Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 7 A vízerőkészlet fokozottabb hasznosításáról Az utóbbi 7—10 év alatt az egy főre eső energiafogyasztás a legtöbb országban megkétszereződött. Ennek a folyamatnak az időtartama a Szovjetunióban 6 év, Japánban 7 év, az Amerikai Egyesült Államokban 9 év körül volt a közelmúltban. A víz és szén mellett az utóbbi időben mind jelentősebb helyet foglal el a villamosenergia termelésben az olaj, a földgáz és a jövőben az atomenergia. Amíg a vízienergia természeténél fogva kiapadhatatlan, a többiek elégnek, átalakulnak — és eközben mint energiaforrások megszűnnek. A barnaszén, a lignit, az olaj és a földgáz a jövőben a modern kémiai és műanyagipar legfontosabb alapanyaga lesz és így elégetésük pótolhatatlan kémiai energiaforrások idő előtti kimerülésével járhat. Ezért még az energiahordozóban gazdag országok is hasznosítják vízerőkészleteiket, még azok is, amelyek lehetőségeiknek leggazdaságosabb részét már eddig kihasználták. A vízerőhasznosítás őskorában csupán azt vizsgálták, hogy egy ipartelep, város vagy kisebb körzet villamosenergia-szükségletét miképpen lehet a legközelebbi vízerőkészletből kielégíteni. Az ily módon épült vízerőművek sokszor elrontották a későbbi, teljes hasznosítás lehetőségét. Példa rá a Hernád, melyen a fél évszázadnál régebben épített vízerőtelepek nem illeszthetők be a folyó teljes hasznosítási tervébe, azokat az új Hernád-erőtelepek megépítése esetén fel kell számolni. A folyók komplex hasznosítása ma a vízerőhasznosítás kulcskérdése. A folyók kisesésű szakaszain a vízerőhasznosítás önmagában jelentős beruházást kíván meg, de ezeken a folyószakaszokon lehetőség van a vízlépcsők létesítésével a hajóút javítására, a mezőgazdasági területek gravitációs öntözésére is. A maximális hasznosítás érdekében a régebben lazán kapcsolódó vízlépcsőket ma mind szorosabban csatlakoztatják, csökkentik a kihasználatlanul maradó esést. Ugyancsak fokozzák a turbinák víznyelőképességét. A most épülő aschachi osztrák dunai vízerőmű turbináit évi 60 nap átlagos tartósságú vízhozamra tervezték, így az átlagos évben lefolyó összes vízhozamnak csupán 5%-át kell hasznosítás nélkül a duzzasztóművön keresztül lebocsátani. Hasonló kiépítési tartósságú lesz a nagymarosi vízerőmű is (46 nap/év). A folyók komplex hasznosítására mutat példát a Duna komplex hasznosítási terve, melyet öt dunamenti ország tervezőirodái, köztük a VÍZITERV is, a legbarátibb együttműködéssel készítettek elő. Ez a terv nemcsak hatalmas energiabázist teremt a dunamenti országok népgazdasága számára, hanem véglegesen megoldja a Duna Pozsony—Fekete-tenger közötti szakaszának hajózási problémáit is. Lehetőséget nyújt továbbá a dunamenti síkságok öntözővízzel való ellátására, javítja a környezet ivó- és ipari vízellátását, foglalkozik a dunai halászat és a deltavidék nádgazdálkodási kérdéseivel. Ma már nemcsak az évszakos vagy éves tárolómedencés vízerőművek dolgoznak csúcserőműként, hanem arra törekednek, hogy a folyami vízerőművek a mederben, vagy a hullámtérben tárolt víz felhasználásával részleges csúcsüzemet vihessenek, de legalábbis olyan víztartalékkal rendelkezzenek, amellyel a váratlan kiesések esetére az együttműködő rendszer hőerőműveit kisegíthetik. Ilyen természetű vizsgálatokat folytattunk a Nagymarosi Vízerőmű és a Felsődunai üzemvízcsatornás vízerőmű tervezése során. Nagy a szivattyús energiatározók jelentősége nagyteljesítményű kazánegységekkel és gépcsoportokkal épülnek. Ezeknek a hőerőműveknek teljesítménye nem igazodhat a hálózat változó terheléséhez. Az erőműveket célszerű alapterheléssel, optimális hatásfokon üzemben tartani, mert így érhető el a legnagyobb mértékű tüzelőanyag megtakarítás. Szükség van tehát az alaperőműként dolgozó hőerőművek mellett csúcsenergiát termelő erőművekre. A szivattyús energiatározók jelentősége elsősorban azoknál az együttműködő energiarendszereknél domborodik ki, amelyek túlnyomórészben hőerőművekre épültek. A szalagban dolgozó nagy erőművek által az éjszakai órákban termelt villamosenergiát a szivattyúüzemben elfogyasztják, majd a csúcsidőben, amikor a hőerőművek az igényeket nem tudják kielégíteni, turbina-üzemben a hálózatra adják. Ezenkívül rugalmasságuk folytán kielégítik a hálózat lökésszerűen jelentkező terhelésváltozásait és segítik a hőerőműveket a hétfő hajnali terhelésnövekedés kielégítésében. A szivattyús energiatározók jelentősége az atomerőművekkel kapcsolatban még növekedni is fog, tekintve, hogy azok csak folyamatosan üzemelhetnek. Hazai viszonyok között nagy jelentőségű a szivattyús energiatározók létesítése, hiszen energiarendszerünk hőerőművekből áll, másrészt tervezett vízerőműveink folyami erőművek, melyeknél napi tározás csak korlátozottan lehetséges és csúcsüzemben az eséscsökkenés miatt aránylag jelentős az energiaveszteség. Magyarországon kedvező energiatározási lehetőségek vannak a Duna-kanyarban. Itt alsó tározómedencére nincsen szükség, mert azt a Duna helyette-
