Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1963-06-01 / 2. szám

56

VÍZGAZDÁLKODÁS

A régi római zsilip valószínű maradványainak helyét feltüntető vázlat

A siófoki vízleeresztő és hajózó zsilip

A Balatoni vízszint, illetve a Sió-szabályozás érdekében 1861-ben elkezdett tervezési munka irányelvei a következők voltak:

a) a Sióról minden malmot el kell távolítani;

b) a mederbővítést az élesebb kanyarok átmetszésével kell végrehajtani;

c) a Sió torkolatánál kikötőt és mólót kell építeni;

d) a kikötő alatt vízeresztésre alkalmas zsilipet kell építeni.

A célkitűzéseknek megfelelően Klein Károly és Bodka Sándor tervei alapján készült és került 1863. október 24-én nagy ünnepségek között felavatásra a siófoki fazsilip és kikötő.

Ez a 10 m:l/sec. emésztőképességű zsilip és csatorna az 1879-es nagy vizeket azonban nem tudta kártétel nélkül levezetni. Ezért újabb tervezési munka indult meg Kiszely Károly irányításával, aki tervében a bajok okát kimutatva, a zsilip és a csatorna emésztőképességét 48 m3/sec-ban szabta meg. Az átépítési munkák nagy költségeit az érdekeltségek azonban nem vállalták.

A Sió-zsilip ünnepélyes megnyitása 1863. október 25-én

Az 1895-ös magas vízállás ismét előtérbe hozta a szabályozás ügyét és 1898—99-ben a Magyar Mérnök- és Építészegylet előadássorozatot rendezett a kérdés megoldásáról. Itt is az olcsóbb megoldás győzött és 1902-re megépült a 21 m'Vsec emésztőképességű új betonzsilip A Kiszely által kimutatott hiányosságok bebizonyították e megoldás elégtelenségét is, így a közvélemény és a sajtó erélyes fellépésére az 1908. évi XLIX Te. végre lehetővé tette a Siónak 50 m3/sec. emésztőképességűvé való átépítését. E törvény megalkotásához már döntő mértékben hozzájárult az első zsilip megépülte után felismert és az 1880-as években erőteljes fejlődésnek induló üdülőkultúra is. A parti birtokosok széles rétegeit érzékenyen érintette a vízszintingadozás, az üdülők telektulajdonosai között már nemcsak a földbirtokos osztály, hanem a polgárság is érezte a nagyvizek káros rombolásait.

1911-ben átdolgozott tervek szerint megindult a munka, ami a levezetendő vízmennyiséget három szakaszra bontja:

a) Balaton és Kapos-torok között 50 m3/sec.

b) Kapos torok és Sárvíz között 90 m3/sec.

c) Sárvíztől a Dunáig 100 m3/sec.

Ezt a munkát az első világháború félbeszakította ugyan, azonban 1933-ban nagyrészt befejezést nyert, aminek következtében balatoni vízleeresztések alkalmával (azaz kedvező balatoni vízállásnál) a Sió nagy hajókkal is hajózhatóvá vált.

Később e gondolat továbbfejlődése hozta magával azokat a terveket, mélyek értelmében az első elképzelések szerint 12, majd 6 vízlépcső megépítésével állandó hajózási lehetőséget ki-