem a számított 15,00 m3/sec árvízi hozam (Sárosd—Seregélyesi vízzel együtt) vonatkozásában. Az 1962-ben újjáépített vízszintszabályozó zsilip a tó 160 cm-es vízállásánál 4,00, 180 cm-nél 6,00 m3/sec-t

emészt.

A vízlebocsájtás biztonsága szükségessé teszi a Dinnyés—Kaj tori-csatorna szűkületeinek (földdugók, hidak) felszámolását é: a depóniának olyan rendezését, hogy 15 m3/sec vízhozam kiöntés nélkül levezethető legyen. (Jelenleg a 7,00 m3/sec-nál nagyobb hozamok meghágják a depóniákat.)

A vízutánpótlás és az árvízcsúcs csökkentés a legnagyobb tápláló vízfolyáson, a Császárvizén létesítendő ún. Zámolyi-tározó segítségével oldható meg. A tó 615 km2 vízgyűjtő területéből 400 km2 a Császár-víz vízgyűjtője. A tározó létesítésére igen jó adottságok állnak rendelkezésre (vagylagosan az egyik Zámoly, a másik Pátka mellett). A Császár-víz völgyének egyik szűkületében, az ún. Gránitkapunál már a rómaiak is létesítettek völgyzárást, melynek nyomai ma is fellelhetők. Számításaink szerint kedvező fajlagos költségek mellett itt egy kb. 10—12 millió ms befogadóképességű tározó létesíthető, mely a Velenceitó nyári vízutánpótlásán kívül, — halastóként hasznosítva — árvízcsúcs-csökkentésre is igénybevehető.

A vízszint állandósítás fontos tényezője olyan zsilipkezelési szabályzat kidolgozása, mely a vízgyűjtő mindenkori meteorológiai és hidrológiai viszonyait figyelembevéve, útmutatást ad egy-egy időszakban a tó legkedvezőbb vízállásának előállítására. E szabályzat tervezetét a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság a közelmúltban elkészítette.

b) A déli partvonal rendezése és árvízvédelme.

A nagy és erősen fejlődő üdülés központjai (Agárd, Gárdony, Velence) a tó déli partja mentén helyezkednek el. Itt a közelmúltban parcellázásra került mélyen fekvő területek elég gyakori vízborításnak vannak kitéve. Alapvető fontosságú tehát a végleges partvonal megállapítása, kialakítása, illetve a mögöttes terület árvízvédelme.

A partvonal általános jellegű rögzítése, — mely előfeltétele a telepítési tervek elkészítésének is — 1962. májusában megtörtént. Az agárdi strand és környékének partrendezésére kiviteli tervek is készültek (kb. 7 millió Ft értékű munkára), melyek alapján 1962-ben a munkák megindultak és jelenleg is folynak. Üj strandpartfal, móló, hajó és csónakkikötő létesül és elkészültük után Agárdon kulturált „vízikombinát” (fürdés, hajózás, vitorlázás, horgászat) alakulthat ki.

A partrendezésnél és árvízvédelemnél elfogadott alapelv szerint a kőből létesített partfalak magassága a -f-210 cm-es agárdi vízállásnak (160 cm -f- 50 cm biztonság) felel meg.

8