Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-02-01 / 1. szám

Ennek a tárgynak a keretein belül kell köz­pontosán biztosítani a gazdasági és műszaki együttes szintézist! Ennek a tárgynak a prog­ramja felöleli, a „Vízügyi Főigazgatóság” ve­zetőjének elgondolásai nyomán, a következő témacsoportokat: „A vizgazdálkodás helye és szerepe a népgazdaságban, A vízgazdálkodásra kiható természeti adottságok, természeti fel­tételek. A más ágazatoktól eltérő sajátosságok. A vízmérleg. A vízgazdálkodási tervezés egyes üzemgazdasági, üzemszervezési kérdései. Ma­tematikai módszerek alkalmazása a vízgazdál­kodás gazdasági-műszaki feladatainak megol­dására. Állami irányítás. A ipari vízgazdálko­dás története és nemzetközi fejlődésének egyes vonásai stb.” Természetesen meg kell adni a műszaki-gazdasági szintézis számos részletét továbbra is a szaktárgyak keretén belül, sőt még sokkal nagyobb súlyt kell fektetni a gaz­dasági szemlélet érvényesítésére éppen a szak­tárgyakon belül! Erre azonban a Reform min­den lehetőséget biztosít. A szakmérnökképzés és a hasonló jellegű gaz­dasági mérnökképzés a végzett mérnökök to­vábbképzését szolgálja. Ez a képzés szorosan kell, hogy kapcsolódjék a mérnökképzéshez. Ma még sok évig természetesen az eddigi ki­képzés kiegészítője kell, hogy legyen, 5—10 év múlva azonban már a reform-képzést kell, hogy még magasabb szintre irányítsa. Az eddigi első oktatási kísérleteknél néhány hiba jelentkezett (az alapképzés eltúlozása, ad­minisztratív és fegyelmi hibák). Ezeket sike­rült ma már nagyjából leküzdeni. A vízellátás­­csatornázás szakmérnökképzésének jelenlegi oktatási menetében jó a tantervi felépítés, kor­szerű a program, kicsi a hallgatói lemorzsoló­dás, a jegyzetek időbeni megjelentetése sokat javult stb. Ez a munka már színvonalasnak tekinthető, s csak egy-két tárgy viszonylatá­ban mutatkoznak még elméleti jellegű hiá­nyosságok. Az 1965-ben induló Mezőgazdasági Vízgazdálkodás szakmérnökképzés, úgy érzem, minden igényt kielégít majd. Végül nem feledkezhetünk el a műszaki egyetemi szakember-képzés egyik fontos terü­letéről, a kutatók képzéséről sem. Az egyetemi oktatómunka jelentős feladata ez. A doktor-képzés (ha szabad így nevezni) megindult egyetemünk vízépítőmérnöki sza­kán is, s már szerény kezdeti eredményeket mutat fel. Kész a doktori szabályzat, rendezett a szakmérnökök esetleges ilyen irányú tevé­kenysége is. A tanszékek szívesen fogadják a jelentkezőket, természetesen azokat, akik ku­tatási eredményeket akarnak felmutatni és nem csak címszerzésre törekszenek. A tanszé­kek lehetőségeik határain belül kísérleti be­rendezéseket is biztosítanak azoknak a jelöl­teknek, akik munkahelyükön nem végezhetnek kísérleteket! Még ma is nagy nehézségek mutatkoznak azonban a vízépítőmérnöki szak határterüle­tein (a vegyészmérnöki és gépészmérnöki át­meneti tudományterületeken). Itt még nem rendezett teljesen az irányítás, a bírálat és a vizsgáztatás kérdése. A megoldás azonban, úgy hiszem, a közeli időkben várható. A néhány felvetett gondolat, bemutatott új fejlődési irány talán már érzékelteti, hogy az oktatási reform valóban új távlatokat nyitott. A mérnökképzés, a szakmérnökképzés és a dokori munka egységének szerves élő kiala­kítása korlátlan lehetőségeket nyújt nagy nép­­gazdasági célkitűzéseinknek műszaki és gaz­dasági szempontból egyaránt maradéktalan megoldására! Dr. Salamin Pál, tanszékvezető egyetemi tanár Röviden, — a nagyvilág vízgazdálkodásáról ROHAMOSAN SZENNYE­ZŐDNEK A KANADA ÉS AZ USA KÖZÖTTI NAGY-TAVAK. A fő szennyezők: olaj és rot­hadt déligyümölcs. A tavakból a szennyezés a szűk csatorná­kon, vízeséseken alig távozik el, ezért sok helyen máris a meg­engedhető minimum alá csök­kent a víz oxigéntartalma, s vele nagy halpusztulás állt be. MEGKEZDŐDÖTT AZ NDK KÉT LEGÚJABB VÍZELLÁTÁ­SI LÉTESÍTMÉNYÉNEK ÉPÍ­TÉSE. Rauschenbachnál völgy­zárógátat építenek, hogy a mö­götte felduzzasztott vízzel javít­sák Freiberg környékének víz­ellátását. A Wendefurtnál létesített szi­vattyús tározókból viszont — majd Magdeburg környékének vízellátását lehet javítani. 1963-ban januárban megin­dultak az Anqarán épített BRATSZKI VÍZIERÖMŰ összes turbinái. A 16 gépegységes erő­mű csúcsteljesítménye 3600 me­gawatt, — jelentősen túlhaladja az eddig bárhol épített vízierő­művek csúcsteljesítményét. Az új „világrekordertől” nem messze, Krasznojarszknál meg­kezdték a Jeniszej folyó záró­gátjának építését. A kereken 1 km széles, közel 150 m magas zárógáthoz kapcsolódó erőmű csúcsteljesítménye 5000 mega­watt lesz. 2

Next

/
Thumbnails
Contents