Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-08-01 / 4. szám

5ém a Lím

tl-т

EGYÜTl/У! UH ODES

Irta: J. Grochulski, a Lengyel Népköztársaság Központi Vízgazdálkodási Hivatalának elnöke

A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti szoros együttműködésnek a gazdasági élet minden területén sokéves hagyományai vannak, amelyeknek közös célja: a szocializmus felépítése. Ezen a téren — országaink gazdasági fejlődése során — minden esztendő új eredményeket hozott. Különösen az 1958. év volt döntő jelentőségű kölcsönös gazdasági kapcsolataink vonatkozásában. A LNK és a MNK párt- és kormányküldöttségei májusi határozata alapján létrejött a Magyar— Lengyel Állandó Gazdasági Együttműködési Bizottság, amely az addigi együttműködést még jobban kiszélesítette és elmélyítette. Az eredmények, különösen kereskedelmi téren, rövid időn belül megmutatkoztak, — a kölcsönös forgalom az 1963. évben az 1958. évihez képest 2,5-szörösére növekedett. A megállapodások, amelyek a speciálizálásra és a termelésben való kooperációra, a gépiparban, a kohászatban és az elektrotechnikában pedig a tudományos tapasztalatcserére vonatkoznak, kiterjedtek más, nem ipari területekre is.

Ezek közé tartozik a vízgazdálkodás is, amelynek népgazdasági jelentősége mind Lengyelországban, mind Magyarországon megnövekedett, és saját, sokéves gazdasági tervvel rendelkezik. Egyre nagyobb mértékben válik olyan tényezővé, amely megszabja a feltételeket az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság életszínvonalának további fejlődésében.

Lengyelország a vízkészletek szempontjából kedvezőtlenebb helyzetben van. Két legfontosabb vízkészletünk javarészét képező folyónk, a Visztula és az Odera. Mindkettő, de különösen a Visztula vízhozama rendkívül ingadozó. Vizük az aszályos időszakban nem elegendő és ez sok nehézséget okoz az ipar és lakosság (pl. Varsó) vízellátásában, árvizei viszont nagy károkat idézhetnek elő.

Árvizek idején, sajnos, hatalmas mennyiségű, vissza nem térülő víz jut a tengerbe, ez pedig igen nagy veszteség a népgazdaság számára. Hogy mennyire változó egyes években a folyóinkon lefolyó v.'z mennyisége, azt a következő példa mutatja: átlagos időjárású évben a lefolyó vízmenynyiség kb. 58 km:i, különösen nedves években ez az érték elérheti a 90 km'-t, ami mintegy 155%-a az átlagos évi lefolyásnak. Ezzel szemben száraz esztendőben, amilyen pl. az 1959. év volt, a vízmennyiség alig érte el a 33 km:‘-t, vagyis mintegy 57%-át az átlagnak.

Ugyanakkor az ipar vízfogyasztása — az erőteljes fejlődés folytán — egyre nagyobb, s egyidejűleg rosszabbodik a víz minősége is annak következtében, hogy az ipari üzemek nem mindig vezetnek kellőképpen tisztított szennyvizeket a folyókba.

Ezért kell tehát megvalósítanunk a leghatékonyabb alapelvként a vízkészletek komplex hasznosítását.

Bár a háború utáni időszakban megépítettünk jónéhány, alapvető fontosságú vízügyi létesítményt és megoldottunk sok egyéb nehéz problémát, mégis e területen még nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, s a lehető leggyorsabban növelni kell országunkban a rendelkezésre álló vízkészleteket.

Minthogy hasonló problémák és feladatok jelentkeznek Magyarország vízgazdálkodásában is, régóta tudatában voltunk annak, hogy a kölcsönös együttműködés ezen a téren mind-97